A Fidesz kormányra kerülésekor, 2010-ben még ömlött az uniós forrás az országba, és arról szóltak a viták, hogy mire kellene ezeket fordítani. A Fidesz egyik fő ígérete az volt, hogy nem az államra költi, hanem a vállalkozásokhoz csatornázza ezeket.

Az uniós támogatási statisztikákból könnyen arra lehet következtetni, hogy ez sikerült: ahogy az alábbi grafikonon látható, 2010 után gyorsan nőtt a vállalatoknak jutó kifizetések összege és aránya is. 2006 és 2010 között az uniós támogatások kifizetésében a vállalatok aránya még csak 35 százalék volt, 2011 és 2022 között ez 61 százalékra növekedett.

Azt is gondolhatnánk ez alapján, hogy a Fidesz teljesítette ígéretét, hiszen korábban Matolcsy György azt a célt tűzte ki nemzetgazdasági miniszterként, hogy az uniós pénzek 60 százalékát fordítsa a kormányzat gazdaságfejlesztésre.

A 20 év az Európai Unióban – Magyarország uniós tagságának közpolitikai mérlege című tanulmánykötetben megjelent elemzés azonban rávilágít, hogy ez csak a látszat. A valóságban az uniós támogatások leginkább állami vállalatokhoz futottak be, amelyek aztán – közbeszerzéseken keresztül – jelentős részben kormányközeli cégek által elnyert megbízásokra használták fel a forrásokat.

Állami dominancia

Nem könnyű a magyarországi uniós fejlesztéseket elemezni, az adatkezelő szervezetek finoman szólva nem segítőkészek.^*A palyazat.gov.hu portálon nem lehet a támogatotti adatbázist letölteni, csak programonként egyesével, háromszáz rekord után pedig nem is enged a rendszer letölteni. Közérdekű adatként próbáltuk több alkalommal kikérni használható listában az adatokat, de a néhány kattintással elvégezhető exportot nem tette meg az állami Új Világ Nonprofit Szolgáltató Kft.
Ezt követően a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultunk, amely határozatában nekünk adtak igazat, de erre nem is válaszolt az állami vállalat. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével közérdekűadat-pert indítottunk, amelyet végül másodfokon elbuktunk. Szerencsére a Crefoport cégadatbázisban is elérhető, hogy a hazai vállalatok és szervezetek mennyi uniós forrásban részesültek. Ezt az adatbázist használva vállalatonként lehetett vizsgálni, hogy 2008 és 2021 között pontosan mely cégek jutottak uniós finanszírozáshoz hazánkban. Összesen 20 ezer milliárd forintnyi uniós támogatást lehetett így megvizsgálni.^*Az azonban nem látszik, hogy mire fordították az uniós forrásokat, illetve a döntés évében ismert a támogatás összege, nem tudható, hogy végül mennyit és mikor fizettek ki.

Az uniós pénzek kedvezményezettjeinek kétharmada vállalkozás volt, a támogatások értékének felét nyerték el ők. Az állami szervezetek a nyertesek 9 százalékát tették ki darabszám szerint, de a források 38 százaléka nekik jutott. A civil szervezetek a források tizedét kapták meg. Az egyéb szervezeteknek a források két százaléka jutott, ide soroltuk az egyéni vállalkozásokat, szakszervezeteket, iparkamarákat.

Mint látszik azonban, értékben nagy az állami szektor dominanciája: a 2008 és 2021 közötti időszakban az uniós támogatások alig negyedét (23,9 százalék) kapták meg hazai tulajdonú magánvállalatok. Tőlük alig maradtak el az állami vállalatok, amelyek az összes uniós forrás 22,7 százalékát kapták.

Nem sok forrás jutott külföldi tulajdonú vállalatoknak, az uniós források alig 2 százaléka – ez a kevés pénz is a Fidesz alatt, mert az MSZP-SZDSZ kormányok alatt érdemi uniós forráshoz nem jutottak külföldi vállalatok. A hazai magánvállalatokhoz arányaiban csak akkor kezdett több forrás vándorolni, amikor 2018-tól jelentősen visszaestek az uniós források. Úgy tűnik, hogy a csökkenő finanszírozást úgy kezelte a kormány, hogy inkább a hazai vállalatoknak adott, mint állami projektekre.

A 20 ezer milliárd forintnyi uniós forrás közel fele csupán húsz állami szereplőnél kötött ki.

Ez a húsz állami cég és szervezet összesen 9,5 ezer milliárd forintot kapott. Messze a legnagyobb támogatási összeget, 4266 milliárd forintot a Lázár János építési és közlekedési miniszter által 2023. január 1-jével megszüntetett NIF Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. nyerte el, amely nevének megfelelően elsősorban a nagy állami út- és vasútépítések megvalósítását szervezte.

Kétezer milliárd a NER-építőiparnak

A NIF közbeszerzéseit 2016-tól lehet vizsgálni, egészen a 2022-es megszüntetéséig. Ebben az időszakban 5400 milliárd forint értékben ítéltek oda szerződéseket. Nem könnyű feladat megmondani, hogy ebből végül mennyi landolt kormányközeli, NER-cégeknél, mivel számos esetben konzorciumban indult több vállalat, és jellemzőn alvállalkozókat is bevontak. De fordítva, alvállalkozók, bedolgozók is lehetnek NER-cégek. Ezért azt a módszert választottuk, hogy a nagyobb kormányközeli (például Mészáros Lőrinc és Szíjj László tulajdonában lévő) építőpari cégeken kívül a velük összeálló nyerteseket is NER-esként soroltuk be.

