Míg Észak-Amerikában és Európában az 1970-es évek után egy újabb generáció ismerkedhet meg a két számjegyű inflációs ráta hátrányaival, Kelet-Ázsiában ennél jóval mérsékeltebb inflációs rátákat mérnek.

Malajziában márciusban 2,2 százalék; Thaiföldön 5,7 százalék; Vietnámban 2,6 százalék, a Fülöp-szigeteken 4,9 százalék; Tajvanon 3,4 százalék; Indonéziában 3,5 százalék; Indiában 7,8 százalék; Dél-Koreában 4,1 százalék volt a fogyasztói árak éves emelkedése; Japánban az előrejelzések szerint 2,1 százalékos volt az áprilisi maginfláció, és 2 százalékos volt a legutóbbi élelmiszerár-inflációs adat.

A markánsan alacsonyabb ázsiai inflációs adatokat több jelenséggel magyarázzák: 

• A koronavírus-járvány eltérő lefolyása és jobb kezelése, valamint az állami gazdaságélénkítés szűkmarkúbb mivolta miatt kisebbek voltak a fogyasztási kilengések;
• Kelet-Ázsia a világ gyáraként nem szembesült olyan súlyos ipari logisztikai és ellátási problémákkal, mint az Ázsiából importáló Európa és Észak-Amerika;
• A helyi étrend eltérései miatt az élelmiszerárak emelkedése eddig mérsékeltebb volt, mint Nyugaton;
• Kínában pedig a stratégiai nyersanyag-felhalmozás és az állami cégek csatasorba állítása is enyhített a helyzeten.

Ezzel együtt arról sincs szó, hogy Kelet-Ázsiában mindenhol jól mennének a dolgok. A dollár tartós erősödése és a világpiaci energiaárak elszaladása miatt a frissebb előrejelzések itt is az infláció erősödését jövendölik, amely pár helyen már meg is indult – Thaiföldön például így is 13 éves, Tajvanon kilencéves, Indiában nyolcéves csúcson van az áremelkedés. A fejlődő országokban pedig azok a jelenségek, amelyek eddig mérsékelték az inflációt, később súlyos sebezhetőségekké válhatnak.

Jobb járványkezelés, kevesebb kilengés

A jelenség egyik magyarázata, hogy Ázsia jobban kezelte a koronavírus-járványt, mint a nyugati világ, aminek több gazdasági következménye is volt.

Az egyik, hogy a jobb járványkezelés miatt a fogyasztás nem ment keresztül olyan drámai kilengéseken, mint tette azt Európában és az Egyesült Államokban. A nyugati világban a járvány első szakaszában a szolgáltatások iránti kereslet összeomlott, és a szobafogság alatt használatos fogyasztási cikkek iránti kereslet jelentősen megnőtt, ami az ellátási láncok logisztikai problémáival együtt súlyos áruhiányt és áremelkedést okozott. A korlátozások feloldása újabb kilengéssel járt, vissza a szolgáltatási szektor és a háztartáson kívül használatos termékek, például az üzemanyagok felé, ami újabb áremelkedéshez vezetett. Ehhez pedig hozzájárult az is, hogy Európában és Amerikában a kormányzati gazdaságélénkítő csomagok nagy hangsúlyt fektettek a háztartások közvetlen pénzbeli támogatására és a szociális juttatások növelésére, ami növelte a keresletet.

A legtöbb ázsiai országban, ahol a célzott intézkedések voltak a jellemzőek – mint a dél-koreai tömeges tesztelés vagy a kifejezetten az aeroszolos terjedés megakadályozását célzó japán járványkezelés –  a lezárások mérsékeltebbek és/vagy rövidebbek voltak, viszont a járványkezelési intézkedések feloldása is óvatosabban ment. Ezért a keresletbeli kilengések nem ráncigálták meg annyira az ellátási láncokat és az árakat. A szolgáltatási szektorbeli áremelkedést sok helyen a turisták elmaradása is visszafogta, miután a nemzetközi turizmusból származó bevételek gazdasági súlya nagyobb az ázsiai fejlődő országokban.

Egy fontos erénye Ázsiának, hogy a világ ipari gyártásának nagy része a térségben folyik, emiatt azok a logisztikai fennakadások, amelyek Európában és az Egyesült Államokban jelentősen felsrófolták az árakat, csak mérsékeltebben jelentkeztek: a Capital Economics egy tavalyi elemzése szerint míg a Kína és Európa közti hajózási árak ötszörösére nőttek a járvány csúcspontján, az Ázsián belüli hajózási költségek „csak” kétszeresükre. De kisebb bonyodalmat okozott az ázsiai piacokon a járvány alatti csiphiány is, amely során az ázsiai termelők a hazai megrendelőket részesítették előnyben.

Ázsiában egyelőre a munkaerőhiány hatása is mérsékelt maradt. Az Egyesült Államokban az aktivitási ráta, azaz a dolgozó emberek aránya még mindig nem tért vissza a járvány előtti szintre, ami a bérekre és az inflációra is nyomást gyakorol. A legtöbb ázsiai gazdaság nem küzd hasonló problémával, sőt a térség fejlődő országaiban inkább a munkaerő-kínálat mérete a probléma.

