Egyértelműen látszik a monopóliumba szervezett állami kommunikációs piacon, hogy a helyzetbe hozott szereplő sokkal nagyobb nyereséget ér el a piaci átlagnál. Bár így is tízmilliárdos nagyságrendű többlethaszonról van szó, ennél is sokkal több pénznek kell vagy kellene kifolynia a rendszerből, ha valóban többszörös áron dolgoznának az érintett vállalatcsoport cégei. A dolognak lehet üzleti magyarázata, de a trükközés sem lenne példa nélküli: az állami kommunikáción most tízmilliárdokat kaszáló üzleti kör elődjénél történt ilyen.

Tíz év alatt kilencszázszoros bevétel

Varga Judit exférje, Magyar Péter a Partizánnak adott interjújában röviden beszélt arról, hogy milyen visszaéléseket tapasztalt a Diákhitel Központ vezérigazgatójaként a kommunikációs költéseknél. Mint fogalmazott: „a piaci ár sokszorosa” volt a korábban gigantikus közbeszerzési tenderen kiválasztott cég ajánlata. Később három-hatszoros túlárazást említett.

A rövid történet azért is fontos, mert szakmai és üzleti körökben is elég régóta beszédtéma, hogy az állami kommunikáció fontos közpénzszivattyú, és most erre érkezett megerősítés belülről. A kormány kilenc éve szervezte át az állami kommunikációs költéseket, aminek eredményként mostanra egy ismerten és vállaltan kormányközeli vállalkozó monopolizálni tudta a piacnak ezt a szegmensét.

A kabinet 2014-ben találta ki, hogy központosítja az állami kommunikációt. Ezt követően hozták létre az azóta is működő Nemzeti Kommunikációs Hivatalt (NKOH), azzal a céllal, hogy (szinte) minden állami kommunikációt ezen a szervezeten keresztül bonyolítsanak le. Azóta az a gyakorlat, hogy az NKOH időről időre kiír egy hatalmas, több tízmilliárd forintos tendert, és az azon kiválasztott cég vagy cégek kaphatnak minden állami megbízást addig, amíg ez a több tízmilliárdos keret ki nem merül.

A hatalmas összegről elvileg csak egy keretszerződést írnak alá a nyertes cégekkel, ami az eredeti elképzelés szerint még nem lett volna garancia semmire. A konkrét megbízásokért (például a Szerencsejáték Zrt. hirdetéseinek kezeléséért vagy a Soros-plakátok kihelyezéséért) ugyanis külön versenyt hirdetnek, de már csak ebben a szűk körben, tehát azok között a cégek között, akikkel a keretszerződést aláírták. Ez a rendszer azonban mindössze durván három évig működött:

2018 óta ugyanis már a gigatendereken is csak egy befutó van: Balásy Gyula Lounge-csoportja,

illetve annak különböző leágazásai^*A csoport több cégből áll, ezek közül a kommunikációs tendereken a New Land Kft. és a Lounge Design Kft. kettőse a befutó öt éve, az időközben különvált eseményszervezésnél pedig a Lounge Event (korábbi nevén Moonlight Event) és egy másik Balásy-cég, a Visual Europe Zrt..

Utólag kifejezetten vicces, hogy az NKOH-t az eredeti indoklás szerint spórolási céllal hozták létre, elég egyértelmű ugyanis, hogy jelenleg sokkal több pénz megy el állami kommunikációra, mint korábban. Legutóbb 2022 májusában kötöttek keretmegállapodást Balásy cégeivel, akkor már bruttó 95 milliárdos kerettel, amit kimerülése esetén kétszer fel is lehetett tölteni^*Egészen pontosan a szerződésben így fogalmaznak: „a keretmegállapodást annak időtartama alatt bármikor, de legfeljebb kettő alkalommal megújíthatják, azzal, hogy keretmegállapodás keretösszegének megújítása alkalmanként legfeljebb a keretösszeggel megegyező értékű lehet”. (és a korábbi tapasztalatok alapján ezzel élni is szokott az NKOH). Tehát valójában egy közel 300 milliárdos tenderről beszélünk.

Ráadásul a kommunikációból időközben kivették a rendezvényszervezési feladatokat, amire egy ideje már külön tendert írnak ki. Erre – ugyancsak 2022-ben – egy 50 milliárdos közbeszerzést hirdetett az NKOH, amelyen szintén Balásy egy érdekeltsége futott be. Az 50 milliárd pedig itt is triplázható.

