Hírlevél feliratkozás
Banyár József
2022. szeptember 20. 16:19 Pénz

Több gyerek születne, ha feltőkésítenénk a nyugdíjrendszert?

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Rovatunk azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, s kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség. 

Magyarországon a nyugdíjak szinte teljes egészét az állami, folyó finanszírozású nyugdíjrendszerből kapják a nyugdíjasok, amit szoktak nem feltőkésített rendszernek is nevezni, illetve a Világbank terminológiája szerint ez az első nyugdíjpillér. Vannak feltőkésített részrendszereink is (az ún. harmadik pillér intézményei), mint a nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás és a nyugdíjelőtakarékossági számla, de az ezekben összegyűjtött pénzt lényegében lehetetlen életjáradékra váltani, s ha megtörténne, érdemben az sem növelné a nyugdíjakat. Több, mint egy évtizedig volt egy ambíciózus, a Világbank ihlette részleges feltőkésítési programunk (a magánnyugdíj pénztárak), de emögött nem volt politikai konszenzus, s ez ( a gyatra kivitelezéssel együtt) végül a program bukásához vezetett. A folyó finanszírozású nyugdíjrendszer demográfiai eredetű problémái miatt azonban továbbra is széles körben elterjedt vélemény – mind a szakértők, mind a nyugdíjrendszer „felhasználói” között -, hogy az első pillér problémáiból a kiút a nyugdíjrendszer feltőkésítése lenne.

Tudjuk, hogy a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer, ahol mindig az aktuális járulékbefizetésekből fizetik az aktuális nyugdíjakat, akkor működik jól, ha az aktívak és a nyugdíjasok aránya hosszú távon viszonylag stabil.

Ez – az évtizedek óta alacsony születésszám miatt – már régóta nem teljesül, a nyugdíjasok aránya az aktív járulékfizetőkhöz képest egyre nő.

A feltőkésített nyugdíjrendszert ezzel szemben – legalábbis első ránézésre – nem befolyásolják a demográfiai folyamatok, hiszen a nyugdíjakat a rendszer tartalékából fizetik, s ha azt jól számolták ki, akkor lényegtelen, hogy a rendszerbe mennyi új befizetés érkezik, egyáltalán érkezik-e ilyen. Vagyis elvileg a nyugdíjakat akkor is lehet fizetni, ha már mindenki nyugdíjas, hiszen a tartalékok még megvannak.

Ugyanakkor ennél az utolsó pontnál azért többen felkapják a fejüket, hiszen ha egy gazdaságban senki nem termel, akkor a tartalékok, és a belőlük fizetett nyugdíjak sem érnek semmit. Ezt fogalmazták meg teoretikusan mintegy két évtizede az asset-meltdown hypothesis-ben (Mosolygó Zsuzsa magyarításában, a vagyonzsugorodási hipotézisben). Eszerint, ha csökken a születésszám, és egyre nagyobb lesz a népességben az idősek aránya, akkor a feltőkésítés sem menti meg a nyugdíjrendszert, mert az aktív korban félretett tartalékok, amiből az emberek nyugdíjas korukban meg akarnak élni, elértéktelenednek, hiszen a tartalékokból való élés (nagyrészt) azt jelenti, hogy az ezek mögötti eszközöket (részvényeket, ingatlanokat, stb.) eladják a még aktívaknak. De ha az aktívak száma csökken, akkor az ő keresletük is csökken ezek iránt a javak iránt, vagyis a rossz demográfiai folyamatok miatt a nyugdíjrendszer tartalékainak is egyre kisebb lesz az értéke, nem annyi, amennyire annak idején a felhalmozójuk számított. 

A vagyonzsugorodási hipotézisnek vannak hívei és ellenzői. Valószínű, hogy mérsékelt népességcsökkenés esetén lehet okos nemzeti befektetési stratégiát alkotni, amivel megőrzik a nyugdíjtartalékok értékét, vagyis ilyenkor a feltőkésített nyugdíjrendszer határozottan jobb lehet, mint a folyó finanszírozású. 

A probléma azonban az, hogy nem választhatunk szabadon a két rendszer között.

Már egy nagyon egyszerű fejszámolás is azt mutatja, hogy több év GDP-jének megfelelő tartalék kellene a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer mögé. Ha pl. azt feltételezzük, hogy a nyugdíjasok évente kb. a GDP 10 százalékát kapják és átlagosan 20 évig élnek, akkor nagyságrendileg úgy 0,1*20=2 év GDP-jére, mint tartalékra lenne szükség. Ezt pedig csak évtizedek alatt lehet felhalmozni. Annak idején az 1998-as magyar reform – emiatt is – sokkal szerényebb célt tűzött maga elé: a nyugdíjrendszer részleges, mintegy ¼ részben való feltőkésítését, szintén évtizedek alatt. A feltőkésítés természetesen alapvetően az aktívak jövedelméből történne, miközben azoknak továbbra is el kellene tartaniuk azokat a nyugdíjasokat, akik még a régi rendszerben mentek nyugdíjba. Emiatt nagyjából két generációra, a feltőkésítés miatt nagy pluszteher nehezedne, addig, amíg már minden nyugdíjas az új, feltőkésített rendszerből kapja majd a nyugdíját. Jövedelmükből kevesebb maradna meg fogyasztásra, ami valószínűleg arra késztetné őket, hogy takarékoskodjanak a „luxusjavakkal”, vagyis azokkal a „jószágokkal”, amiknek a „fogyasztása” nem feltétlenül szükséges. A mai körülmények között pedig az egyik legnagyobb költségű „luxusjószág” a gyermek, így egy ilyen reform valószínűleg – még a mostani helyzethez képest is – visszavetné a gyermekvállalást, vagyis rontaná a demográfiai helyzetet. Igaz, esetleg nem annyira, hogy a nyugdíjmegtakarítások is elértéktelenedjenek miatta. Felmerül viszont a kérdés, hogy – a népességcsökkenés nyugdíjrendszerbeli hatásainak semlegesítése érdekében – érdemes-e belekezdeni egy ilyen projektbe, ha eredmény még nagyobb népességcsökkenés lesz? Ráadásul az átmenet során még sokáig szinte „teljes kapacitással” működik a régi folyó finanszírozású rendszer, ami érzékeny a gyermekszámra, miközben a feltőkésítés már elkezdte tovább csökkenteni azt.

