A futballbevételek Európa-rekorder növekedésénél is gyorsabban gyarapodhattak a focistabérek Magyarországon az elmúlt szűk másfél évtizedben. Jelenleg az NB I-es labdarúgók átlagos fizetése papíron a harmincszorosa a 2010-es szintnek. A korábbi trükközések miatt a tényleges növekedés ennél jóval kisebb volt, és pontosan nehéz is meghatározni, hogy mekkora, de egész biztosan impozáns. Az elmúlt szűk másfél évtizedben sikerült elérni, hogy a régióban lényegében sehol nem keresnek jobban a focisták, mint nálunk. Ebben a jelek szerint még Ausztriát is utolértük.

Fegyelmezett magyar klubok

Ahogy hétfői cikkünkben bemutattuk, nemzetközi összevetésben is kiemelkedő ütemben gazdagodott a hazai labdarúgás a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta. A magyar élvonalbeli bajnokságot elöntötte az elsősorban állami forrásból származó pénz, aminek köszönhetően a csapatok átlagos bevétele 13 év alatt közel a tízszeresére nőtt.

Ezzel az NB I – amit pénzügyi szempontból 2010-ben még a cseh, a szlovák, a román és horvát liga is előzött – 2023-ra Ausztria után a második leggazdagabb lett a kelet-közép-európai régióban. A klubok közötti egyenlőtlenségek miatt pedig még olyan csapatunk is van, amely Nyugat-Európában is megállná a helyét: a legtöbb pénzből gazdálkodó Ferencváros a belga, a dán vagy a svájci élvonalban is a vagyonosabb együttesek közé tartozna.

A futballcsapatoknál hagyományosan a legnagyobb kiadási tétel a focisták, illetve az egyéb alkalmazottak fizetése. Mivel alapesetben ez erősen összefügg a labdarúgó-állomány minőségével, és így a pályán elért eredménnyel is, a klubok hajlamosak túlköltekezni. A különböző szövetségek gyakran vizsgálják, hogy a csapatokat működtető cégek bevételük mekkora hányadát fordítják bérekre, és nem ritka, hogy ez még egy-egy liga szintjén is meghaladja a 100 százalékot. Azaz viszonylag gyakran előfordul, hogy a csapatok több pénzt költenek csak a fizetésekre, mint amennyi a kasszájukba befolyik.

Az UEFA legutóbbi elemzése szerint Európában 2022-ben is több olyan bajnokság akadt, ahol ez így alakult^*Az UEFA valamiért a bérköltség és az amortizáció összegének arányát emeli ki hangsúlyosabban, ez összesen hét liga esetében haladta meg a 100 százalékot. De például Szerbiában vagy Grúziában csak bérekre is többet költöttek a klubok összesített bevételüknél.. A rekorderek az Eb-ről a portugálok megverésével a magyar válogatottat kiejtő grúzok voltak: náluk az első osztály csapatai közel kétszer annyi pénzt szántak fizetésekre, mint amennyiből elvileg gazdálkodniuk kellett volna.

A magyar élvonalbeli csapatoknál is a bérek a legfontosabb költségtétel, igaz, nálunk ilyen túlköltekezés nincs. Sőt, az NB I ebből a szempontból kifejezetten fegyelmezett: az UEFA által közölt 71 százalékos bér-bevétel arány kifejezetten alacsonynak mondható európai szinten is.

A cégek beszámolóiból ráadásul ennél is alacsonyabb mutató adódik^*Jelentős részben azért, mert az UEFA a kiemelt mutatónál az értékcsökkenést is figyelembe veszi.: ez alapján az elmúlt években inkább 50 és 70 százalék között költöttek fizetésekre a magyar élvonalbeli csapatok. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a bérek a bevételekkel párhuzamosan rendkívül gyors ütemben emelkedtek.

Vállalkozó focisták

Különösen látványos a növekedés, ha egészen 2010-ig megyünk vissza. Abban az évben az NB I-es csapatokat fenntartó cégek személyi ráfordításai összesen 1,6 milliárd forintra rúgtak. Tavaly ugyanezen a soron 33,5 milliárd forint szerepelt. Mindezt úgy, hogy időközben a bajnokságban szereplő csapatok száma tizenhatról tizenkettőre csökkent. Így az egy együttesre jutó bérköltség 2023-ban közel a harmincszorosa volt a 13 évvel korábbinak.

A 2010-es adat azonban már elsőre is gyanús lehet, hiszen elég kevésnek tűnik a cégenként 100 millió forintos személyi ráfordítás. Ha csak a labdarúgókkal számolunk, ez még akkor is mindössze durván 3 millió forintos céges költséget jelent egy évre egy ember után, amiből még a focisták kedvezőbb adózása mellett is csak 160-170 ezer forintos havi fizetés adódik. Ennél azért 2010-ben is jóval többet keresett egy magyar élvonalban játszó focista.

Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha egy-egy csapatnál nézzük meg a személyi költéseket. A Siófok például 2010-ben mindössze 20 millió forintot költött fizetésekre és járulékokra, de 50 millió alatt maradtak az ilyen kiadások a szolnoki és a pápai csapat esetében, illetve a Vasasnál is. Ez azt jelenti, hogy

ezek a csapatok minimálbér körüli összeget fizettek alkalmazottaiknak, ami abban az időben 73 500 forintot jelentett havonta.