Az öt éve monopolhelyzetben lévő Balásy Gyula cégei ennek megfelelően szárnyaltak az elmúlt néhány esztendőben. A vállalkozó tulajdonában lévő érintett vállalatok együttes árbevétele tíz év alatt durván a 900-szorosára nőtt, és tavaly már meghaladta a 180 milliárd forintot. A nyereségnél még nagyobb a szorzó, és a közbeszerzéseken taroló négy vállalat együttes adózott profitja tavaly már több mint 25 milliárd forint volt.

Többszörös árakról beszélnek

A hihetetlen ütemű felfutás és a magas nyereség már önmagában is sokatmondó, de ez még nem támasztja alá feltétlenül, hogy másokhoz képest felárral dolgozna állami megbízóinak a Lounge Design. A piacon azonban egyértelműen ez terjedt el már évekkel ezelőtt, és most is ezt erősítették meg forrásaink. Magyar Péter interjúját követően több ágazati szereplővel és egykori Lounge-ügyféllel beszéltünk, és kivétel nélkül ráerősítettek arra, amit Varga Judit exférje állított.

A piaci ár másfél-kétszerese az, ami minimum, de valóban előfordul öt-hatszoros szorzó is

– mondta a G7-nek egy szakember, aki korábban több állami szervezetnél is kapcsolatba került vevőként a csoporttal. Mások azt mondták, hogy az interjúban elhangzó hatszoros árak túlzóak, de nem is néhány százalékos, hanem két-háromszoros túlárazásról van szó.

Mindez azért érdekes, mert a keretszerződésre kiírt közbeszerzés során a csoportnak egy nagyon részletes árlistát kell leadnia a különböző munkák díjairól. Ebben benne van a reklámajándékok árától a nyomdai díjakon át a grafikus órabéréig abszolút minden. Forrásaink szerint pedig ezek az árak egyáltalán nem elvetemültek. A csoport ezzel is szokott védekezni: hasonlítsa bárki össze a leadott ajánlatukat a piaci árakkal, látni fogja, hogy nincsenek radikális eltérések, két-három, ne adj isten hatszoros szorzóról pedig szó sincs.

A lapunknak nyilatkozók tapasztalatai szerint ugyanakkor a rendszert így is meg lehet hekkelni az elszámolt munkaórákkal. Magyarul a Lounge állítólag nem az árai, hanem a lekönyvelt munka mennyisége miatt lesz sokkal drágább a piaci konkurenseknél.

Emellett az elbeszélések alapján sokat keres a csoport azokon a munkákon is, amit kénytelen – például egyedi igények miatt – egy alvállalkozóként bedolgozó másik ügynökséghez kiszervezni. Több forrásunk is arról beszélt, hogy a viszonylag nyomott alvállalkozói árak többszörösén számlázzák tovább ezeket a munkákat az állami megrendelő felé.

Huszonötmilliárdnyi extraprofit

A G7-en korábban már többször írtunk a NER gazdasági működésében fontos szerepet játszó járadékvadászatról. A lényeg röviden annyi, hogy azokban az iparágakban, ahol az állam meghatározó vevőként jelenik meg, az állami megrendelések folyamatosan ugyanazokhoz a cégekhez kerülnek, amelyek ezt lefölözik, és ebből jutnak – üzletileg nem indokolt, kizárólag politikai kapcsolatoknak köszönhető – többletjövedelemhez.

Másfél éve részletesen bemutattuk, hogyan működik ez az építőiparban. Az korábban is jól látszott, hogy ekkorra a NER leuralta a szektort, és a legnagyobb árbevételű, illetve nyereségű vállalatok egyaránt kormányközeli vállalkozók kezében voltak. A cikkben azt is bemutattuk, hogy ezek az – esetenként szinte teljes egészében állami megbízásokból élő – vállalatok tartósan a piaci átlagnál jóval magasabb profitrátával működnek. Ennek eredményeként pedig a vizsgált 13 cég kilenc év alatt 113 milliárd forintnyi járadékot szedett, vagy kormányzati szóhasználattal ekkora extraprofitot hozott össze. Miközben ezeknek a vállalatoknak az egyetlen versenyelőnye, hogy másoknál sokkal hatékonyabban nyernek el állami megbízásokat, amiket utána nagyrészt továbbpasszolnak másoknak, lehúzva a saját hasznukat.

