(Virovácz Péter az ING vezető elemzője, Havasi Kinga az elemző gyakornoka. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Nemrég tette közzé a német Szövetségi Statisztikai Hivatal az ország gazdaságáról a legújabb adatokat, amelyek finoman szólva is kiábrándítóak. A német gazdaság 2024-ben ismét zsugorodott, ezzel pedig a második egymást követő évben romlott az ország teljesítménye (tavalyelőtt 0,3, tavaly 0,2 százalékos volt a visszaesés). Ilyenre a 2000-es évek eleje óta nem volt példa, és így Németország hosszú évek után újra „Európa beteg embere” lett. A problémák azonban már régebb óta fennállnak. A gazdaság jelenleg ugyanolyan méretű, mint 2020 elején volt, vagyis lényegében öt éve stagnál.

Ha röviden össze akarjuk foglalni, hogy mi történt, akkor azt mondhatjuk, hogy a ciklikus és strukturális ellenszelek kombinációja megbénította a gazdaságot. És bár az olyan ciklikus hátráltató tényezők, mint például a magas infláció, a magas kamatlábak, a magas készletszintek vagy akár a politikai bizonytalanság, meglehetősen gyorsan elhalványulhatnak, a strukturális gondok továbbra is fennállnak majd. Németország most éli át annak rideg valóságát, hogy az olcsó energiára és a könnyen hozzáférhető nagy exportpiacokra építő üzleti modellje – aligha meglepő módon – mára már nem működik, sőt halott. Eklatáns példa erre a német ipar.

A tíz éve tartó alulfinanszírozottság, az ebből fakadó romló versenyképesség és Kína exportcélpontból ipari versenytárssá válása megviselte az egész német gazdaságot, és ebben aligha lesz rövid távon bármilyen változás.

Ha Németország strukturális problémáit kívánjuk elemezni, akkor maga a lista is kitenne egy cikket. Az egyszerűsítés kedvéért a továbbiakban inkább csak a német gazdasági modell alapjaira összpontosítunk. Ezek pedig nem mások, mint az energia, Kína és a versenyképesség.

Az orosz-ukrán háború előtt az energiaárak és az energiaellátás soha nem jelentett gondot a német ipar számára. Az alacsony árak és a stabil kínálat adott volt. 2023-ra azonban az ország energiaimportnak való kitettsége miatt a villamosenergia ára háromszorosa lett a 2019. évi átlagnak. Egy olyan országban, ahol a szén kivételével nincsenek nyersanyagok, az energiaimport kulcsfontosságúvá válhat, különösen a zöld átmenet részeként. Pozitívum, hogy Németország előre hozta a zöld átállást, és ezzel sok más ipari országot megelőzött. Negatívumként kell azonban megjegyezni, hogy a megújuló energiák még mindig instabil kínálata és a megújuló energiaellátás esetleges zavarainak áthidalására szolgáló gázimport magas költségei jelentősen aláásták Németország ipari alapjait. Ezt a problémát valószínűleg tovább súlyosbítja a mesterséges intelligencia és más felhőalapú szolgáltatások használata miatt megugró energiaigény.

Áttérve Kínára, a 2000-es évek elején Kína volt a német gazdaság megmentője, most pedig a legnagyobb veszélyt jelenti számára. A világjárvány kezdetével Kína szerepe mint Németország növekedésének fontos hajtóereje, megváltozott. Először a gyenge belpiac miatt csökkent a kínai kereslet a német termékek iránt. Ezt követte az újabb sokk: Kína egyre inkább képessé vált legyártani azokat az árukat, amelyeket korábban Németországból importált, különösen az autókat.

2018-ban Kína bejelentette a „Made in China” stratégiát 2025-ös céldátummal, amelynek célja az ország globális gazdasági erőtérként betöltött pozíciójának biztosítása volt a high-tech iparágakban. A stratégia szinte másolata volt a németek „Ipar 4.0″-jának. A különbség? A kínai állam ezt a tervet megfinanszírozta, a német állam viszont nem. Így történt, hogy Kína számos iparágban Németország közvetlen versenytársává avanzsált.