Ezek egyértelműen teljesen irreális számok, amelyekre az a magyarázat, hogy a 2010 előtt rendkívüli módon alulfinanszírozott hazai labdarúgásban a csapatok minden olyan jogilag nagyjából védhető trükköt bevetettek, amivel csökkenthették kiadásaikat. Mivel már abban az időben is a focisták fizetése volt a legnagyobb tétel, nyilván itt lehetett a legtöbbet spórolni. Így fordulhatott elő, hogy nem ritkán egyéni vállalkozók, bt.-k és kft.-k futkostak a pályán, legalábbis a csapat és a focista jogi kapcsolata alapján. A labdarúgók legtöbbször kaptak valamilyen minimális alapbért, de a fizetésük nagy részét vállalkozási szerződés keretében fizették ki.

Bár a csapatok ezt nem verték nagydobra, a beszámolókban azért annyira nem is titkolták el: a ZTE éves jelentésében például szerepelt a „labdarúgók decemberi vállalkozási díja” kifejezés. Emellett rengeteg vállalatnál a bevételhez viszonyítva is kiugróan magasak voltak a reklámszolgáltatáshoz és arculatátvitelhez köthető kiadások vagy éppen a menedzsmentdíjak, amelyek sokszor a focisták kifizetését takarták. Ám az is előfordult, hogy más sorok alatt jelentek meg ezek a kifizetések. Ebből jöhettek ki olyan vicces dolgok, mint például az, hogy az

Újpest 2010-ben 8 millió forinttal többet költött kertészetre és növényápolásra, mint bérekre.

A 2010-es évek elején aztán ez a gyakorlat viszonylag gyorsan kikopott. Ahogy nőtt a magyar labdarúgás bevétele, már nem érte meg így trükközni, különösen, hogy a focisták amúgy is kedvező feltételekkel adózhatnak Magyarországon. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) terhei magasabbak ugyan, mint ha egy vállalkozással szerződne a csapat, de cserébe nem féllegális (vagy inkább teljesen illegális), mint utóbbi. A csapatok személyi jellegű ráfordításai már 2011-ben is háromszor magasabbak voltak, mint egy évvel korábban, 2012-ben pedig már a 8,5 milliárdot közelítették, ami több mint ötszörös növekedést jelentett két év alatt. Ez nyilván nem teljes egészében a fizetések emeléséből eredt, egyszerűen elkezdett tisztulni a piac.

Ausztriával egy szinten

Épp ezért nehéz megmondani, hogy milyen mértékben nőttek pontosan a focistabérek 2010 és 2023 között. A számolást tovább nehezíti, hogy időközben a csapatokat fenntartó cégek létszáma is dinamikusan emelkedett. A 2010-es évek elején még elég általános volt, hogy egy-egy csapatnál legfeljebb néhány tucat bejelentett alkalmazott volt, jelenleg azonban már a foglalkoztatottak átlagos száma is több, mint száz ezeknél a cégeknél. A Fradinál és a Diósgyőrnél pedig kétszáznál is többen dolgoznak.

Mindenesetre elég valószínű, hogy a bérek esetében is legalább tízszeres lehetett a gyarapodás, mint a bevételeknél. Különösen, hogy a labdarúgás adózási feltételei az elmúlt másfél évtizedben még tovább javultak.

Ezzel egyébként már nemzetközi összevetésben is kifejezetten jól keresnek a magyar élvonalban játszó labdarúgók. Az UEFA kimutatása szerint jelenleg egy magyar csapat átlagosan 8,3 millió eurót költ bérekre, ami közel duplája a csehországi, szerbiai vagy romániai szintnek, de magasabb a hazainál ugyancsak előrébb sorolt lengyel és horvát ligára jellemzőnél is.

A régiós országok közül ebben a mutatóban is csak Ausztria előz minket, igaz, ők első ránézésre igencsak előttünk járnak. Valójában azonban az adózási különbségek miatt az osztrák liga előnye sem annyira nagy, sőt. Miután itthon a kormányzat jelentősen növelte a focisták kedvező adózásának értékhatárát, tavaly pedig a munkáltatót terhelő kifizetést is végleg eltörölte, így a csapatok összes (focistákhoz kapcsolódó) költségének nagyjából 80-85 százaléka a labdarúgók bankszámláján landolhat. Jelenleg ez átlagosan havi nettó 4,2-4,6 millió forint közötti összeget jelenthet.

Ausztriában ezzel szemben a futballisták a magas keresetük és a progresszív jövedelemadó miatt kifejezetten magas kulccsal adóznak, ráadásul munkáltatói terhek is vannak. Így,

ha a nettó béreket hasonlítjuk össze, akkor közel egy szinten lehetnek a fizetések a magyar és az osztrák bajnokságban.

Valószínűleg ez is szerepet játszik abban, hogy a magyar bajnokság nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon. Miközben a hasonló méretű országoknál az a jellemző, hogy a helyben kinevelt tehetséges focisták magasabban rangsorolt ligákba szerződnek, ezzel is jelentős bevételhez juttatva a helyi klubokat, Magyarországon ez nem igazán működik.

Az Európa-bajnokság 24 csapata közül a játékospiacon tipikusan vevőként megjelenő öt nagy liga^*Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország, amelyek együttesen közel 2,5 milliárd euróval költöttek többet játékosjogokra, mint amennyi befolyt hozzájuk eladásokból. mellett csak Törökországban és Magyarországon volt negatív a játékostranszfer egyenlege, azaz csak ebben a két országban költöttek többet vásárlásokra a csapatok, mint amennyi pénz az eladásokból befolyt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAnnyi pénz ömlött a magyar fociba, hogy Ausztrián kívül mindenkit lehagytunk a régióbanPénzügyileg olyan ütemben fejlődik 2010 óta a magyar labdarúgó élvonal, amit a régióban még csak megközelíteni sem tud egyetlen más liga sem.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat bérköltség európa-bajnokság fizetések labdarúgás Olvasson tovább a kategóriában