Magyarországon évtizedes, az Egyesült Államokban négy évtizedes csúcson van az infláció, de még a hagyományosan az amerikai és a magyar pénzromlási ütemnél alacsonyabban mozgó eurózonában is közel öt százalékos volt a fogyasztói árak éves emelkedése 2021 végén. 

Van azonban egy ország, ahol a koronavírus-járvány okozta ellátási problémák és a világgazdaság pénzbősége sem volt képes felverni az árakat: Japánban a legutóbbi havi adat októberi, amikor a fogyasztói maginfláció mindössze 0,1 százalékos volt, míg az élelmiszer- és üzemanyagáraktól megtisztított árindex 0,7 százalékkal csökkent.

A világgazdasági hatások persze nem kerülték el Japánt. A nagykereskedelmi árak októberben 8,3, novemberben 9 százalékkal nőttek a globális nyersanyagárak emelkedése és a jen gyengesége miatt. Ez az ütem most volt a legmagasabb 1981 óta, amikor a termelői árak rögzítését elkezdték. Különösen az üzemanyagárak dobták meg a termelői inflációt, ezek jenalapon 49,3 százalékkal lőttek ki egy év alatt, bár ehhez a tavalyi év alacsony bázisa is erősen hozzájárult. Az üzemanyag- és nyersanyagárak pedig magukkal húzták az összes importtermék árváltozását mutató indexet, amely 44,3 százalékos éves emelkedést mutatott novemberben. 

Ennek ellenére a jegybank várakozásai szerint az infláció jövőre is egy százalék körül mozog majd, és 2023-ig nem fogja elérni a kétszázalékos hiánycélt.

Deflációs beidegződések

A jegybank szerint a jelenség közvetlen oka, hogy a vállalatok nagy része nem merte átterhelni az áremelkedést a fogyasztókra, és abban bíznak, hogy a költségek emelkedése átmeneti lesz. Az ország egyik nagy élelmiszerbolt-lánca, az Aeon például közölte, hogy a fogyasztók elpártolásától tartva nem fogja emelni a sajátmárkás termékeinek árát. A Muji nevű, háztartási kellékeket és ruhákat áruló lánc július és november között 190 termékének árát még csökkentette is. 

Kuroda Haruhiko jegybankelnök szerint a jelenség a jó három évtizede tartó defláció okozta beidegződések lenyomata. A szigetországban az 1990-es évek elejére súlyos befektetési és ingatlanlufi alakult ki, amely több lépcsőben kipukkadt, az ingatlanok és a részvények árainak súlyos és tartós esését hozva. A lufi kifújása és az ahhoz kötődő defláció öngerjesztő negatív gazdasági spirálhoz vezetett: a beruházások, a foglalkoztatás, a bérek és a fogyasztás is befagyott. (Bár mint tavalyi részletes cikkünkből kiderül, mára Japán már kevésbé lóg ki a nemzetközi összevetésből, mint húsz-harminc éve.) Régi érv, hogy a harminc szűk esztendő végletesen kockázatkerülővé tette a japán cégeket.

Az áremeléstől való ódzkodás a rövid távú sokkok mélyebb társadalmi hatásainak kivédéséhez előnyös, ugyanakkor hosszabb távon ez a hozzáállás akadályokat gördít a kilábalás felgyorsítása, az iparszerkezet modernizálása elé, mondta a jelenségről Kiucsi Takahide, a Nomura elemzője. Normális esetben az áremelkedés azt jelzi, hogy egy adott szektorban vagy szegmensben nő a kereslet, ami többletberuházásokat és munkaerő-igényt kellene hogy gerjesszen; Japánban azonban ez a mechanizmus nem működik, emiatt a piacok nem működnek hatékonyan. 

Ivasita Mari, a Daiwa közgazdásza szerint az áremelésektől való ódzkodás miatt a bérek sem nőnek, még a tartós munkaerőhiány sem srófolta fel a fizetéseket.

Más elemzők szerint az áremelkedések elmaradása azzal is összefügg, hogy Japánban Európától és az Egyesült Államoktól eltérően nem hozott jelentős fogyasztásnövekedést a járványügyi korlátozások őszi feloldása, dacára annak, hogy a koronavírus a hivatalos adatok szerint gyakorlatilag eltűnt Japánban. A fogyasztási boom elmaradásához vélhetően hozzájárult, hogy hiába az alacsony halálozás és magas (78 százalékos) átoltottság, felmérések szerint a koronavírus tartós magatartásváltást hozott, például a tokiói tömegközlekedési adatok alapján az emberek a korlátozások feloldása után is hamarabb térnek haza, mint a járvány előtt, ami a szolgáltatószektor bevételein is meglátszik. Ilyen helyzetben még nehezebb árakat emelni, mint egyébként.