A „Kína-sztori" egyben rávilágít a német gazdaság egy általánosabb problémájára: a versenyképesség fokozatos csökkenésére.

A legjelentősebb nemzetközi rangsorban Németország a 2010-es évek elején a legjobb ötbe tartozott. Jelenleg a 20. és 25. hely között van. A versenyképesség elvesztésének okai közé tartozik a fizikai infrastruktúra, az oktatás és a digitális infrastruktúra gyors amortizációja. Ami az első kettőt illeti, Németország túlságosan önelégült volt, és nem tartotta szükségesnek, hogy friss tőkével támogassa a 21. századi gazdasági szemléletet. A digitális infrastruktúra tekintetében meg nem volt, ami amortizálódjon: az ország szimplán elfelejtett befektetni ebbe a területbe.

Azonban ez még nem minden. Egy olyan ország számára, amely korábban a szakképzett munkavállalóiról volt híres, az OECD PISA-tesztjein elért gyenge eredmények ugyanilyen aggasztóak. A versenyképesség visszaesése tehát szorosan összefügg a krónikus alulfinanszírozottsággal. Az elmúlt húsz évben az állami beruházások a GDP százalékában kifejezve jelentősen elmaradtak az EU-átlagtól, és a magánszektor beruházásai is alacsonyabbak voltak, mint sok más országban. A számla jelenleg 400-600 milliárd euróra rúg. Vagyis a német GDP 10-15 százalékát kellene hirtelen a gazdaságba önteni a felzárkózáshoz.

Öt év stagnálás után a tavalyi év végre széles körben tudatosította a német politikában és társadalomban, hogy a gazdasági problémák nem csak ciklikusak. Az ország még mindig a világ egyik leggazdagabbja, de a fokozatos hanyatlás megállításához szükség van a gazdaság átalakítására. Már az energia, Kína és a versenyképesség fő kérdéseinek kezelése is kihívást jelent majd. Ha ehhez hozzávesszük a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, valamint az egészségügyi és nyugdíjrendszer kihívásait, akkor egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzetből nincs könnyű kiút.

Mindeközben az országba a politikai instabilitás is beköszöntött, a kormány három év után szétesett. A választás egy hónap múlva esedékes. Érthető okokból a választási kampány egyik legfontosabb elemévé lépett elő a gazdasági helyzet. A pártok gazdasági elképzeléseit vizsgálva világos, hogy

a politikusok a régi üzleti modellt próbálják megfiatalítani, ahelyett, hogy átdolgoznák azt.

Mindezek alapján pedig aligha várható, hogy rövid távon a német gazdaság gyorsan kilábaljon, és ez komoly lökést adjon a magyar gazdaság számára is. Amely pedig éppen a saját kanosszáját járja a maga kétévnyi stagnálásával, nagy részben pont az ipartól való függése, tehát a saját strukturális problémái miatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem Németország fogja kihúzni a gödörből a magyar gazdaságotMár nem a magas energiaárak, hanem a gyorsan romló demográfia, alacsony beruházási szint és politikai patthelyzet húzza vissza a német gazdaságot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKomoly irányváltást ígér a „békekancellár” bukása NémetországbanLiberális gazdaságpolitika, keményebb bevándorlási irányvonal és Ukrajna erősebb támogatása jöhet, bár a koalíciós kényszer sok mindent felülírhat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNehezen élik túl a kormányok, ha széles rétegek csúsznak lefeléNyugat-Európában sokan tapasztalhatják anyagi körülményeik viszonylagos romlását, keleten a felzárkózásból maradnak ki jól körülhatárolható csoportok.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ energiaellátás export Kína német gazdaság németország versenyképesség Olvasson tovább a kategóriában