Pénzzel büntetnék a szegregáló iskolákat, de ez nem segít ott, ahol a leginkább kéne

Egy friss törvényjavaslattal tenne lépéseket a kormány a magyar oktatási rendszerben meglévő szegregáció csökkentésére. A hátrányos helyzetű tanulók eredményeinek javításával és kompetenciafejlesztésével a kormány uniós vállalásainak is szeretne eleget tenni.

Az egyedüli eszköz azonban a pénzbüntetés lenne, a nehéz sorsú kistelepüléseken – ahol például egy iskola van – nem segítene, és az sem világos, hogy szegregáló iskolák büntetése mivel járulna hozzá a hátrányos helyzetű tanulók fejlesztéséhez.

Részletek: a javaslat nem közvetlenül nyúl bele az iskolák életébe, és nem érinti közvetlenül a tanítási-nevelési folyamatot. Hanem egyszerűen beékel egy „pénzbüntetést” közvetett ösztönzőként, olyan általános iskolák esetében, ahol jelentősen alacsonyabb a hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerekek aránya, mint a település iskoláiban átlagosan.

Értelemszerűen így csak azokat a településeket érintheti a törvény, ahol legalább két általános iskola működik.

Számokban: 10 százalékos forrásmegvonás fog járni egy iskolának, ha a települési átlagnál több mint 20 százalékponttal alacsonyabb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A törvény hatályba lépése utáni második tanévtől már 15 százalékpontos különbségtől jár ekkora büntetés.

Miért fontos ez? A magyar szegregációs index 2010 és 2020 között a HH és a HHH-tanulók esetében is jelentősen emelkedett. Ennek következménye az, hogy a magyar közoktatás közel 10 év alatt szinte semmit sem javult a rossz családi hátterű, de tehetséges gyerekek megtalálásában és fejlesztésében.

Az Európai Bizottság már a 2020-as országjelentésében is kiemelte, hogy Magyarországon nőtt a hátrányos helyzetű és roma gyerekek koncentrációja egyes iskolákban.

Igen, de: a törvényjavaslatból nem következik, hogy a helyi átlagot meghaladó HH-arányú általános iskolák emiatt több állami forráshoz jutnának vagy megkapnák az elvont 10 százalékot.

Azokon az iskolákon és diákokon sem segít a változtatás, ahol nemcsak egy iskolában, hanem az egész településen magas a hátrányos helyzetűek aránya. Az intézkedés tehát a településen belüli szegregációt hivatott kezelni, a járásit, megyeit vagy regionálisat nem.

Alulnézet: a szabad iskolaválasztásból következően nem minden diák jár a lakóhely szerinti településén iskolába. Például az Ózd melletti Arló általános iskolájának honlapja szerint tanulóik száz százaléka roma, miközben hivatalosan 20 százalék a romák aránya a településen. Még ha a valóságban ez több is, ebből az is következik, hogy a nem romák és azok, akik megtehetik, másik településre járnak általánosba Arlóról, amely az ország egyik legszegényebb települése.

Tágabb kontextus: a magyar oktatási rendszer alapvető vonása, hogy sok benne a kis méretű iskola, leképezve a kistelepülési szerkezetet, és mind a tanárhiány, mind a hátrányos helyzetű gyerekek ezekben az iskolákban koncentrálódnak. A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók közel fele 3000 fő alatti településen tanul, ahol jellemzően legfeljebb egy általános iskola működik.

A hátrányos, halmozottan hátrányos és az összes tanuló megoszlása a különböző méretű általános iskolák közt. Forrás: T-Tudok Zrt. 2019. évi KIR-STAT, Holb Éva számításai.

Ahogy a következő grafikonon is látszik, regionálisan jelentősek a különbségek: Szabolcsban és Borsodban az általános iskolák több mint felében 25 százalék fölötti a halmozottan hátrányos helyzetű és hátrányos helyzetű gyerekek aránya.

Az országos kompetenciamérések átlagos eredményei, valamint a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya megyénként az általános iskolákban. Forrás: T-Tudok Zrt.