Ha csak pár dolgot vásárol valaki, akkor elég könnyű kiszúrni, ha a polcon lévő címkén más ár szerepel, mint amennyit a pénztárgép számol, amikor a kasszás (vagy éppen a vásárló) leolvastatja a géppel a vonalkódot. Egy sok elemből álló nagyobb élelmiszer-bevásárlásnál azonban jóval nehezebb észrevenni az ilyen hibákat. Ember legyen a talpán, aki végigböngész egy méteres nyugtát, és még emlékszik arra, hogy pontosan milyen árakat látott a polcokon.

Márpedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a meglóduló infláció és a munkaerőhiány kombinációja következtében elkerülhetetlen lett, hogy az ilyen áreltérések esélye növekedjen. Direkt nem említünk ebben a cikkben boltneveket, de még bolttípusokat sem, mert benyomásaink szerint a jelenség általános, és szakmai háttérbeszélgetéseink alapján gyanítható, hogy az esetek többsége mögött egy elég egyszerű munkaszervezési ok áll.

A modern boltokban a pénztárgépet jellemzően távolról, a cég központjából vezérlik. Ha például egy lánc vezetői úgy döntenek, hogy megváltoztatják valamelyik termék fogyasztói árát, akkor a módosított értéket hozzárendelik a vonalkódhoz, és a reggeli nyitáskor már a lánc összes boltjában az új értékkel fog számolni a pénztárgép.

Csakhogy a polcon lévő árcímkét többnyire helyben nyomtatják ki. Ideális esetben a bolt vezetése meg tudja oldani, hogy az adott napon már nyitásra is helyben új címkét nyomtassanak, és kicseréljék a régit. A probléma gyökere azonban újabban az, hogy a meglóduló infláció és az ellátási láncok zavarai miatt sokkal több az árváltozás, mint korábban volt. Munkaerőből viszont nem lett több, sőt a kiskereskedelem továbbra is komoly hiányokkal küzd. Így a korábbi időszaknál sokkal könnyebben esnek bele abba a csapdába a boltok, hogy csak bizonyos késéssel győzik átcímkézni az árukat. Ha pedig a vásárló belefut egy ilyen késésbe, akkor azt látja, hogy a két ár nem stimmel.

Mivel jelenleg az infláció a meghatározó trend, az árak jellemzően emelkednek, vagyis a pénztárgépbe előbb kerül be a magasabb ár, mint a polcokra,

amit a vásárló ráfizetésnek tekint – hiszen neki nem kell törődnie azzal, hogy mi okozta az eltérést, van-e mögötte bármilyen szándékosság.

Tapasztalataink szerint egyébként a nagy élelmiszer-boltláncok szó nélkül és korrekten kezelik a problémát, vagyis reklamációnál a különbözetet azonnal visszatérítik. Más kérdés persze, hogy saját jól felfogott érdekük szerint nem is tehetnek mást.

A fogyasztóvédelmi törvény egyértelmű ebben a kérdésben, több ár egyidejű feltüntetése esetén a vásárló mindig az alacsonyabb áron, vagyis olcsóbban jogosult megvenni a terméket

– mondja Siklósi Máté, a fogyasztóvédelmi tanácsadással és oktatással foglalkozó CP Contact Kft. ügyvezetője.

Ha a helyzet egyértelmű, akkor egy boltnak semmi esélye sincs arra, hogy a magasabb árat megfizettesse, a magyar jogszabály annyira erősen a vevőt védi. Elvileg előfordulhat fordított eset is, amikor a pénztárgép számol kevesebbet a címkénél, de ilyenkor egyrészt kérdés, hogy szól-e a résen lévő vevő, másrészt nincs is valós probléma, hiszen az említett jogszabály alapján mindenképpen az alacsonyabb árat kapja, és a boltnak sincs ráfizetése. A vevő legfeljebb segíthet azzal, ha szól a boltnak, hogy érdemes lenne a polcos árat korrigálni.

Érdekes mellékszál, hogy ha a helyzet más megközelítésben egyértelmű, akkor elvileg a boltnak is lehet igaza. Ha ugyanis a vásárlótól joggal várható el, hogy felismerjen egy nyilvánvaló bolti tévedést, akkor annak előnyeit elvileg nem élvezheti. Ha például az 50 grammos pisztráng kaviár ára a polcon lévő címke szerint 25 forint, mert a nyomtatásnál tévedésből lehagytak a végéről két nullát, akkor nem lehet belőle kilószámra vásárolni a fenti jogszabályra hivatkozva. Ilyenkor a valóságban az a kérdés, hogy a felek mennyire vannak tisztában a jogaikkal, és a bolt hajlandó-e benyelni egy ilyen nyilvánvaló tévedés veszteségét (mielőtt gyorsan kicserélné a címkét).

A boltok helyzetét egyébként az is nehezíti, hogy a magyar szabályok kifejezetten szigorúak: nem lehet csak úgy fogni egy golyóstollat, és átírni a címkéket. Amellett, hogy ezt egy komoly bolt már csak arculati okokból sem engedheti meg magának, például a leárazásokra is részletes szabályok vonatkoznak, meg kell adni a korábbi árat, a leráazás mértékét és az új árat is (illetve emellett még a fajlagos ár is gyakran szerepelni szokott a címkén).

További nehézség, hogy amelyik boltnak van akciós újságja, annak az abban közzétett árakat tartania kell a meghirdetett időszak végéig. Az akciós újság szerkesztési és nyomdai átfutási ideje viszont több hét, ami jelenleg nagyon hosszú idő bármilyen ár garantálására. Németországban ezért már sok esetben nem is szerepel konkrét ár az újságban, csak azt írják oda, hogy akciós lesz a termék, és napi szinten döntik el annak mértékét.

Modern megoldása egyébként a problémának a digitális árcímke. Ezek általában vezeték nélküli kapcsolatban vannak a pénztárgéppel, így elvileg mindig a helyes árat mutatják – de jelentősebb beruházást igényelnek, amit a legtöbb áruházlánc nehezen vállal.

Ha pedig valaki kifejezetten szeretné elkerülni a kasszánál a meglepetéseket, akkor a nagyobb boltokban szinte mindig elérhető fali árleolvasót érdemes nagyüzemben használnia.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMéréseink szerint 25 százalékra gyorsult az élelmiszerek inflációjaKorábbi várakozásainkra rácáfolt az élelmiszerek drágulása, továbbra is előre megy, nem hátra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nagy boltláncok megtalálták a választ az inflációra és a béremelésreA számok azt mutatják, hogy tavaly decemberig nem romlott a nagy szereplők hatékonysága, azaz növekvő költségek mellett is a pénzüknél maradtak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan gyorsan nőnek az árak, hogy a német Aldi és Lidl már nem tudja betenni az újságjábaSok terméknél nem lehet pontosan megmondani, mennyibe fog kerülni 4-5 hét múlva.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet ár árcímke címke élelmiszer kassza kiskereskedelem pénztárgép Olvasson tovább a kategóriában