Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2020. november 2. 06:49 Világ

Kína más idősíkba került, de még nem világos, hogy ez a múlt vagy a jövő

2020 őszén Kína mintha más idősíkba került volna a világ többi részéhez képest. Míg Nyugat-Európában a koronavírus-járvány második, az Egyesült Államokban a harmadik hullámával küzdenek inkább kevesebb, mint több sikerrel, az ázsiai országban nagy rendezvényeket tartanak, százmilliók utazgatnak a nemzeti ünnepeken, dübörög az ipari termelés, a gazdaság pedig növekszik.

Az időutazás azonban a gazdaság szerkezetén is meglátszik. Az utóbbi két negyedév adatai azt a benyomást keltik, mintha valahol 2008 környékén járnánk: a növekedés forrását nem a fogyasztás vagy az innováció adja, hanem az államilag serkentett beruházások és a feldolgozóipar exportrekordjai.  

Ez két szempontból is kellemetlen a világ többi részére számára. Egyrészt arra enged következtetni, hogy a koronavírus-járvány esetleges leküzdése esetén sem áll helyre egy csapásra a fogyasztás, már ha a kínaiak magatartása irányadó.

Másrészt Kína súlyos exporttöbblete alapján abban sem lehet bízni, hogy a talpra álló ázsiai ország magával húzza a világgazdaságot. Pont ellenkezőleg, a jelek szerint a relatíve gyors kínai kilábalás részben pont annak köszönhető, hogy át tudták venni a máshol a járvány miatt kieső ipari termelést. 

A jövőbeli kilátásokat az sem segíti, hogy a kínai vezetés az amerikai kereskedelmi-gazdasági háborúra válaszul egy önellátóbb gazdasági rendszer kialakítását pedzegeti. Mindez pedig ismét táptalajt ad egy tágabb, évtizedes teoretikus vitának a kínai növekedés fenntarthatóságáról.

Az egyetlen V

Makroadatok terén Kína az utóbbi fél évben páratlan teljesítményt nyújtott. Az első negyedév éves összehasonlításban 6,8 százalékos mínusza után a második negyedév 3,2, a harmadik negyedév 4,9 százalékos GDP-növekedést hozott. Bár ez utóbbi szám valamivel elmaradt a várakozásoktól, az első három negyedévében a koronavírus-járvány sokkja ellenére is 0,7 százalékkal nőtt a kínai gazdaság

Különösen a szeptemberi adatok mutatnak erős kilábalást.

  • Az ipari termelés éves összevetésben 6,9 százalékkal emelkedett, amely megfelel a legutóbbi járványmentes hónapban, tavaly decemberben mért ütemnek.
  • A háztartások elkölthető jövedelme először mutatott növekedést idén, még ha a 0,6 százalékos érték nem is kirobbanó.
  • A városi munkanélküliség 5,4 százalékra csökkent (bár ez a mutató az ingázó munkások kihagyása miatt jelentősen alulméri a valós munkanélküliséget).
  • A kiskereskedelmi forgalom augusztusban hét hónap csökkenés után 0,5 százalékkal, majd szeptemberben az előző év szeptemberéhez képest 3,3 százalékkal nőtt.
  • A belföldi repülőjáratok utasszáma szintén először került pozitív tartományba.
  • Az ingatlanberuházások volumene pedig 5,6 százalékos emelkedést mutatott.

A várakozások erősödő konjunktúráról szólnak. Az optimista jóslatok szerint a foglalkoztatás és a bérek emelkedésével tovább erősödik majd a szolgáltatási szektor, visszatér a fogyasztói bizalom, erőre kap a kiskereskedelem. Ezt illetően okot ad a bizakodásra, hogy október első hetében, a Kínai Népköztársaság megalapításának ünnepnapja köré szervezett egyhetes munkaszünet alatt becslések szerint 650 millióan keltek útra az országban. A magánberuházások is elindultak felfelé, és az önkormányzati kötvénykibocsátások volumene alapján az infrastrukturális beruházásokat is megtolják.

Az előrejelzések most 5-6 százalékos negyedik negyedéves növekedésről szólnak, 2020 egészére a kínai jegybank 2, a Nemzetközi Valutaalap 1,9 százalékos növekedést vár. Ez a korábbi évekhez képest elég sovány, de az idei évben az egyik legmagasabb érték lesz a világon, miután az Egyesült Államokban 4,3, az eurózónában 8,3, a világgazdaság egészére nézve 4,4, százalékos recessziót jósol a valutaalap. (Kína mellett pluszban lehet még 26 ország, de ezek jellemzően kis és/vagy szegény gazdaságok.)

