Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
Magyarországon a 2004-es EU csatlakozást követően egy ideig javult a szegénységi helyzet, a 2008-as válság hatására azonban hatalmasat nőttek a szegénység legfontosabb mutatószámai. A válság utáni konjunktúrának köszönhetően 2012 óta újra masszív csökkenés volt tapasztalható, de ennek a járvány és az azzal együtt járó gazdasági visszaesés ismét véget vetett. Összességében a javulás 20 éves időtávon így is szembetűnő, ám 2020-ban ennek ellenére is csak Romániában voltak egyértelműen rosszabbak a szegénységi adatok, mint Magyarországon.
Ezeket a trendeket (a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisában 2004-től elérhető adatok alapján) az alábbi ábrán foglaltuk össze. A szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya egy összetett mutatószám, ebbe a kategóriába tartozik, akire a következő szegénységi kategóriák közül legalább egy igaz. Tehát vagy súlyos nélkülözőnek (depriváltnak) számít – ezt két bekezdés múlva részletesen definiáljuk -, vagy alacsony munkaintenzitású háztartásban él*A 0 és 59 év közötti népességen belül azon személyek aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) felnőttek az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. , vagy pedig olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60 százalékát, azaz a relatív szegénységi küszöb alatt van.
Ebben az összetett mutatószámban és a szegénység fogyasztási mintákhoz kötött definícióját, a deprivációt vizsgálva nagyon látványos az a trend, amiről fent írtunk. A relatív jövedelmi szegénység is csökkent valamennyire, de ez a mutatószám egyszerre árulkodik a jövedelemeloszlásról – hiszen a mediánjövedelem alakulásától függően változik – és a szegénységről, ezért emeltük ki inkább a másik kettőt. Szintén csökkent egyébként az alacsony munkaintenzitású háztartások aránya, aminél azonban szintén vannak a szegénységet plasztikusabban leíró mutatószámok.
Ilyen a súlyos deprivációt leíró, aminek a komponenseit ezért külön is ábrázoltuk alább. A statisztikai hivatal módszertana szerint azok számítanak súlyos anyagi nélkülözőnek, akikre az alábbi kilenc problémából legalább négy jellemző:
- hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van;
- a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
- váratlan kiadások fedezetének hiánya;
- kétnaponta hús, hal vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
- évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya;
- anyagi okból nincs autója;
- anyagi okból nincs mosógépe;
- anyagi okból nincs színes tévéje;
- anyagi okból nincs telefonja.
A fenti mutatószámok közül a leglátványosabb javulás abban volt, hogy mennyi embernek jelentett problémát egy váratlan egyszeri kiadás megfizetése. Míg 2012-ben a magyarok háromnegyede tartozott ebbe a csoportba, 2020-ban ez az arány már csak 35 százalék volt. De például amíg 2012-ben tízből hét magyarnak nem fért bele egy egyhetes nyaralás, addig 2020-ban már csak tízből négy nem tudta ezt megengedni magának (ami még mindig nagyon magas, de itt most kifejezetten a trendet szerettük volna érzékeltetni).
A 2012 utáni javuló trendet a járvány törte meg 2020-ban. A pandémia következtében 51 ezres növekedés után 1 millió 752 ezer főre nőtt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatában érintettek száma. Ezen belül 727 ezer ember kizárólag jövedelmi értelemben volt szegény, 390 ezer kizárólag súlyosan deprivált és 113 ezer kizárólag munkaszegény.
Mire volt elég a javulás régiós összehasonlításban? Az alábbi ábrán ez látszik az Eurostat adatai alapján. Itt fontos megjegyezni, hogy a fenti és az alábbi ábra közti eltérések oka, hogy a KSH és az Eurostat adatai között van egy év eltolódás, tehát egy 2019-re vonatkozó KSH-adat az Eurostat módszertana szerint 2020-ra vonatkozik.
Ahogy az ábráról leolvasható, a járvány előtti tíz évben a régióban Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya. Ez a javulás arra elég volt, hogy az uniós átlagot meghaladjuk ebben a mutatóban, azonban Lengyelországot és Ausztriát csak megközelíteni sikerült, megelőzni nem, Szlovákiához és Csehországhoz képest pedig maradt a jelentősebb lemaradás.
Némileg rosszabb a helyzet, ha a nélkülözők arányát nézzük, itt ugyanis az EU-átlagot sem sikerült elérni, és a visegrádi országokhoz, illetve Ausztriához képest is maradt a jelentősebb lemaradás. A javulás ugyanakkor ebben a mutatóban is nagy volt (13,6 százalékpont), igaz, itt Románia még nagyobbat lépett előre.
