Hírlevél feliratkozás
Banyár József
2023. május 28. 17:35 Élet

A gyermeknevelés luxussá vált, ezt akartuk?

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Sorozatunk – amelynek korábbi részei a cikk végén találhatók – azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség.

Más-más bázisról indulva, de az egész világon csökken a termékenység, vagyis egy szülőképes nőre számítva egyre kevesebb gyermek születik. Ez a tendencia párosul egy másikkal: világszerte nő a születéskor várható élettartam, vagyis aki megszületik, az egyre tovább él. A kettő együtt azt eredményezi, hogy a népességben csökken a gyermekek és a fiatalok, és nő az idősebbek aránya, illetve egyre magasabb lesz az átlagéletkor. A két tendencia egymáshoz képesti nagyságától függ, hogy a népesség egésze – mondjuk egy országban – csökken-e vagy nő, esetleg stagnál. Ha a várható élettartam stagnál, akkor a választóvonal nagyjából a 2,1 gyermek/szülőképes nő aránynál (teljes fertilitási ráta) van, folyamatos élettartam-növekedés esetén egy nagyon kicsit kisebbnél. Vagyis ez alatt már a népesség összlétszáma is csökken – amit persze némely országban lassít, illetve esetleg túlkompenzál a be- és kivándorlás pozitív egyenlege.

A termékenységi ráta csökkenése – változatlannak tételezve egy gyermek felnevelésének a költségét -, közgazdaságilag azt jelenti, hogy folyamatos divesztíció történik a humán tőkéből, vagyis nem pótoljuk teljes körűen azt. Az, hogy ez a divesztíció pozitív vagy negatív dolog, az az adott ország helyzetétől, illetve stratégiai céljaitól függ. Nagy általánosságban – nem csak a humán tőkére vonatkoztatva – érdemes tőkét kivonni (és azt másra fordítani) onnét, ahol addig túltőkésítés volt (ezért az adott terület határterméke alacsonyabb, mint más területeké). Nagyon sok fejlődő országban az újabb és újabb generációk nagy részének nincs munkája, tehát itt az emberi erőforrások tekintetében erős túltőkésítés figyelhető meg (legalábbis a mennyiség tekintetében, a minőséget lehetne emelni), itt észszerű a tőkekivonás, vagyis a csökkenő születésszám.

A fejlett országokban viszont jellemzően munkaerőhiány van (bár nem mindenhol), így ott további humántőke-invesztíció, nem pedig a divesztíció lenne logikus. Ugyanakkor az is védhető álláspont, amit a környezetvédők egy része képvisel, miszerint a Föld túlnépesedett, és ezért szükség van a népességcsökkentésre, vagyis a humántőke-divesztícióra. Itt arról van szó, hogy egy tágabb környezetben lehet negatív is az, ami szűkebb környezetben pozitív. Magyarán elképzelhető, hogy a fejlett országokban végbemenő humántőke-divesztíció nem is negatív dolog, annak ellenére, hogy annak látszik.

Ugyanakkor bármi is a helyzet, akár a népesség változatlan szintjét, növekedését, esetleg a csökkenését tekintjük pozitívnak, ezzel érdemes maximálisan tisztában lennünk, mert a társadalom és a gazdaság nagyon sok részrendszere függ attól, hogy mi a társadalom célja demográfiai tekintetben, vagyis a humántőke-állomány tekintetében. Sok esetben ellentétesen kell viselkedni az egyik vagy a másik cél esetén. Például ha népességcsökkenést tűzünk ki célul, akkor a termelő tőkét is fokozatosan csökkenteni kell (praktikusan: az amortizációt nem szabad teljes egészében visszaforgatni), hiszen részben egyre kisebb kapacitásokra lesz szükség, részben pedig a tőketulajdonosok nem továbbadják a tőkéjüket, hanem felélik azt.

Az állami gazdaságpolitikának tudatosan meg kell változtatnia az addigi berögződéseket, amelyek nem tudatosan, de feltételezik a népességbővülést, ami az elmúlt kétszáz év nagyobbik részében jellemezte a gazdaságot. Például azt a feltételezést, hogy a legtöbb termék esetében a kereslet állandóan bővül, ezért bővíteni kell a kapacitásokat minden területen. Helyette – a népességcsökkenés és a korösszetétel változása miatt – a kapacitásokat csökkenteni kell a normál fogyasztási jószágok és például a képzés területén, és növelni kell például az egészségügyben és a robotizációban. Valamint az egyre nagyobb munkaerő-hiány miatt fokozatosan a termelő kapacitásokat külföldre célszerű telepíteni – azon belül pedig oda, ahol nem csökken a népesség.

Fontos, hogy ha a kifejezett népességcsökkentés a cél, akkor nem szabad ösztönözni a bevándorlást, mert azzal nem a világ népességét csökkentjük, csak a saját népességet. Ellenkező esetben ugyanis ösztönzést adunk a világ más tájain élőknek, hogy növeljék – vagy legalábbis ne csökkentsék – a saját termékenységüket, ami elvileg ellentétes a népességcsökkentési céllal (ami csak az egész világra nézve értelmes, egy országra magára nem). Illetve egy ilyen kombinált politika (tőkekivonás a humán tőkéből otthon, amit máshol „létrehozott” humán tőkével pótolnak) nyilvánvalóan tisztességtelen, ahol a túlnépesedés miatt való aggódás valójában a túlfogyasztást és ennek pótlásaként más országok humán tőkéjének az elrablását palástolja.

