Amikor 2021 novemberében egy sajtótájékoztatón arról kérdezték Vlagyimir Putyint, hogy mi az a probléma, ami nem hagyja aludni éjszakánként, az orosz elnök egy dolgot említett: Oroszország népességének csökkenését és ennek negatív gazdasági következményeit.
Ekkor már elkezdtek felsorakozni Ukrajna határaihoz azok az orosz csapatok, amelyek tavaly február 24-én lerohanták az országot, hogy Putyin tervei szerint pár nap alatt és komolyabb veszteségek nélkül leigázzák a szomszédos államot. Ehelyett azonban az invázió a mai napig tartó, nagyon súlyos veszteségekkel járó háborúhoz vezetett, amely több módon is tovább súlyosbította Oroszország amúgy is csapnivaló demográfiai helyzetét.
Az Economist minapi cikkében egyenesen úgy fogalmaz, hogy demográfiai tragédia körvonalazódik Oroszországban: az elmúlt három évben az ország az átlagos halálozási adatokhoz képest kétmillióval több embert vesztett, részben a járvány, részben a háború, részben pedig – az utóbbi által felpörgetett – kivándorlás miatt.
A most 15 éves orosz fiúk várható élettartama közel öt évvel csökkent (64,2 évre) 2019 és 2021 között – tehát még a háború kitörése előtt -, így ugyanolyan kilátásaik vannak, mint a világ egyik legszegényebb országának, a folyamatosan politikai és gazdasági krízisben lévő Haiti férfi lakosságának. Az átlagos orosz férfi most hat évvel korábban hal meg, mint egy Bangladesben élő embertársa, és 18 évvel hamarabb, mint egy átlagos japán férfi.
A háború miatt a nyugati becslések szerint 175-200 ezer orosz katona halhatott és sebesülhetett meg, a húsdaráló elől az országból elmenekülő fiatal, többnyire értelmiséghez tartozó oroszok számát 500 ezer és egymillió fő közé teszik. Ez még akkor is durva aránytalanságokhoz vezetne, ha a háttérben egyébként nem lennének a demográfiai mutatókat negatív irányba lökő folyamatok.
2021-ben Oroszország lakossága 145 millió fő volt az ENSZ becslése szerint, ebbe nem számolták bele az Oroszország által 2014-ben magához csatolt Krím félsziget 2,4 millió lakóját. A szervezet előrejelzése szerint, amennyiben a jelenlegi folyamatok nem változnak, 2050-re 120 millióra csökkenhet a lakosságszám, ezzel Oroszország a 15. helyre csúszhat vissza a világ országait népesség alapján rangsoroló listán, ahol 1995-ben még a 6. helyen volt.
A fentiek miatt nemcsak a lakosságszám csökkent, de a nemek aránya is még inkább felborult, jelenleg 10 millióval több nő él Oroszországban, mint férfi.
A lakosságcsökkenés persze nem csak az oroszok problémája, az Economist szerint a legtöbb posztszovjet ország hasonló gondokkal küzd, bár ott a demográfiai csökkenés mértéke nem ilyen drasztikus. Oroszországban 2020 és 2021 között a lakosságszám 1,3 millióval csökkent – itt még szó sincs háborúról, annál inkább az orosz vezetés Covidhoz való hozzáállását tükrözi. Bár az Economist szerint a hivatalos orosz statisztika azt mondja, hogy 388 ezer állampolgár halt bele a koronavírus-fertőzésbe, ez a szám bőven egymillió fő felett lehet.
Egy társadalom egészségügyi állapotát befolyásolja az is, hogy milyen az oktatás helyzete: minél jobban edukált egy társadalom, annál felelősségteljesebb döntéseket tud hozni, egyebek mellett a saját életvitelét illetően is. Oroszország különleges helyzetben van: miközben a statisztikák szerint az egyik legmagasabb a világon a 25 évesen felsőoktatásban részt vevők aránya, ezzel párhuzamosan a halálozási ráta a legszegényebb, legrosszabb oktatási rendszerrel rendelkező országok képét idézi. A magyarázat részben a kivándorlásban kereshető, tavaly például az informatikusok tizede hagyta el az országot – jelentős részben fiatal, jól képzett férfiak.