Kína egyedi eset

Bár a kínai járványkezelés az utóbbi hetekben nem elsősorban sikereivel került be a hírekbe, az infláció itt is mérsékelt maradt, áprilisban mindössze 2,1 százalékos volt a fogyasztói árindex emelkedése.

Kínában az infláció ellenében hat, hogy az ország gazdaságát nagyrészt a beruházások hajtják, míg a fogyasztás súlya nemzetközi összevetésben kiemelkedően alacsony. Ez hosszú távon súlyos problémát jelent, de a jelenlegi helyzetben tompítja a fogyasztási ingadozásokhoz köthető inflációs nyomást.

Sőt, a zéró-covid politikáját kísérő jelentős sanghaji és pekingi lezárások miatt az eleve alacsony fogyasztás még inkább visszaesett, a kiskereskedelmi forgalom áprilisban egészen súlyosan, 11,1 százalékkal csökkent az előző év áprilisához képest – bár az elemzői várakozások eddig is borúlátóak voltak, ezek is csak 6,6 százalékos esést jósoltak. 

Ez mindenkinek rossz hír, a sok hete zár alatt élő emberektől kezdve a kínai vállalkozókon és a kínai piacban bízó külföldi cégeken át az egész világgazdaságig, de ettől függetlenül a kínai inflációs adatra negatív hatást gyakorol.

A relatíve alacsony kínai infláció másik összetevője, hogy az ország jelentős nyersanyag-készleteket halmozott fel az utóbbi években, a globális áremelkedés idején pedig elkezdték kihasználni a stratégiai tartalékokat. Tavaly nyáron, amikor a termelői inflációt jelentősen felsrófolták az elszaladó világpiaci árak, a kínai kormány a réz-, alumínium-, szójabab-, rizs- és gabonatartalékot is megnyitotta az állami cégek előtt.

Különösen a búza terén volt szembetűnő a kínai felhalmozás, ahol tavaly decemberi számok szerint másfél éves tartaléka van az országnak. Ez különösen előrelátó dolognak bizonyult, miután a globális búzakínálatot jelenleg az ukrajnai orosz invázió is súlyosan fenyegeti: Oroszország és Ukrajna együtt a világ búzaexportjának közel harmadát adja. További egyedi hatás, hogy a talán legfontosabb kínai élelmiszerkategória, a sertéshús ára 2021-ben 30 százalékkal csökkent, miután a sertésállomány a 2018-ban súlyos áremelkedéshez vezető afrikaisertéspestis-járvány után jelentős növekedésnek indult.

Az élelmiszer-árak Kínában még úgy is csak 1,9 százalékkal nőttek (éves összevetésben) áprilisban, hogy a sanghaji karantén miatt az ország más részeiben is élelmiszer-felhalmozásba kezdtek az emberek.

A kínai pártállam azt is elvárja a nagy állami vállalatoktól, hogy a világpiaci áremelkedés egy jó részét lenyeljék, és ne adják tovább a vásárlóknak. Az is jellemző eszköz, hogy áremelkedés és/vagy áruhiány idején exportkorlátozásokat vezetnek be, ahogy azt tavaly az acéltermelés esetében tették, amikor elkezdett drágulni az acél. A kínai termelői infláció magas, áprilisban 8 százalékos volt (bár ez is több mint négy százalékpontos mérséklődés a tavalyi csúcshoz képest), a fogyasztói árakban ebből jóval kevesebb jelenik meg.

Ennek persze megvan az ára. Az ilyen praktikák miatt a becslések szerint a kínai gazdaság 30-40 százalékát adó állami szektor hatékonysága csapnivaló, ami visszahúzza a kínai innovációt és hosszú távú növekedési potenciált; az állami kontroll és a protekcionista intézkedések pedig nagy szerepet játszottak az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi háború kirobbanásában is – amelynek feloldását Peking most éppen a büntetővámok árfelhajtó hatására hivatkozva szeretné elérni.

Viszont a mostanihoz hasonló helyzetben rövid távon segít kordában tartani a fogyasztói árakat, és ezzel a társadalmi békét is, amelynél nincs fontosabb dolog a Kínai Kommunista Párt számára.

Azért nem rózsás a helyzet

Japánban szintén számos egyedi jelenség fogta vissza az inflációt, az 1990-es évekből származó strukturális pénzügyi problémáktól kezdve az társadalom elöregedésén keresztül az áremeléstől hagyományosan ódzkodó vállalati kultúráig, ami miatt eddig a jegybank 2 százalékos inflációs célját sem sikerült elérni (bár előrejelzések szerint áprilisban összejöhet a dolog).

Ennek ellenére a japán vállalatok és gazdasági döntéshozók nem örülnek a mostani helyzetnek: miután az infláció továbbra is gyenge, és a jegybank emiatt nem akarja feladni ultralaza monetáris politikáját, a jen jelentősen gyengült a dollárral szemben, amely most már kockázatként jelenik meg a japán pénzügypolitika fenntarthatóságára nézve. 