Ez a járadékvadászat a Lounge-csoport cégeinél is elég jól tetten érhető.

A közbeszerzéseken befutó Balásy-cégek a konkurenseiknél rendre jóval magasabb profitrátával dolgoznak.

A legkevésbé ennek elvileg épp a legtöbb bevételt hozó New Land Kft.-nél kellene kitűnnie. A New Land ugyanis egy médiavásárlásra specializálódott ügynökség, azaz lényegében azzal foglalkozik, hogy megfelelő hirdetési helyeket foglal megbízóinak különböző médiumokban, illetve egyéb felületeken. Ennek a reklámközvetítési tevékenységnek a díját pedig néhány éve jogszabályban rögzítette a kormány, így elvileg nem lehetne nagy különbség a piacon ténykedő cégek között.

Ám a New Land még ilyen körülmények között is jóval az ágazati átlag feletti nyereségrátával működik. A vállalat teljesítményét az ügynökségi toplistákon szereplő kilenc legnagyobb konkurensével vetettük össze. Ebből pedig az derült ki, hogy bevételéből bő kétszer annyi marad meg nyereségként, mint ami a szektortársaknál megszokott.

Nagyon hasonló a helyzet a Lounge Designnál, és ha kisebb mértékben, de a később berobbanó rendezvényszervező cégeknél is^*Előbbinél a New Landhez hasonlóan a kilenc legnagyobb konkurenssel hasonlítottuk össze az adatokat, míg utóbbiaknál, ágazati toplisták híján, saját listát készítettünk a 20 legnagyobb piaci szereplőről a ceginformacio.hu adatbázis segítségével, és ezekkel vetettük össze a Balásy-cégek adatait.. A közbeszerzéseken taroló négy Balásy-cég a számításaink szerint a 2018 és 2022 közötti öt évben ennek

a piaci átlagnál magasabb profitrátának köszönhetően együttesen durván 25 milliárd forintnyi többletnyereségre tett szert.

Mivel nehezen látni, hogy a cégeknek lenne más piaci előnye, mint a jó politikai kapcsolatok és a monopolizált állami reklámpiac – különösen, hogy a konkurensek jelentős része sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik – így ezt a többletnyereséget nehéz nem járadékként értelmezni.

Ennél sokkal több is lehetne

Más kérdés, hogy ehhez az egyébként jóval piaci átlag feletti profitrátához egyáltalán nincs szükség hatszoros, de még másfél-kétszeres túlárazásra sem. Bőven elég néhány, legfeljebb 5-10 százalékot rápakolni az árakra. Így, ha igazak Magyar Péter állításai, illetve a piaci pletykák, akkor vagy még

a mostaninál is jóval nagyobb nyereséggel kellene működnie ezeknek a vállalatoknak, vagy valahol egyszerűen elfolyik a pénz egy jelentős része.

Utóbbit nyilván valamilyen olyan költségtétel magyarázhatná, amely más piaci szereplőknél nem merül fel, vagy sokkal alacsonyabb, mint a Lounge-csoportnál. Az ilyen kiadásoknak két oka lehet: vagy a hasonló cégekhez képest kevésbé hatékony működés, vagy valamiféle trükközés. Egyik sem lenne példa nélküli. A verseny nélkül is milliárdokat kaszáló cégek hatékonysága szinte mindig gyengébb szektortársaiknál, és a költségszámlákkal való trükközésre is volt már precedens a szektorban, ráadásul épp a Balásy-cégek berobbanása előtt pozícióban lévő egyik ügynökségnél.

Nem Balásy Gyula volt ugyanis az első kormányközeli vállalkozó, aki milliárdokat csinált a központosított állami kommunikációból. Sőt, Balásy cégei az első NKOH-s tenderen még ott sem voltak: 2014 és 2017 között Csetényi Csaba és Kuna Tibor ügynökségei húzták be az állami megrendelések döntő hányadát.

A három vállalkozóban a közös pont, hogy mindhármukat Rogán-emberként tartották, illetve tartják számon,

ami nem meglepő, hiszen a kormányzati kommunikáció a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjéhez tartozik. Csetényi Csabára a sajtó rendszeresen „Rogán szomszédjaként” hivatkozott, és Kuna Tiborról is az terjedt el, hogy jó kapcsolatot ápol a miniszterrel, igaz, ő más kormánytagokhoz is be volt kötve.