Pörögnek a gyárak

A meglepő kínai adatoknak elemzői értékelések szerint két prózai oka van. Az egyik, hogy hiába Kínában tört ki a koronavírus-járvány, a decemberi és januári időszak jól dokumentált eltussolási kísérletei és fejetlensége ellenére, a néhány hetes szigorú karanténintézkedéseket követően már februárban elkezdtek újraindulni a gyárak, és március végétől-április elejétől az élet elkezdett visszatérni a rendes kerékvágásba.

A lezárások feloldását kísérő tömeges tesztelésnek és a fel-felbukkanó gócpontok gyors elszigetelésének köszönhetően Kínában nem volt második hullám, ezzel a szolgáltatási szektor is életre tudott kelni. Hogy ma már nem félnek a vírustól, jelzi, hogy idén a világ legnagyobb mozis kasszasikere nem egy hollywoodi CGI-orgia, hanem egy kínai hazafias háborús film, amelyet a nyitóhétvégéjén úgy is 20 millióan láttak, hogy a mozik a biztonság kedvéért félházzal üzemeltek.

Másrészt a kínai ipar is jól tudott kijönni a válságból. Bár a járvány első szakaszában

kismillió cikk és elemzés született róla, hogy a Covid-19 felszínre hozta a termelés Ázsiába telepítésének veszélyeit, és a járvány miatt a gyárak visszatelepülhetnek majd Kínából Nyugatra, ennek pont az ellenkezője történt.

Miközben a nyugati gyárak leálltak, Kínában ipari cégek százai-ezrei álltak át gyorsan orvosi eszközök exportjára (eleinte elég változó minőségben), az elektronikai beszállítók pedig azon kerestek nagyot, hogy laptopokat és egyéb kütyüket exportáltak a távmunkára átálló nyugati országokba. (Jellemző, hogy Kína mellett két másik gazdaság tudott még értékelhető exportnövekedést felmutatni idén, a járványt jól kezelő, egyúttal elektronikai bázisnak számító Tajvan és Vietnam.)

Hangcsou vasútállomása 2020. október 8-án. (STR / AFP)

Kína részesedése a globális exportból idén tavaszra 13-ról 18 százalékra ugrott, majd nyáron 16 százalék körül stabilizálódott, amely rekord magas érték. Az ország évesített kereskedelmi többlete legutóbb 2015-ben volt ilyen magas, amikor az olajár zuhanása drasztikusan javította a kínai cserearányt. A fizetési mérleget pedig az is megtolta, hogy a kínai turisták idén nem viszik ki a pénzt az országból.

A jó adatokban a korábbi válságokhoz képest kisebb, de nem elhanyagolható volt a monetáris és fiskális élénkítés szerepe. A jegybank a nyugati pénznyomdákhoz képest kifejezetten konzervatívan viselkedett, és a kormány sem öntötte nyakon pénzzel a gazdaságot, ahogy például a 2008-as válság idején. Ezzel együtt a termelés újraindítását adócsökkentéssel és ideiglenes adóelengedéssel támogatták, a hitelezés serkentésével és állami beruházásokkal, illetve az állami cégek felkarolásán keresztül közvetett eszközökkel is lökést adtak gazdaságnak.

Sosem elég jó

Mindazonáltal jó néhány elemző szerint korai még sikersztoriként elkönyvelni a kínai folyamatokat. Az egyik visszatérő érv, hogy az exportboom időleges lesz, ahogy a járvány máshol is lecseng, újraindul a termelés, csökken a kínai exporttöbblet, ismét terítékre kerülnek majd az ellátási láncok kínai kitettségének problémái, ez pedig visszahúzza majd az ipart. Az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának elemzője arról írt,

a kérdés valójában az, hogy Kína meddig tudja a gyenge világgazdaság hátán fenntartani növekedését.

A másik gyakori negatív pontja az értékeléseknek, hogy a fogyasztás hiába éledezik, az adatok mélyére nézve nem tűnik olyan jónak a helyzet. A hongkongi South China Morning Post által megkérdezett helyi elemzők szerint a szeptemberi számokért nagyrészt a kirobbanó alkohol- és dohányfogyasztás (22 és 17,6 százalékos plusz), valamint a luxustermékek kereslete a felelős: különösen az autóeladások (11,2 százalék), azon belül is a luxusautók eladásai (33 százalék), valamint a kozmetikumok (13,7 százalék) és az ékszerek (13,1 százalék) húzták a GDP-adatokat szeptemberben.

Ez spekulációk szerint a járvány alatt elmaradt, most bepótolt családlátogatások, esküvők, bulik lenyomata, nem hosszú távú trend. A kiskereskedelmi forgalom a szeptemberi növekmény ellenére is 7,3 százalékos mínuszban van idén, és az október eleji nemzeti ünnepen a sok száz milliós migráció ellenére is 30 százalékkal alacsonyabb volt a turisták költése, mint tavaly.

