Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
Ahogy arról a sorozat korábbi részeiben részletesebben is írtunk, az EU-csatlakozást követően az egész régióban volt bérfelzárkózás, Magyarországon azonban ennek szintje elmaradt a régió átlagos tempójától. De mi történt az elmúlt két évtizedben a legalacsonyabb bérekkel Kelet-Közép-Európában?
Két évtizeddel ezelőtt a nemzeti valuták árfolyamhatását kiszűrő vásárlóerő-egységen számolt bruttó minimálbér Magyarországon volt a legmagasabb a térségünkben. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, 2002-ben – miután az első Orbán-kormány megduplázta – a magyar minimálbér a cseh- és a lengyelországit is lehagyta. A régióelsőség azonban nem tartott sokáig. A csehek már 2003-ban visszaelőztek minket, a válság idején pedig a térség országai közül a lengyeleknél lett a legmagasabb a minimálbér, és ez azóta sem változott.
A cseh, a magyar és a szlovák bruttó bérszint 2011-ben összeért, és ezt követően nagyjából együtt haladt. 2021-re azonban a magyar mutató így is a térség utolsó helyére került, ahonnan a 2022-es nagy emelés mozdította vissza a régiós középmezőnybe. Nem mellesleg a román minimálbér mögé, az ottani felzárkózás ugyanis a legkisebb fizetések esetében is nagyon látványos volt.
Itthon egyébként a 2010-es években jelentősebb volt a minimálbér-emelések mértéke, mint 2010 előtt. A 2002 és 2012 közötti tíz évben 86 százalékos növekedéssel 50 ezerről 93 ezer forintra nőtt a magyar minimálbér, míg 2012 és 2022 között összesen 115 százalékos volt a gyarapodás, így jutottunk el a mostani 200 ezer forintig.
Az emelések hatására a minimálbér az átlagkereseteket is fokozatosan közelítette a visegrádi országokban és Romániában is. Abban azonban már jelentős eltérések vannak, hogy milyen mértékben.
A romániai emelések hatása ebből a szempontból is látványos, a legkevésbé pedig Lengyelországban maradnak el a legalacsonyabb bérek az átlagtól. Magyarország két szempontból is kilóg a régió országai közül: egyrészt trendszerűen csak nálunk volt fordulat 2017-et követően, másrészt a felzárkózás mértéke is hazánkban volt a legkisebb (38,8 százalékról 41,8 százalékra nőtt a minimálbér aránya az átlagbérhez képest).
Mit jelent mindez nettóban? Kellően hosszú időtávot lefedő adatok hiányában a trend bemutatása itt bonyolultabb, így be kell érjük a 2013-as és a 2021-es bérszintek összehasonításával. A Mazars tanácsadócég 2013-ban kezdte el publikálni a közép- és kelet-európai országok adórendszerét bemutató kiadványát, így ekkortól egységes adatok állnak rendelkezésre. Az ezt megelőző időszakban azonban az adórendszerek visszakövetése más források alapján nehézkes.
Az alábbi grafikonon azt ábrázoltuk, hogy az egyes V4-es országokban és Romániában mennyi volt tavaly a minimálbér nettója vásárlóerő-egységen úgy, hogy az Eurostat bruttó adatait nettósítottuk a Mazars-gyűjtés alapján. Az elvonás Csehországban volt 2021-ben a legalacsonyabb (a nettó bér a 89 százaléka a bruttónak), ezt követi Szlovákia (82 százalék), Lengyelország (71 százalék), Magyarország (66,5 százalék) és Románia (61 százalék).
Ez alapján a lengyel minimálbér régiós vezető helye nettóban is megmarad, Magyarország viszont utolsó helyre került 2021-re. Ezen ráadásul – változatlan elvonások mellett- még a 2022-es emelés sem javított: a 133 ezer forintos magyar nettó minimálbér is utolsó maradhatott a régióban*A Mazars idei jelentése még nem jelent meg.. Magyarul, hiába előzte meg az idei emeléssel a legkisebb magyar fizetés bruttóban vásárlóerő-egységen a szlovák és a cseh adatot is, a magasabb adóterhelés miatt nettóban még mindig nem érjük el ezeknek az országoknak a szintjét.