Nagyon fontos, hogy megcélzott csökkenő népesség esetén a nyugdíjrendszer nem épülhet arra, hogy a népességnövekedés hasznát osztjuk el az idősek között. Márpedig a fejlett országokra jellemző folyó finanszírozású nyugdíjrendszer pontosan ezt teszi. Tehát, ha a cél a népességcsökkenés, akkor ezt a rendszert sürgősen fel kell váltani valami alkalmasabbal, olyannal, ami nem a népességnövekedésből (vagyis a nem csökkenő humántőke-invesztícióból) indul ki. A nyugdíjrendszer (meghatározó része) folyó finanszírozású a fejlett országok többségében, ami logikailag arra épül, hogy folyamatos az invesztíció a humán tőkébe – igaz, a rendszer ezért nem tesz semmit. E nyugdíjrendszerek szempontjából ez a divesztíció negatív, amit úgy emlegetnek, hogy „kedvezőtlen demográfiai folyamatok” zajlanak.

A probléma az, hogy más gazdasági stratégia tartozik a tudatos népességcsökkentéshez, illetve annak változatlanságához, esetleg növeléséhez. Ennek a tudatosságnak viszont nem látjuk a nyomát, lényegében káosz uralkodik a területen. A káosz legfontosabb oka, hogy eddig még az sem fogalmazódott meg, hogy

a jövő nemzedék felnevelése befektetés, mégpedig egy adott társadalom egyik legfontosabb befektetése.

Érdekes módon vonakodva ismerik el az emberek, hogy valamit befektetésnek is tekintsünk. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy ha valaki házat épít magának, akkor nemcsak otthont teremt, hanem értékes vagyontárgyhoz is jut, vagyis befektet. De amikor az antropológusok megkérdezték egy afrikai bennszülöttől, hogy mennyit ér az általa, a családjának felépített kunyhó, nem értette a kérdést, hiszen nem eladásra készítette, vagyis – szerinte – nincs piaci értéke. Valószínűleg nem is venné meg tőle senki, de mi tudjuk, hogy valójában értéket hozott létre, amit meg lehet becsülni, és ma már rutinszerűen tesszük ezt a házakkal, lakásokkal.

Amikor a 60-as években Gary Becker bevezette a humán tőke fogalmát – ami alatt azt értette*és a közgazdaság-tudomány a mai napig elsősorban ezt érti alatta, hogy egy egyén mennyit fordított saját képzésére, hogy értékesebb munkaerő legyen*amit aztán úgy lehet mérni, hogy emiatt mennyivel nőtt a várható életpálya keresete – sokan felháborodtak, és a rabszolgaságot vizionálták, hiszen akkor volt ára az embernek. Mára már megszoktuk a humán tőke kifejezést ebben az értelemben, de még furcsa, amikor azt mondjuk, hogy az egész ember létrehozása, vagyis egy kisgyermek felnevelése is emberitőke-beruházás, illetve maga a népesség egésze, annak jövedelemtermelő képessége is emberi tőke, amire racionális gazdasági törvények vonatkoznak. Az egyik legfontosabb ilyen törvény: az emberek abba fektetnek (pénzt, energiát, erőfeszítést), ami megéri nekik.

A modern korban pedig a gyermeknevelés deklaráltan luxusfogyasztás,

annak kell finanszíroznia – mindenfajta ellentételezés nélkül -, aki gyermekre vágyik. Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor viszont nem logikus azon lamentálni, hogy kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok, hiszen a luxusfogyasztás tekintetében a modern korban a gyermeknevelésnek sok, sokkal jobban hirdetett, ezért vonzóbb alternatívája van.

Ha viszont a kevés gyermek mégis gazdasági problémát okoz, akkor két dolgot érdemes lenne megfontolni. Az egyik, hogy a gyermeknevelést valahogyan az egyén számára is megtérülő befektetéssé tesszük, illetve – hogy a problémát konkretizáljam a nyugdíj témakörére – olyan nyugdíjrendszert alakítsunk ki, ami nem függ a demográfiai folyamatoktól.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb gyerek születne, ha feltőkésítenénk a nyugdíjrendszert?Hajdan a gyermeknevelés „jó üzlet volt”, volt is elegendő gyermek. A modern korban pedig nincs semmilyen mechanizmus arra, hogy ez újra azzá váljon

