Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
A második Orbán-kormány egyik leghíresebb választási ígérete volt a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtése. Ez a kormánypropaganda állításaival szemben nem valósult meg. A 2010 utáni 10 év munkaerőpiaci fejleményei azonban ennek ellenére is pozitívnak értékelhetőek. Hogy ez milyen mértékben köszönhető a kormány intézkedéseinek, és mekkora mértékben a külső tényezőknek, ebben a cikkben nem foglalkozunk, csak arra koncentrálunk, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség hogyan alakult a 2020 előtti két évtizedben, és ugyanez hogyan nézett ki régiós kontextusban.
Az alábbi ábrán a magyar munkaerőpiac legfontosabb adatai láthatóak a 2009 és 2021 közti időszakra. Azért csak 2009-től, mert egy 2021-es módszertani változás*A módszertani módosítás eredményeként változott a gazdasági aktivitás egyes kategóriáinak számbavétele: a gyermekgondozási ellátás (gyed/gyese) mellett dolgozókon túl azok is foglalkoztatottnak minősülnek, akik az ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és azt követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. Mindez 120–150 ezer fővel növeli Magyarországon a foglalkoztatottak számát, és elsősorban a nők aktivitási mutatóiban eredményez változást. Ezen túlmenően a módszertani változás érinti még a diákok, segítő családtagok és a szezonális munkát végzők számbavételét is, de a foglalkoztatási adatokban ezek jelentősebb elmozdulásokat nem eredményeznek. miatt összehasonlítható*A jelenleg érvényes módszertan szerinti számok csak ettől az évtől érhetőek el. Szintén módszertani kitérő, de fontos, hogy az ábrán a 15-64 év közötti népességre vonatkozó adatokat ábrázoltuk, ami az európai statisztikai hivatal által preferált adat. A Központi Statisztikai Hivatal ugyanakkor emellett a – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által előnyben részesített – 15-74 éves korcsoport adatait is közli, Magyarországon pedig a hírekben jellemzően ez utóbbi szokott megjelenni.
De mi lett az egymillió új munkahellyel akár az egyik, akár a másik adat alapján?
Ahogy az az ábrán látszik, a 2010-es 3,84 millióról 2020-ra 4,52 millióra nőtt a foglalkoztattak száma Magyarországon, ami nagyjából 700 ezer új munkahelyet jelent. A 15–74 éves korcsoportban ugyanebben az időszakban 3,9 millióról 4,6 millióra emelkedett ez a mutató, tehát az új munkahelyek száma itt is hasonló.
A 700 ezres növekedésben azonban benne vannak a közmunkássá váló korábbi munkakeresők, illetve elég sok külföldi munkavállaló is. 2020-ban a közfoglalkoztatottak száma 80 ezer fő körül volt, illetve az év végén nagyjából 95 ezer külföldön dolgozó magyar is növelte a hazai foglalkoztatottsági statisztikát. Az azonban kétségtelen, hogy a foglalkoztatottság bővülésén belül 2015-től kezdve fokozatosan egyre hangsúlyosabbá vált a piaci munkahelyek létrejötte, és csökkent a közfoglalkoztattak száma.
Ezzel párhuzamosan egyre jelentősebbé vált a munkaerőhiány is. 2020-ban a járvány ellenére is volt nagyjából 58-60 ezer betöltetlen álláshely a magyar gazdaságban, korábban pedig ennél is többet mért a KSH: a csúcson, azaz 2018 harmadik negyedévében a 88 ezret közelítette a számuk. Ezzel együtt persze még mindig nem volt meg az egymillió új munkahely, de az üres pozíciók ellensúlyozták annak a hatásnak egy jelentős részét, hogy a külföldi munkahelyek is növelik a magyar foglalkoztatottságot (2020-ban 96-112 ezer munkahellyel).
A foglalkoztatottság tehát összességében számottevően bővült, és ez a növekedés régiós összehasonlításban is jelentősnek mondható. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a magyar foglalkoztatottsági ráta – amely a foglalkoztatottaknak a 15-64 éves népességhez viszonyított arányát mutatja meg – a 2002-es 56,2 százalékról nagyon enyhe növekedés után 2010-re 54,9 százalékra csökkent, onnan viszont 2020-ra 69,7 százalékra nőtt.
Ezzel a térség utolsó előtti helyéről a régiós második helyre zárkóztunk fel Csehország mögé, megelőzve az eurózóna és az EU átlagát is. A foglalkoztatottság bővülése a munkanélküliség csökkenésével is együtt járt, ugyanakkor a két trend nem teljesen arányos egymással. Hogy ez miért van, ahhoz érdemes felidézni a munkanélküliség és a munkanélküliségi ráta definícióját. Munkanélkülinek az számít, aki
- az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelyből átmenetileg hiányzott;
- a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát;
- két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást, illetve
- már talált munkát, ahol 3 hónapon belül dolgozni kezd.
Emiatt ha valaki már nem keres állást, de nincs munkája, nem számít munkanélkülinek, és ilyen módon javítja ezt a statisztikát. A munkanélküliségi rátát pedig a munkanélküliek megfelelő korú (15-65 éves) gazdaságilag aktív*Tehát aki megjelenik a munkaerőpiacon, azaz foglalkoztatott vagy munkanélküli. népességhez viszonyított aránya adja meg.
Az alábbi ábrán látszik, hogy Magyarország ebben az adatban is jobban állt 2021 végén, mint 2002 elején, bár a különbség itt kisebb, mint a foglalkoztatottsági rátában.
A javulás ellenére viszont 2021-ben Csehországban és Lengyelországban is kisebb volt a munkanélküliség, mint Magyarországon, igaz, a lengyel adatok csak 2019 óta jobbak a magyarnál.