Ez alapján az látható, hogy 2016 és 2022 között az összes állami gyorsforgalmi, út- és vasúttervezési és építési megbízás fele jutott a NER-es építőipari cégeknek. Az összes megbízás 58 százalékát fizették uniós forrásból. Az uniós projekteknél a NER-cégek részesedése 62 százalék volt, közel kétszer annyi, mint a hazaiaknál, ahol csak 32 százalék.

A 2016-2021 közötti, vállalatoknak folyósított uniós támogatások összesen 7,2 ezer milliárd forintot tettek ki. Az uniós forrásból, NER-cégek által megnyert NIF közbeszerzési kiírások értéke ebben az időszakban 1,2 ezer milliárd forint volt. Ebből látható:

a gazdaságfejlesztésre, hazai vállalatoknak szánt uniós források 14 százalékát a NER-es építőipari cégek nyerték meg.

Ez is mutatja, hogy milyen fontosak voltak az uniós pénzek a hazai, kormányközeli építőipar vállalatok – ahogyan Lázár János fogalmazott – „föltőkésítésében”. Ezzel párhuzamosan pedig – ahogyan korábban bemutattuk – szinte teljesen birtokba vette a NER a hazai építőipart az elmúlt években.

Ráadásul most már az uniós pénzek elapadását is el tudják viselni, hiszen a Mészáros Lőrinc és Szíjj László tőkealapjainak tulajdonában lévő társaság nyerte el 35 évre a legtöbb magyarországi gyorsforgalmi út karbantartását, felújítását, bővítését, újak építését, ami stabil megrendelést biztosíthat építőipari cégeiknek.

Kockázati tőke, vállalatfejlesztés banktitokba burkolva

A második legtöbb forrást az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kapta.

Adatgyűjtésünk alapján 1111 milliárd forintnyi uniós pénzt osztott szét az állami fejlesztési bank, aminek java része további közvetítőkhöz került.

Ez az a bank, amelyik 2022 végéig 473 milliárd forintot adott át alapvetően NER-es magántőkealapoknak nem igazán átlátható módon. Ahogy korábban megírtuk, ebből 250 milliárd forint a nem könnyen szétválasztható Jellinek-Tiborcz párost találta meg.

Az MFB a forrásokat jelentős részben az állami támogatású kockázatitőke-alapokra fordította. Ezekről korábban megírtuk, hogy nagyon rossz eredménnyel működtek. Olyan óriási mennyiségű pénzt öntöttek a piacra, hogy a régió egyik legnagyobb kockázatitőke-befektetője lett a magyar állam. A sok százmilliárdnyi uniós pénz dacára Magyarország az egyetlen olyan régiós ország az 1,9 milliós Lettországtól Szlovákián át Bulgáriáig vagy Horvátországig, ahol nem jött létre unikornis, azaz legalább egymilliárd dollár értékű startup.

Az első szétlopott állami kockázati-program a Jeremie volt, minden következmény nélkül tűnt el szinte teljesen a befektetett 87 milliárd forint, de semmilyen következménye nem lett. Ez felbátorította az érintetteket, és jó pár kormányközeli üzletember rakott össze uniós támogatással működő kockázatitőke-alapot.

Az MFB az uniós forrásokból finanszírozott tőkeprogramjairól alapvetően semmi érdemi adatot nem tesz közzé, a banktitok miatt nem lehet megtudni, hogy mely alapok mely cégekbe fektettek be. Pedig ahogy a Jeremie-cégek példája mutatta, egy-két befektetési áttétellel könnyen elveszítheti uniós támogatás jellegét a forrás, és magánvagyonná lényegülhet át.

Ezt követően több leányvállalat beiktatásával a Hiventures Zrt. lett a fő kockázatitőke-befektető, mígnem jött Nagy Márton, és minden állami alapot összevont. 2022 vége óta a NTH Nemzeti Tőkeholding kezeli az állami és uniós tőkeprogramokat. 

Míg a közbeszerzések könnyen követhetők, nagy előnye a tőkeprogramoknak, hogy nagyon összetett és ráfordításigényes folyamat megvizsgálni, hogy ki és milyen forrásokat kap, mire használja azokat és milyen feltételekkel. Az uniós döntéshozók és ellenőrök sem igazán kapargatják a kérdést, így várhatóan az uniós „vállalatfejlesztési” pénzek tizedét kitevő banki, tőkepiaci források felhasználása továbbra is teret enged a kreativitásnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTúl sok magyar cég szokott rá az uniós pénzre ahelyett, hogy jobban akarna dolgozniA számok azt mutatják, hogy a járadékvadászat a magyar üzleti élet kedvelt, de most már elég káros sportja lett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKelet-Európa egyik legnagyobb kockázatitőke-befektetője lett a magyar államVilágraszóló startup ötletet nem sikerült még felkarolni állami forrásokkal, de a cégek túlnyomó többsége korai szakaszban van, és növekszik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEltűnő versenyképesség, növekvő regionális különbségek - egyáltalán nem sikerült hatékonyan elkölteni az uniós támogatásokatA magyar hatóságok csak a kis értékű szabálytalanságokat látják meg az uniós forrásoknál. A hasonlóan látványos adatok miatt nem csoda, hogy az EU vonakodik a támogatások kifizetésével.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA vissza nem térítendő támogatások megmérgezik a magyar gazdaságotAz uniós támogatásokkal együtt legalább 2000 milliárd forint az az újraosztás, amely eltorzítja a magyar gazdaság szerkezetét, ennek a pénznek sokkal jobb helyet lehetne találni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat eu támogatás európai szociális alap gazdaságfejlesztés kohéziós alap MFB ner nif uniós támogatás Olvasson tovább a kategóriában