Az alacsony inflációhoz a jegybank szerint egyszeri jelenségek is hozzájárultak, például a versenyszabályok változása miatt az utóbbi időben jelentősen csökkentek a mobiltelefon-előfizetési díjak, októberben például a statisztikai hivatal fogyasztói kosarának kommunikációs kategóriája évesítve 28 százalékos mínuszt mutatott. Ez Kuroda Haruhiko szerint önmagában 1,5 százalékponttal csökkentette a fogyasztói árindexet.

Kevesebb lett, maradhat?

Egy másik, a japán közbeszédben és a sajtóban népszerű narratíva, hogy az infláció nem az árakban, hanem a termékek kiszerelésében jelentkezik: az árak ugyan nem változnak, de főként az élelmiszeriparban az adagok csökkennek. 

Miután a fogyasztói árakkal párhuzamosan a bérek sem nőttek sokat az utóbbi három évtizedben, a japán vállalatok nem mernek árat emelni, mert attól tartanak, hogy a fogyasztók elpártolnak tőlük, ha változik a címkén szereplő szám. Ugyanakkor a növekvő költségeiket valahol kénytelenek kompenzálni, ez pedig a termékek méretében csapódik le: a 2008 utáni nyersanyagár-emelkedés és a jen 2013-2014-es árfolyamgyengülését is így próbálták kivédeni – mondta Vatanaba Cutomu, a Tokiói Egyetem közgazdászprofesszora a Reutersnek.

Egyes amatőr inflációmérők a gyorskiszolgáló éttermek adagjaitól és áraitól kezdve a Disneyland-belépőkön át a tévédíjakig próbálják adatokkal bizonyítani, hogy a pénzromlás üteme valójában erősebb, mint a hivatalos adatokból látszik. Azonban a méretcsökkenésből akadó infláció hiába népszerű a közbeszédben, a statisztikai hivatal fogyasztói kosarában ezek az állítólagos hatások egyáltalán nem látszanak.

Az ár- és adagcsökkenést a deflációs beidegződések és a gyenge bérnövekedés mellett a rossz sajtóvisszhang is nehezíti. A közelmúltban több élelmiszeripari cég ellen indult online panaszhadjárat az adagok 5-10 százalékos csökkentése miatt; a Kikkoman nevű élelmiszeripari cég is erős negatív publicitást kapott, amikor idén 4-10 százalékos áremelkedést jelentett be; ahogy az is napokig téma volt a közösségi oldalakon, hogy az egyik gyorsétterem-lánc 350-ről 400 jenre (1140 forint) emelte a marhahúsos rizstáljának árát.

Eddig vártak rá, most megijedtek tőle

Az alacsony inflációba belejátszik, hogy a kormány nem volt rest pénzt ígérni az importált áremelkedés által érintett szektoroknak, például a szállítmányozóknak vagy a halászoknak, de az acélipar és az olajfinomítók is kaptak állami támogatást, hogy az áremelkedés kevésbé érje el a fogyasztókat. 

A dolog iróniája, hogy a japán kormány és a jegybank több mint két évtizede próbálja beindítani az inflációt, de amikor az áremelkedés nagy nehezen jelentkezik, tűzzel-vassal próbálja irtani. 

Ez nem is feltétlenül jelent önellentmondást. Az Abe Sinzó miniszterelnök regnálása (2012-2020) alatti gazdaságpolitika alapvetése az volt, hogy az állami élénkítés beindítja az inflációt, ami kikényszeríti a beruházások és a bérek növekedését, utóbbi növeli a fogyasztást, ami tovább fűti majd a beruházásokat, és így tovább (erről a stratégiáról és felemás eredményeiről itt írtunk részletesen). A mostani árnövekedés ugyanakkor nem erről szól: az infláció nem a gazdaság pénzbőségéből fakad, hanem egyszeri, importált hatásokból.

A másik különbség, hogy a szeptemberben hatalomra jutott kormányfő, Kisida Fumio, bár Abe párttársa, gazdaságfilozófiailag ellentétes táborba tartozik: míg Abe a deregulációt és a liberalizációt hirdette, Kisida a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentéséről és az állami újraelosztás növeléséről beszélt, és a szegényebb háztartások és a gyermeket nevelők anyagi támogatását ígérte. Az előzetes becslések szerint az új kormány a GDP 3,7 százalékát tervezi elkölteni az ilyen egyszeri szociális programokra.

Az inflációs várakozásokat ugyanakkor a közvetlen állami transzfereken alapuló élénkítés reménye sem dobta meg. Így hiába az importárak emelkedése, egyelőre a japán monetáris politika is laza marad, és a japán jegybank az Európai Központi Bankkal és az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-vel szemben csak nagyon óvatosan kezdte el visszafogni a Covid-járvány alatt még a korábbiaknál is bőkezűbbé tett eszközvásárlásait és vállalati hitelprogramját.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ defláció gazdaságélénkítés infláció Japán Olvasson tovább a kategóriában