A fogyasztás területi eloszlása is nagy egyenlőtlenséget mutat, Sanghajban például 11,5 százalékos növekedést mértek augusztusban, az északkeleti iparterületen, Csilin tartományban viszont 8,7 százalékos csökkenést. Erről szól a berlini MERICS agytröszt egy írása is, amely szerint a koronavírus-járvány rosszabbul érintette a szegényebb területeket, és tovább növelte a regionális és különösen a vidéki és városi területek közti egyenlőtlenségeket, utóbbiak pedig társadalmi feszültségeket is szültek az utóbbi hetekben.

Ezek a különbségek pedig eddig is nagyok voltak: bár a magyar vagy nemzetközi gazdasági sajtó híreiből, esetleg egy sanghaji utazás benyomásaiból ez nem feltétlenül jön át, amint Li Ko-csiang kormányfő tavasszal emlékeztetett rá, Kínában ma 600 millió ember él havi ezer jüanos, azaz 46 ezer forintos jövedelem alatt (ez vásárlóérték-paritással korrigált forintban még kevesebbre jönne ki, bár a paritás a gazdaság egészét nézi, miközben Kínában a regionális különbségek az árakban is erősen lecsapódnak). 

A növekedés mögött álló faktorok egyensúlytalanságát jelzi, hogy az import szeptemberig jóval gyengébb ütemben emelkedett, mint az export. És az is aggasztja az SCMP által idézett elemzőket, hogy az egy főre eső fogyasztásnak az egy főre eső jövedelemhez viszonyított aránya a tavalyi évhez képest csökkent, az előző negyedévhez képest stagnált. Eközben a kínai társadalomtudományi akadémia adatai alapján a háztartások eladósodottsága GDP-arányosan 55,8-ról 59,7 százalékra nőtt. 

Állam, adósság

Az adósság kérdése más szempontból is előkerül. A teljes kínai adósságállomány tavaly szeptember óta a GDP 252 százalékáról a 275 százalékára nőtt, azaz a kilábalást Kínában sem csak az export és a fogyasztás hajtotta, hanem a hitelből finanszírozott élénkítés. Ebben pedig nagyobb részt vállalt az állami szektor: az év első kilenc hónapjában az állami cégek beruházásai 4 százalékkal nőttek, a magánszektor beruházásai 1,5 százalékkal csökkentek, azaz arról van szó, hogy a pekingi döntéshozók szokásukhoz híven az állami bankokon keresztül az állami nagyvállalatoknak juttatott olcsó hitelekből finanszírozott beruházásokkal rúgták be a motort. 

Egy pekingi amerikai pénzügyprofesszor szerint végső soron inkább arról van szó, hogy Kína merkantilista módon reagált a járványra. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a háztartásoknak és vállalkozásoknak juttatott pénzügyi segéllyel, bértámogatással kezelték a válságot, ami (a belső leállások mellett) szükségszerűen növelte az importigényt. Kínában nem támogatta a háztartásokat közvetlenül a kormány (ennek eleve nincsenek kialakult mechanizmusai Kínában), ehelyett kifejezetten az ipar pörgetésére összpontosította a forrásokat.

Épül a 636 méteres Greenland Center nevű felhőkarcoló Vuhanban, a koronavírus-járvány kiindulópontján, nem sokkal a karantén feloldása után, 2020. április 24-én.(STR / AFP)

Ennek fényében a kínai gazdaság jövőjével kapcsolatos, évtizedes találgatás a szokásos mederben haladhat tovább. Egyfelől Kína minden bizonnyal az egyetlen nagy gazdaság lesz a világon, amely még 2020-ban is képes lesz növekedést felmutatni; a növekedés az első két negyedévhez képest egyre kiegyensúlyozottabbnak tűnik; miközben az is látszik, hogy azért a Kínáról való leválást hirdető amerikai álmok milyen távoliak. (Ezt egyébként a kereskedelmi adatok, az ország ipari versenyképessége és a Kínában termelő cégek hozzáállása fényében eddig is lehetett sejteni.)

A másik oldalon liberális kínai és nyugati közgazdászok már a 2008-as válság óta hangoztatják, hogy az export- és beruházásalapú növekedési modell napjai meg vannak számlálva. Ahogy a Financial Times múlt heti szerkesztőségi cikke sommázza ezt az álláspontot, Kína azzal, hogy a háztartások helyett az állami nagyvállalatokat és az infrastrukturális beruházásokat finanszírozza, éppen szó szerint bebetonozza gazdaságszerkezeti egyensúlytalanságait.

