Az elmúlt pár hétben több cikkben is foglalkoztunk a munka világát érintő legfontosabb magyar mutatók alakulásával az elmúlt 20 évben. Ebben a cikkben ezek közül a legfontosabbakat összegezve a trendeket mozgató legfontosabb folyamatokat és kormányzati intézkedéseket is megpróbáljuk részletesebben bemutatni.
Meg sem közelítettük az egymillió új munkahelyet, de szépen javultak a foglalkoztatottsági adatok
A munkaerőpiaci mutatók közül az egyik legfontosabb a foglalkoztatottság, amiről korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy bár a 2010-ben megígért egymillió munkahely nem jött létre az évtized végéig, a visegrádi országokkal összehasonlítva mégis kiemelkedően javultak az alapvető munkaerőpiaci adatok.
Hasonló, bár egy kicsit eltérő következtetésre jut ugyanebben a témában Köllő János, Oblath Gábor és Scharle Ágota tanulmánya, amely a 2020-as Munkaerőpiaci Tükörben jelent meg. A mi elemzésünkhöz képest ebben a tanulmányban nemcsak a visegrádi, hanem az összes volt szocialista EU-tagország mezőnyében vizsgálják a foglalkoztatottság alakulását. Ebben a mezőnyben Magyarország már nem az élen, csak a középmezőnyben volt a koronavírus-járvány kitörésekor (ami viszont javítás 2004-hez képest, amikor az alján volt).
A 20-64 éves korcsoport foglalkoztatottságában 2019-ben Magyarország megelőzte Horvátországot, Romániát, Lengyelországot, Szlovákiát és Bulgáriát, de elmaradt Csehországtól, Szlovéniától és a három balti országtól. A tanulmány azt is megjegyzi ugyanakkor, hogy közmunka nélkül Magyarország a mezőny alsó felében végzett volna.
A tanulmány szerint a foglalkoztatási ráta növekedéséhez hozzájárult a népesség csökkenése is. Emellett a foglalkoztatás növekedésére hatással volt a népesség összetételének változása, és az is, hogy a különféle csoportok milyen eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. 2007 és 2019, tehát a két válság előtti utolsó „békeévek” között a foglalkoztatás 579 ezer fővel, a közmunkások és a külföldön dolgozók nélkül számítva 407 ezer fővel nőtt.
A foglalkoztatottság növekedését segíthette elő az is, hogy 2016-tól kezdve a hatéves bérmegállapodás értelmében a munkaadói és munkavállalói járulékokat is csökkentették, tehát ilyen értelemben olcsóbbá vált egy munkavállaló foglalkoztatása Magyarországon (bár a munkához kapcsolódó adók még a csökkentések ellenére is élmezőnyben vannak az OECD-országok között).
Összefoglalva: ebben az időszakban kiléptek a munkapiacról a nagyobb, és kevésbé iskolázott generációk, és beléptek kisebb, de jóval iskolázottabb fiatalok. A legnagyobb hatása a diplomások, illetve kisebb mértékben a gimnáziumi érettségivel rendelkezők számbeli növekedésének volt, emellett pedig jelentősen növelte a foglalkoztatást, hogy az 55 éven felüliek korcsoportjában jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik dolgoztak. Eközben jelentős mennyiségben öregedtek ki a foglalkoztatottak közül a középfokú szakképzést végzettek, és a legfeljebb általános iskolát végzettek.
A tanulmány azt is megjegyzi, hogy a munkaerőpiaci teljesítmény javulásában meghatározó szerepet játszott két, hosszabb távon ható tényező. Az egyik a kilencvenes években lezajlott felsőoktatási expanzió, ami anélkül növelte a diplomások számát, hogy az elhelyezkedési esélyeiket csökkentette volna. A másik pedig a nyugdíjkorhatár 90-es évek vége óta tartó emelése, valamint a rokkantnyugdíjba vonulás megnehezítése volt, utóbbi területen a legnagyobb hatása a második Orbán-kormány reformjainak volt.
Örülhetünk a bérnövekedésnek, de elment mellettünk a régió és Románia is kezd felzárkózni
Magyarországon 2005-ben még magasabbak voltak a nettó ekvivalens*Az ekvivalens jövedelem az egy főre jutó jövedelemhez hasonló, de annál pontosabban fejezi ki egy család vagy háztartás jövedelmi helyzetét, mert nem egyenlő súllyal veszi figyelembe a háztartás tagjait. A módszertan logikája, hogy ha többen vannak egy háztartásban, akkor a fogyasztás nem a létszám növekedésével arányosan nő, például ha egy helyett két ember lakik egy háztartásban, akkor nem lesz dupla akkora a fűtésszámla vagy a lakbér. mediánjövedelmek (vásárlóegységen), mint Szlovákiában és Lengyelországban. Ez ugyanakkor nem tartott sokáig, 2009-ben már Szlovákiában és Lengyelországban is magasabbak voltak ezek a jövedelmek, és ez 2020-ig sem változott, bár Szlovákia nagyjából 2016-tól kezdve elkezdett leszakadni Lengyelországtól, és 2020-ra már közelítette a magyar bérszínvonalat.