A fentiek miatt úgy gondolom, hogy a teljes feltőkésítés nem megoldás, de az a fajta részleges feltőkésítés sem, amivel mintegy negyedszázada már megpróbálkoztunk. Ez ugyanis nem ad választ a demográfiai probléma alapjára, arra, hogy a gyermeknevelés egyre drágább, és egyre kevésbé éri meg abba belevágni. A társadalom „hivatalos álláspontja”, hogy a gyermeknevelés önérték, passzió, az örömért teszi az, akinek ez örömöt okoz. Úgy tűnik, hogy ez egyre kevesebbnek okoz elég örömöt ahhoz, hogy egyáltalán belekezdjenek. De ez nem a közgazdász álláspontja. A közgazdász azt mondja, hogy minden a költségek és a hasznok arányán múlik. Hajdan a gyermeknevelés „jó üzlet volt”, volt is elegendő gyermek. A modern korban pedig nincs semmilyen mechanizmus arra, hogy ez újra azzá váljon. Pedig a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer szinte adja magát, hogy azt egy ilyen mechanizmussá tegyék: a gyermeknevelést, mint humántőke befektetést kellene felfogni, ami a kapott – az erőfeszítéssel arányos – nyugdíjon keresztül térül meg azoknak, akik vállaltak gyermeket. Akik nem, azok pedig takarékoskodjanak. Ők még a járulékokon keresztül visszafizetik felnevelésük költségét a szüleiknek, nyugdíjat biztosítva számukra, de a saját nyugdíjuk már a megtakarításaikból jön. Az eredmény részlegesen feltőkésített nyugdíjrendszer lesz, de nem úgy, hogy mindenkinek van megtakarítása, hanem úgy, hogy a megtakarítás fordítottan arányos a felnevelt gyermekek számával és képzettségével.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEutanázia: erkölcsi kérdés vagy pénzügyi szükségszerűség?A romló demográfia nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségügyi rendszer fenntartását is nehézzé teszi, ami súlyos döntések elé állíthatja a jövőben a gyermektelen időseket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járulék a nyugdíjrendszer befektetési vagy megtérülési ága?A kivándorlás megmutatja, hogy miért hibás a jelenlegi állami nyugdíjrendszer válasza a címben feltett kérdésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA német nyugdíjpontrendszer idehaza is sok gondot megoldanaA német pontrendszer bevezetésével egy átlátható, méltányosnak érzett, a mai fontosabb problémákat megoldó rendszert kapnánk, amely jó alapja lenne a további reformoknak.

Pénz Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Debreczeni Anna
2022. szeptember 27. 11:16 Pénz, Támogatói tartalom

Ezért jó, ha a sajátmárkás termékeket választjuk – ennyibe kerülnek most öt áruházláncnál

Ha spórolni akarunk az alapvető élelmiszereknél, kézenfekvő a minden nagyobb áruházláncnál kapható, jó ár-érték arányt képviselő sajátmárkás termékekhez nyúlni.

Kiss Péter
2022. szeptember 25. 16:44 Közélet, Pénz

Alaposan betárazva indul harcba az MNB az infláció ellen

De vajon elegendő lesz-e a muníció a forint árfolyamának stabiliziálásra, és a pénzromlás megfékezésére?

Avatar
2022. szeptember 24. 15:27 Pénz, Világ

Fontos részleteket takar el a nyilvánosság elől a brit udvartartás, a közvélemény ennek ellenére kitart mellettük

III. Károly népszerűsége sokat javult, mióta király lett, bár vannak, akik szerint túl sokba kerül a királyi intézmény fenntartása.

Fontos

Torontáli Zoltán
2022. szeptember 27. 04:34 Adat, Vállalat

Mennyivel olcsóbbak az árstopos magyar termékek, mint a szabadpiaci szlovák áruk?

Megnéztünk a szlovák és a magyar Lidl árait, látszik-e rajtuk, hogy az árstop miatti veszteséget hogyan kompenzálják.

Avatar
2022. szeptember 26. 16:23 Világ

Nem a jobboldal nyert nagyot, a baloldal bukott hatalmasat Olaszországban

A három jobboldali párt stabil parlamenti többsége a néhány százalékos javításuk mellett elsősorban a baloldal megosztottságának köszönhető.

Fenyő D. György
2022. szeptember 26. 14:27 Élet, Közélet

Nagyságrendekkel kevesebb tananyagot kellene megtanítani az iskolában

Sok idő szabadulhat így fel, amit képességfejlesztésre lehet fordítani. Ha valaki nem képes szöveget értelmezni, akkor nemcsak egy új tudományt, hanem szakmát sem tud elsajátítani.

Ne hagyd ki