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA német nyugdíjpontrendszer idehaza is sok gondot megoldanaA német pontrendszer bevezetésével egy átlátható, méltányosnak érzett, a mai fontosabb problémákat megoldó rendszert kapnánk, amely jó alapja lenne a további reformoknak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHogyan lehet biztosítani az életpálya pénzügyi egyensúlyát?Napjainkban a generációs transzferek nem biztosítják szisztematikusan az életpálya termelési és fogyasztási egyensúlyát, ezért ezt társadalmi szinten kell megtervezni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLogikus lenne folytatni a magyar nyugdíjkorhatár emelésétSzakértő szerzőnk megindokolja, miért lenne érdemes a korhatáremelést a várható hátralévő élettartamhoz igazítani.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyszerűen meg lehetne oldani, hogy az özveggyé váló nyugdíjasok ne szegényedjenek elA családi nyugdíj sokkal méltányosabb rendszer lenne ebből a szempontból, mint a jelenlegi - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉrdemes lenne a magán- és az állami nyugdíjjáradékokat egymáshoz kapcsolniMagától értetődőnek vesszük, hogy a magánmegtakarításból származó járadékot párhuzamosan kell nyújtani az állami nyugdíjjal, pedig együtt is működhetnének - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan fenntartható nyugdíjrendszer, de azt több módszer ötvözetében találhatnánk megA nyugdíjviták évtizedek óta két fő rendszer hívei között folynak, szakértő szerzőnk szerint azonban a megoldás a kettő együttes alkalmazása lenne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy nagy port kavart nyugdíjjavaslat védelmébenA humántőke-alapú nyugdíjrendszer nem diszkriminál, és megszerzett jogokat sem vesz el - írja a rendszer bevezetése mellett érvelő nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekvállaláshoz csak két dolog hiányzik, az idő és a pénzAhhoz, hogy legalább az idő meglegyen, hatórás munkaidő, és nem négynapos munkahét kellene - érvel nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKinek kell megfizetnie a gyermekvállalást?Ha az állam erősen támogatja a gyermeknevelést, attól az még nem válik jutalmazott tevékenységgé, csak kevésbé veszteségessé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járulék a nyugdíjrendszer befektetési vagy megtérülési ága?A kivándorlás megmutatja, hogy miért hibás a jelenlegi állami nyugdíjrendszer válasza a címben feltett kérdésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEutanázia: erkölcsi kérdés vagy pénzügyi szükségszerűség?A romló demográfia nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségügyi rendszer fenntartását is nehézzé teszi, ami súlyos döntések elé állíthatja a jövőben a gyermektelen időseket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekbe való befektetés megtérülésének logikus csatornája a nyugdíjBurkoltan a mai nyugdíjrendszer is azt ígéri, hogy a gyermeknevelés hozamából lesz nyugdíjunk. De akkor miért nem ennek megfelelőek a szabályok?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermeket nem közjószágként kellene kezelni - jelöljük ki a tulajdonjogát!A nyugdíjrendszer arra épül, hogy mindig lesz elég járulékfizető. Ez egyre kevésbé igaz, ezért a nyugdíjon keresztül is honorálni kellene a gyermeknevelést.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nyugdíjrendszer szinte összes elemét újra ki kellene találniBárhová nyúlunk, problémába ütközünk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet humánerőforrás nyugdíj nyugdíjrendszer születések termékenységi ráta várható élettartam Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Torontáli Zoltán
2024. július 16. 12:47 Adat, Élet

Sokkal jobban drágulnak most az albérletek, mint az eladó lakások

Nagyon mennek fel az albérleti díjak, pedig még ki sem hirdették a felvételi ponthatárokat.

Torontáli Zoltán
2024. július 12. 05:00 Élet, Tech

Jobban megéri elektromos autóval a napelemes program, amelyre 32 ezren jelentkeztek?

Ha már úgyis lesz kedvezményes árú napelem a tetőn, érdemes e-autót tölteni vele? Éjszakai műszakban dolgozóknak és benzint kiváltóknak biztos, egyébként nem annyira.

Torontáli Zoltán
2024. július 8. 05:03 Élet, Vállalat

Versenyhátrányba kerülhetnek a magyar gazdák, mégis nehezen váltanak a talajművelésben

A páréves távlatban sok előnnyel járó talajmegújító módszerek alkalmazása embrionális állapotban van, megnéztük egy helyszínen, hogy miért.

Fontos

Jandó Zoltán
2024. július 17. 05:46 Adat

Sosem volt még ilyen durva hőhullám Magyarországon

Volt már az előzőnél melegebb hét Magyarországon, de csak egyszer, 2007-ben, akkor pedig tíz nap után enyhült a kánikula. A mostani hőhullám hosszúsága és intenzítása is rekordot dönthet.

Torontáli Zoltán
2024. július 16. 15:54 Pénz, Világ

Nem erőltetik, ami nem megy, 20 év után adta fel romániai ambícióit az OTP

A nagy terjeszkedés közben távozott a bankcsoport azokról a piacokról, ahol nem sikerült nagyra nőni, és erre esélyt sem látott a vezetőség.

Mészáros R. Tamás
2024. július 16. 05:03 Közélet, Világ

A korrupciónál is nagyobb probléma van az uniós pénzekkel

Az uniós költségvetés harmadát felemésztő kohéziós politika hatása nem csak a források elosztásáról döntő tagállami kormányok inkompetenciája vagy korruptsága miatt marad mérsékelt.