A szerényebb magyarországi bérnövekedés részben éppen a foglalkoztatottsági adatok kedvezőbb alakulásából származik. Ahogy arra a fentebb hivatkozott tanulmány is felhívja a figyelmet, a 2010-es években a több visegrádi országgal és Romániával összehasonlítva Magyarországon nőtt a leglassabban az egy foglalkoztatottra jutó GDP, amit elsősorban nem a GDP-növekedés alakulása, hanem éppen a foglalkoztatottság kiugróan gyors bővülése magyaráz.
Mindez részben azt is magyarázza, hogy a 2010-es években Magyarországon a többi visegrádi országtól és Romániától jóval elmaradó mértékben nőtt a munkatermelékenység, hiszen foglalkoztatottként jelentek meg a statisztikában a közmunkások, később pedig a közmunkából a munkaerőpiacra átvándorlók nagy valószínűséggel szintén alacsonyabb munkatermelékenységű pozíciókba kerültek. Az is érdekes viszont, hogy a munka hatékonysága úgy nőtt a többi országhoz képest ilyen kis mértékben, hogy jelentős volt az iskolázottabb generációk megjelenésének hatása is a foglalkoztatottak között.
A 2010-es évek magyarországi bérnövekedése azonban az ultralaza monetáris politika következtében gyenge forintárfolyam miatt nem járt együtt a munkaerőköltségek arányos növekedésével: úgy zárkóztak fel a magyar bérek, hogy a multiknak alig kerül többe a magyar dolgozó.
Milyen hatással volt az átlagos bérszínvonalra a minimálbéreknek? Ahogy erről részletesebb cikkünkben írtunk, a havi bruttó minimálbérek aránya az átlagfizetéshez képest 2008 és 2017 között nőtt, azóta viszont a legkisebb fizetések egyre inkább elmaradnak Magyarországon az átlagbértől. A magyar nettó minimálbér értéke pedig úgy lett a legalacsonyabb a régión belül, hogy a minimálbért 2012 és 2022 között összesen 115 százalékkal emelték, jelentősebb mértékben, mint a 2002 és 2012 közötti tíz évben, amikor csak 86 százalékkal nőtt.
A gazdagabb magyarok zárkóztak fel uniós szinten is, nagyot csökkent a szegénység
A magyar bérnövekedés unió-szerte sem tekinthető kiemelkedőnek. Az elmúlt években a magyar társadalom felső harmada tudott feljebb lépni az európai jövedelmi rangsorokon, ezzel a leggazdagabb magyarok többnyire az olasz és spanyol középső rétegeket előzték meg. Ahogy pedig az alábbi ábrán látszik, Csehországban és Lengyelországban főleg a jobb módú rétegek életszínvonala sokkal meredekebben javult, mint nálunk.
Ez a bérnövekedés viszont kezdvezőbb volt az alsóbb jövedemi szegmensekben. Ahogy az az alábbi ábrán látszik, a munkajövedelmek növekedése között nem voltak nagyon nagy különbségek 2020 és 2010 között a különböző jövedelmi tizedekben Magyarországon, de inkább az alsóbb jövedelmi tizedekre volt jellemző a munkajövedelmek átlagon felüli növekedése.
Eközben az állami újraelosztás jelentős újraszervezése jellemezte a 2010-es éveket, ezek hatására pedig a társadalmi jövedelmekben ellentétes hatás figyelhető meg. Ilyen forrásból ugyanis inkább a felsőbb tizedek jövedelme növekedett átlag felett. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak az olyan intézkedések, mint az egykulcsos adó kombinálása a magas áfával, a jobban keresők számára kedvezőbb családpolitika és a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékvesztése.
A 2010-es évek jövedelmeket érintő jelentős eredménye a szegénységi mutatók, és ezen belül is a súlyos nélkülözők arányának csökkenése. Amíg 2004-ben még több mint a magyarok ötöde számított ilyen értelemben szegénynek, 2020-ban már csak 8 százalék körül alakult a deprivált magyarok aránya.
Ez az arány ugyanakkor még mindig magasabb volt a többi visegrádi országban mért szintnél, és ugyanez igaz, ha a különféle szegénységi mutatókat összegző mutatót, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát nézzük.
A sorozat idézett cikkei:
Közélet
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Ezentúl csak akkor lesz napelem a magyar háztartásokban, ha a hozzá tartozó akkumulátorra nagy támogatás jár
A jelenleg zajló háztartási napelempályázat egy dolgot már a lezárása előtt bizonyított: akkumulátorok nélkül többé nem kerülnek napelemek a háztetőkre.
Fontos
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
Zsákutcába fut az elektromos autózás, ha nem lesznek jóval hatékonyabbak az akkumulátorok
Olyan lett az akkumulátor, mint a napelem, a gyártás mennyiségének növelésével már nem lehet érdemi költségcsökkentést elérni, az alapanyagok ára pedig emelkedni fog.
