Szíjj László akkor is keres az állami tenderen, amikor veszít

Teljesen bevett gyakorlat a piacfelosztásnál, hogy így csinálják.

Így reagált egy közbeszerzési szakértő arra a nagyon furcsa megállapodásra, amelyben két kormányközeli útépítő osztott fel egymás között egy több tízmilliárdos projektet. A munka leosztásában hivatalosan semmi jogszerűtlen nincs: csak akkor lenne szabálytalan, ha bizonyítani tudnák, hogy a felek előre egyeztettek. Az ügyet azonban sem a közbeszerzési hatóság, sem a versenyhivatal nem vizsgálta, ezért ez fel sem merült. Így viszont végeredményben az látszik, hogy a kormány kedvenc útépítője akkor is milliárdos-tízmilliárdos bevételhez juthat állami projektekből, ha egyébként nem a céget hozták ki győztesnek a beruházásra kiírt közbeszerzésen.

Szoros befutó

Múlt héten részletes cikkben mutattuk be, hogyan került az ország egyik leggazdagabb építőipari vállalkozójának, Rencsár Kálmánnak a vagyonából sok milliárd forint a kormányközeli körökkel ismerten jó kapcsolatot ápoló Szíjj László érdekeltségeihez. Szíjjról az elmúlt hetekben Pesty László filmrendező többször is erős állításokat fogalmazott meg: interjúiban – amelyekben a milliárdos neve többször előkerült – zsarolással megszerzett cégekről, szégyenérzet nélküli lopásról, csalásról beszélt.

Szíjj és Rencsár kapcsolata hosszú időre nyúlhat vissza, de látványosan csak az elmúlt években kezdtek szorosabban együttműködni. Ennek a folyamatnak az egyik kulcsmomentuma volt a 83-as főút építésére kiírt közbeszerzés.

Forrás: NIF

A tendert még 2019-ben indította el az azóta megszüntetett Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., és már az elején látni lehetett, hogy hatalmas projektről van szó. A költségeket előzetesen is közel 82 milliárd forintra becsülték, a tényleges ár azonban ennél is 10 százalékkal magasabb, több mint 90 milliárd forint lett. Ez kilométerenként durván 2,5 milliárd forint, ami elég soknak tűnik, különösen, hogy ekkor még jóval a koronavírus-járvánnyal összefüggésbe hozható árrobbanás előtt voltunk.

A hatalmas értékre tekintettel a közbeszerzést nem is egyben írták ki, hanem kettékapták. A Győr és Pápa közötti 36 kilométeres utat Tétnél elvágták, így két nagyjából egyforma hosszú szakasz jött ki, amiket külön hirdettek meg. A tender mindkét részén ugyanaz a négy piaci szereplő indult el: Szíjj László Duna Aszfaltja, Rencsár Kálmán Soltútja, az osztrák hátterű Strabag, illetve egy nemzetközi és magyar cégekből álló háromtagú konzorcium.

Végül a Pápa és Tét közötti szakaszt a Duna Aszfalt nyerte el, míg a Tét és Győr közötti részt a Soltút kapta. Rencsár cége csak egy hajszállal adott jobb ajánlatot, mint a Strabag: a 46 milliárd 240 millió forintos ár alig 1,8 millióval volt kevesebb az osztrákok vállalásánál.

Egy furcsa szerződés

A szoros befutó ellenére ebben eddig semmi kirívó nincs, sőt kifejezetten jó hír, hogy az állam még ezt az 1,8 millió forintot is megfogta egy több tízmilliárdos tenderen. A furcsaságok a szerződések aláírását követően kezdődtek. A Soltút ugyanis, alig fél évvel azután, hogy hivatalosan is leszerződött a projektre, a jelek szerint a munka felét továbbpasszolta. Méghozzá a közbeszerzésen szintén induló, de jóval magasabb ajánlatot adó Duna Aszfaltnak.

A hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszerbe feltöltött dokumentum szerint a Duna Aszfalt egy banki ügylethez adott biztosítékként egy olyan szerződést, amit Rencsár Kálmán cégével kötött 2020 szeptemberében. A leírás alapján a Duna Aszfalt tíz kilométernyi út kivitelezéséről állapodott meg a 83-as útnak azon a szakaszán, amit eredetileg a Soltút nyert el.

Így végső soron az történt, hogy bár az állami megbízást (legalábbis ezt a részét) nem Szíjj László cége kapta, végül mégis ők építhették az utat.