Egész Ázsiára jellemző, hogy az élelmiszerár-emelkedés hatása eddig mérsékeltebb volt, ami az eltérő étrend lenyomata. Míg a kukorica és búza ára 18-20 százalékkal nőtt tavaly, addig a rizsé 20 százalékkal csökkent. Ázsiában természetesen a rizs sokkal fontosabb táplálék, a Fülöp-szigeteken például az élelmiszerár-emelkedést mérő fogyasztási kosár negyedét adja.

Az állami szervek által osztott főzőolajért állnak sorban az emberes Indonéziában 2022 februárjában. Az országban az utóbbi hónapokban főzőolaj-hiány ütötte fel a fejét. (JUNI KRISWANTO / AFP)

A szegényebb délkelet-ázsiai országokban, például a Fülöp-szigeteken, Indonéziában és Vietnámban az élelmiszer a háztartások fogyasztásának sokkal jelentősebb részét adja, mint Nyugaton: míg az amerikaiak jövedelmük 9 százalékát költik ételre, addig a Fülöp-szigeteken az arány 40 százalék. Emiatt az eddigi mérsékelt élelmiszerár-emelkedés jelentősen rányomta a bélyegét az adatokra.

Ezzel együtt egyes helyeken már kongatják a vészharangot. Az élelmiszerárak növekedése az utóbbi hónapokban itt is erőre kapott, és ha az ütem erősödik, az a fentiek miatt súlyosabb társadalmi és politikai következményekkel fenyeget. Ezt a helyi kormányok több helyen hatósági árral és exportkorlátozásokkal akarják kezelni, India például a búzaexportot, Indonézia a pálmaolaj kivitelét tiltotta meg a növekvő árakra és a belpiaci hiányra hivatkozva. Az ehhez hasonló intézkedésekből fakadóan az ellátási gondok a világpiacon is továbbgyűrűznek majd, és politikai feszültségeket is szülnek: a protekcionista India például nemrég nehezményezte a protekcionista Indonézia exportkorlátozásait, mert az indonéz szállítmányok elmaradása náluk is gondot okoz.

Külön állatorvosi ló Srí Lanka, ahol az állami pénzügyek sokéves félremenedzselése, a nepotizmus és az elszaladó, márciusra 21,5 százalékra rugó infláció kombinációja súlyos politikai válsághoz és a miniszterelnök elüldözéséhez vezetett; a pesszimistább jósok szerint ennek a veszély más, gyengébb pénzügyi helyzetű országokban is fennáll.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTörténelme során először megy csődbe ma egy országSrí Lankának 78 millió dollárt kellene még ma törlesztenie, hogy ne következzen be az 1948-ban függetlenné vált ország első államcsődje, de erre lényegében semmi esély sincs.

Az energiaárak globális emelkedését sem tudja elkerülni a régió, amin még dob egyet a kereskedelmi elszámolásokban domináns amerikai dollár ereje, amellyel szemben a legtöbb régiós pénz gyengélkedik. A márciusi és áprilisi, erősödő inflációs adatok hatására a kamatemelések is megindultak a régióban.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi, április végi gyorsjelentése szerint infláció 3,4 százalékra jöhet ki az év végére a térségben, amely 1 százalékponttal magasabb, mint a januári jóslat volt. Az Ázsiai Fejlesztési Bank hasonló áremelkedést jósol, szerintük 3,7 százalék lehet az átlagos inflációs ráta Ázsia fejlődő országaiban 2022-ben.

Az IMF szerint a növekedési kilátások is romló tendenciát mutatnak, szerintük az ázsiai növekedés 4,9 százalékos lesz idén, ami másfél százalékponttal alacsonyabb, mint januárban várták. A növekedési ütemet a magas világpiaci nyersanyagárak mellett a kínai lezárások régiós hatásai és az amerikai kamatemelések – amelyek erősítik a dollárt és elvonzzák a tőkét a fejlődő világból – is lefelé húzzák. Ezért az IMF a sok bizonytalanságra utalva úgy vélte, a stagfláció, azaz a magas infláció és a relatíve alacsony növekedés réme Ázsiát sem kerüli el idén.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan egy ország, ahol még most sincs inflációAz importárak 44 százalékkal nőttek, a fogyasztói árak mégis csökkentek Japánban, ahol a cégek tartanak az áremeléstől, és bár a járvány alábbhagyott, a fogyasztás sem állt helyre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem sok jót jelez, hogy legutóbb az arab tavasz előtt volt ilyen drága az élelmiszerA háború miatt egyre magasabb élelmiszerárak nemcsak a nyugati inflációra, hanem a fejlődő országok társadalmi és politikai viszonyaira is súlyos hatással lehetnek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKína más idősíkba került, de még nem világos, hogy ez a múlt vagy a jövőKínában V-alakú kilábalás követi a koronavírus-válságot, bár a szkeptikus elemzők szerint az ország éppen bebetonozza szerkezeti egyensúlytalanságait.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ drágulás élelmiszerárak infláció Japán Kelet-Ázsia Kína Olvasson tovább a kategóriában