A két korábbi ügynökségi mogul azonban 2018-ra eltűnt a színről. Csetényiről már 2017-ben azt írta a Magyar Nemzet, hogy kegyvesztett lett. A lap akkori információi szerint elszámolási viták vezettek a bizalomvesztéshez. Kuna Tibor cégei ekkor még nagyon jól mentek, sőt Csetényi kiesésével jobban, mint bármikor, egy évvel később azonban hirtelen körülötte is elfogyott a levegő, a piaci pletykák szerint nagyon hasonló okok miatt.

A kormányzati bizalomvesztésre utalt a két vállalkozó kigolyózásának módja is. Cégeiket ugyanis az NKOH harmadik, 2018-as gigatenderén is győztesnek hozták ki, sőt a keretszerződést is megkötötték velük, ám a megállapodást már az aláírás másnapján felmondta a hivatal. Időközben ugyanis a Közbeszerzési Hatóság szabálytalanságokat tárt fel Csetényi és Kuna cégeinél, amelyek miatt kizárták, azaz lényegében eltiltották a közbeszerzéseken való indulástól őket.

Kormányközeli vállalkozásoknál hasonlóra nem túl sokszor került sor 2010 óta.

Az állami források elapadása után Csetényi ügynökségei amilyen gyorsan hatalmasra nőttek, olyan sebességgel kezdtek zsugorodni. A közbeszerzéseken taroló két cége a csúcson évi durván 13 milliárdnyi árbevételt csinált, 2020-ra azonban ez 400 millió alá csökkent. Kuna Tibor még rosszabbul járt. Korábban állami pénzzel kitömött ügynökségei ma már más tulajdonában, más néven működnek (vagy legalábbis léteznek), a vállalkozó ellen pedig nyomozást indított az ügyészség hamis számlák befogadása miatt. Kuna később a Fővárosi Törvényszéken beismerő vallomást is tett az ügyben, az ügyészség pedig letöltendő börtönbüntetést és vagyonelkobzást kért rá.

A Kuna-ügyben elég nehezen érthető, hogy miért akart valaki néhány 10 millió forintnyi adót kamuszámlák befogadásával megspórolni, amikor cégei a csúcson évi több milliárd forintos profitot termeltek, de az eset rámutat arra, hogy a

kormányközeli reklámügynökségeknél is előfordult trükközés a számlákkal.

A Lounge-csoport költségstruktúrája egyébként nagyjából megfelel az ágazatban megszokottnak. A közbeszerzéseken taroló cégek kiadásainak többsége alvállalkozók és különböző szolgáltatók bevonásához kötődik. A rengeteg állami megrendelés miatt ugyanakkor hatalmas összegeknél nincs részletezve, hogy pontosan mire folynak ki. A Lounge Event Kft. például több mint 51 milliárd forintot költ „más nem anyagjellegű szolgáltatásokra”^*amelyhez példaként a bérletet, tagságot, oktatást és kutatás-fejlesztést sorolták fel, míg a New Land Kft.-nél „szakértői szolgáltatásokra”^*a felsorolás szerint például jogi, számviteli, nyelvi, számítástechnikai ment el bő 47 milliárd.

A Lounge-csoportot kerestük kérdéseinkkel, mások mellett kíváncsiak lettünk volna arra, hogy mi az álláspontjuk Magyar Péter állításairól, illetve mit takarnak pontosan ezek a több tízmilliárdos költségelemek, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy ábrán a NER üzleti működéseEgy csoport, amelynek bevétele az állami megrendeléseknek köszönhetően hat év alatt hatezerszeresére nőtt, majd négy év alatt 3 százalékára csökkent.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járvány alatt is milliárdokat lehetett keresni a kormánypropagandávalRogán Antal minisztériuma a pandémia kezdete óta több mint 50 milliárd forintért üzent a lakosságnak, ennek pedig ezúttal is Balásy Gyula cégei voltak a haszonélvezői.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJobban fizet a NER-nek a Szerencsejáték Zrt., mint a lottó ötösHárom forintból kettő kormányközeli cégeket gazdagíthatott az első félévben az állami vállalat szerződéslistája szerint, amelyhez nem volt könnyű hozzájutni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat állami hirdetések állami kommunikáció Balásy Gyula Csetényi Csaba Kuna Tibor Lounge Design New Land Rogán Antal Olvasson tovább a kategóriában