Ez azért elég sok kérdést felvet. Ideális esetben egy ilyen eljárásnál – ha a felek nem egyeztetnek – minden résztvevő a lehető legalacsonyabb olyan ajánlatot adja, amelyen még az elvárt nyereséggel el tudja végezni a munkát. A Duna Aszfalt adott egy ilyen ajánlatot, ám az magasnak bizonyult: a Soltút bő másfél milliárd forinttal olcsóbban vállalta a munkát. Így viszont szimplán matematikai alapon sem nagyon képzelhető el olyan helyzet, hogy mindenki jól jár azzal, ha a Soltút a munka egy részét továbbpasszolja. Vagy ők buknak a drágább Duna Aszfalt kifizetésével, vagy a DA azzal, hogy a lehetőségeinél olcsóbban vállalja el a munkát.

Ráadásul sokkal olcsóbban. A Soltút ugyanis az elmúlt években az építőipari átlagot messze meghaladó nyereségrátával dolgozott, és mivel ez volt az egyik legnagyobb projektjük, a hatalmas profithoz minden bizonnyal a 83-as út építése is hozzájárult. Az előző három évben (amikor a 83-as út kivitelezése zajlott) a vállalat bevételének negyede maradt meg profitként. Ha ennél a projektnél is ez volt a jellemző, akkor a Duna Aszfaltnak 25-30 százalékkal alacsonyabb áron kellett megépítenie az átvett szakaszt, mint amit az eredeti ajánlatukban vállalt.

Persze lehet olyan helyzet, hogy egy cég bizonyos munkáknál költségelőnyben van egy másik vállalattal szemben, és előfordulhatott, hogy pont az átvett szakaszon a Duna Aszfalt volt olcsóbb, míg a Soltútnak maradó részen a solti cég. A 25-30 százalékos eltérés azonban olyan nagy különbség, hogy ilyen helyzetet elég nehéz elképzelni. Különösen, hogy a Duna Aszfalt az elmúlt években nem abban volt erős, hogy alvállalkozóként olcsón bedolgozott valahova, hanem inkább nagy – főleg állami – útépítési projekteket fogott össze, ahol a munka jelentős hányadát fővállalkozóként maga is továbbpasszolta.

Az érintett cégeket kérdeztük, hogy mekkora összegről szólt a kivitelezési szerződés, ám választ nem kaptunk. Mindenesetre a Duna Aszfalt egy közel 5,5 milliárd forintos banki követelést biztosított a szerződéssel, ami nagyságrendileg azért megmutatja, milyen értékű megállapodásról lehetett szó.

Nincs itt semmi látnivaló

Jogi szempontból is érdekes kérdés, hogy mennyire van rendben, ha egy olyan cég valósít meg sokmilliárdos állami projekteket, amely ugyan veszített a közbeszerzésen, de a nyertes alvállalkozóként mégis megbízza. Megkérdeztük a Közbeszerzési Hatóságot, hogy jogszerű-e ez a gyakorlat, és röviden összefoglalva azt a választ kaptuk, hogy igen. A hatóság azt írta, hogy bár egy ajánlattevő ugyanabban a közbeszerzési eljárásban más ajánlattevő alvállalkozójaként nem vehet részt, ez azonban nem zárja ki, hogy később, a tender lezárását követően, a szerződés teljesítésébe mégis bevonják. A korlátozás ugyanis csak a magára az eljárásra^*Részajánlat-tételi lehetőség biztosítása esetén ugyanazon részre. vonatkozik, ha a közbeszerzésen már eredményt hirdettek, akkor nincs ilyen kitétel.

Az a gazdasági szereplő (nem nyertes ajánlattevő), amely ajánlatot tett a közbeszerzési eljárásban, annak lezárását követően, azaz az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzétételétől, a szerződés teljesítése során a nyertes ajánlattevő által alvállalkozóként bevonásra kerülhet

– fogalmaztak a válaszban.

Tehát az eredményhirdetésig nem, utána viszont már lehet alvállalkozó a közbeszerzésen vesztes cég. Amint azonban a hatóság és a G7 által megkérdezett közbeszerzési szakértő is felhívta a figyelmet: van egy eset, amikor egy ilyen megbízás egyértelműen jogellenesnek tekinthető, jelesül, ha felmerül a gyanú, hogy a felek már korábban (az eljárás alatt) megegyeztek az alvállalkozói szerepről.

Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy az előzetes piacfelosztást nem túl könnyű bizonyítani. Nem lenne példa nélküli, hogy sikerül leleplezni összejátszó építőipari vállalatokat, de azért nem túl sűrűn fordult elő ilyen az elmúlt évtizedekben. Bő másfél évtizeddel ezelőtt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a szektorban feltárt egy, még az első Orbán-kormány idején, 2001-2002-ben működő kartellt, amelynél igazolni tudták a cégek közötti előzetes egyeztetéseket (pdf). Abban az ügyben több mint egy tucat vállalatot büntettek meg, köztük Szíjj László akkori legfontosabb vállalkozását is. Sok ilyen eset azonban nem volt. Az elmúlt években pedig a GVH az építőiparban is inkább az olyan, kormányzat által kiemelten kezelt ügyekre koncentrált, mint például az építőanyagok árának járványt követő drasztikus emelkedése.

Kormányközeli cégek ügyeit egy-két üdítő kivételtől eltekintve hagyományosan nem vizsgálja lényegében semmilyen hatóság. Nem meglepő módon a Soltút és a Duna Aszfalt közötti szerződésnél is ez volt a helyzet:

a GVH és a közbeszerzési hatóság sem folytatott vizsgálatot.

Egyébként nem is biztos, hogy lett volna mire alapozniuk egy ilyet, hiszen a Duna Aszfalt szerepéről nem értesültek törvényszerűen. Bár az új alvállalkozót kötelező bejelenteni, de csak az ajánlatkérő felé. A Soltút így jó eséllyel csak a NIF-nek jelezte Szíjj cégének bevonását. Az állami vállalatot, illetve jogutódját, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumot pedig ezek szerint nem zavarta a megállapodás.

Az egyébként teljesen egyértelmű, hogy a két cég a közbeszerzési eljárás lezárása után kötött szerződést, hiszen a tenderen tavasszal hirdettek eredményt, a kontraktust pedig szeptember 1-jén írták alá. Így ebbe jogilag nem lehet belekötni. A tényleges beruházás azonban a szerződés szignálásakor még nem indult meg. A munkaterületet hivatalosan szeptember 21-én adták át, a rajtról szóló sajtótájékoztatóra pedig ennél is jó három héttel később került csak sor.

Azaz a Soltút elnyerte története legnagyobb, 46 milliárdos megbízását, majd a munka felének átadásáról még azelőtt szerződést kötött a Duna Aszfalttal, hogy a fejlesztéshez hozzákezdett volna.

Ez még akkor sem megszokott dolog, ha az Európai Bíróság egy döntése miatt elvileg már nem korlátozható, hogy milyen arányban von be valaki alvállalkozókat az általa elnyert állami projektbe. Emellett nem is túl életszerű, hogy egy cég alapból úgy vág neki egy közbeszerzésnek, hogy a munka felét mással akarja megcsináltatni, de a pályázat idején még nem tudja, kivel. Ez elég komoly kockázat lenne, hiszen, ha nem talál olcsó kivitelezőt, sokat bukhat a tenderen vállalt áron. Ha viszont a Soltútnál nem úgy készültek, hogy mással csináltatják a fejlesztést, csak kaptak egy jó ajánlatot a Duna Aszfalttól, akkor pedig az a kérdés, a DA miért nem indult már a közbeszerzésen is ezzel a kedvezőbb árral.

Négyből három

A 83-as útra kiírt közbeszerzés utóéletének van még egy érdekes eleme: időközben a Duna Aszfalt a tenderen szintén induló, de a többieknél jóval magasabb ajánlatot adó konzorcium két cégét is megvásárolta. A Dömper Kft. és a Pannon-Doprastav Kft. tavaly év végén került Szíjj László csoportjához. Mindez azt jelenti, hogy a DA, amely dolgozott a 83-as saját maga és – mint láttuk – a Soltút által elnyert szakaszán is, akkor sem maradt volna ki a projektből, ha a harmadik induló fut be. Az építkezés egyébként már a végéhez közelít, a legutóbbi hírek szerint az utat még az idén átadhatják.

Kérdéseinkkel kerestük a Duna Aszfaltot, a Soltútat, illetve a cégek tulajdonosait, Szíjj Lászlót és Rencsár Kálmánt is. Mások mellett kíváncsiak lettünk volna, hogy a Soltút miért adta át az általa elnyert építési munka jelentős részét, milyen értékben és pontosan miről kötöttek szerződést a felek, illetve mikor kezdtek el egyeztetni az együttműködésről. A cikk megjelenéséig azonban nem kaptunk választ.