Két kör

A szerkezeti egyensúlytalanságok problémáját időszakos jelleggel a kínai kormány is elismeri, és már 2007 óta ígéri a belső fogyasztás felpörgetését, egyelőre kevés sikerrel. Amióta azonban az Egyesült Államok Kína gazdasági és technológiai elszigetelésére törekszik, hirtelen sürgetőbb stratégiai céllá vált a növekedés fenntarthatóvá tétele.

Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államelnök „kettős keringetés” néven mutatta be az aktuális tervet. Eszerint Kína (főként az Egyesült Államokkal szembeni feszültségek miatt) innentől elsősorban a „belső körre”, azaz a belgazdaságra összpontosít: az export és az adósságállomány elszaladását hozó ingatlan- és infrastrukturális beruházások helyett a belső fogyasztás felpörgetésével akarja fenntarthatóvá tenni a növekedést, a belső fogyasztást pedig minél inkább hazai termékekkel akarja kielégíteni. Ehhez kínálati oldalon a hazai technológiák és az ellátási láncok fejlesztésén, a keresleti oldalon a folyamatos urbanizáción és az ebből fakadó életszínvonal- és fogyasztásemelkedésen keresztül vezet az út, legalábbis a pekingi stratégák szerint.

Bár ezt a nemzetközi sajtóban általában a kínai bezárkózás jeleként értékelik, a kínai funkcionáriusok azt hangoztatják, hogy ettől még a „külső kör” is integráns része marad a pekingi stratégiának. Ahogy Jü Jong-ting, a kínai társadalomtudományi akadémia világgazdasági intézetének vezetője írja, pusztán arról van szó, hogy az exportvezérelt növekedés egy ponton túl mind gazdasági, mind politikai szempontból fenntarthatatlan. Valójában a kereskedelem GDP-hez viszonyított aránya 2006 óta csökken, 2009 óta a nettó export hozzájárulása a növekedéshez a legtöbb évben stagnált vagy mínuszban volt. Azaz a kínai gazdaság (legalábbis a 2020-as évet megelőzően) eddig is folyamatosan állt át a „belső cirkulációra”, ami nem járt a világtól való elzárkózással, és amúgy egy ekkora gazdaság számára relatíve átlagos is (az Egyesült Államokban a kereskedelem volumene GDP-arányosan 27 százalék, Indiában 31 százalék, Kínában 35 százalék).

Hogy a gyakorlatban mit hoz az új stratégia, arról a kommunista párt plénumán árulnak el többet, ezt követően adják majd ki a következő ötéves tervet is. Az ugyanakkor a terv részleteitől függetlenül valószínű, hogy hacsak a szeptemberi vásárlási láz nem tart ki, a világgazdaságot nem ez fogja kihúzni a gödörből.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMost van az a pillanat, amikor Kína elkezdheti megszorongatni az Egyesült ÁllamokatJelenleg Kína a koronavírus nyomán kialakult helyzet nagy haszonélvezőjének tűnik, nyolc év múlva akár le is taszíthatja az USA-t a gazdasági nagyhatalmak rangsorának éléről.

Világ export kereskedelem Kína koronavírus makrogazdaság Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Mészáros R. Tamás
2020. november 23. 17:19 Világ

A kínai dominancia megalapozójának harangozták be, mégis gyengére sikerült a világ legnagyobb gazdasági paktuma

A világ lakosságának és GDP-jének 30 százalékára terjed ki az új ázsiai gazdasági övezet. Egyesek szerint ez megágyaz a kínai dominanciának, mások szerint semmin nem változtat.

Váczi István
2020. november 23. 12:13 Világ

Olyan népszerű az előrehozott nyugdíj, hogy egyre többe kerül a költségvetésnek Németországban

Németországban „nők 40" helyett „mindenki 45" van, némi könnyítéssel, és egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.

Kasnyik Márton
2020. november 21. 15:27 Világ

Gyorsan el fog dőlni, hogy Biden át tud-e vinni bármi érdemit

Korszakos átalakításokra készült Biden, de úgy tűnik, valami sokkal kisebbel kell beérnie. Lehet, hogy ez nincs is ellenére.

Fontos

Bucsky Péter
2020. november 23. 06:31 Közélet

A számokat nézve Parragh László adócsökkentése vélhetően egy blöff

Ha az iparűzési adó elengedése bedönti az önkormányzati megrendeléseket és szolgáltatásokat, akkor recessziós lavinát indíthat el.

Avatar
2020. november 22. 16:10 Adat

Minél jobban él valaki, annál jobban hisz abban, hogy ezt magának köszönheti

A vagyoni helyzet, és annak hirtelen megváltozása érdekes összefüggésben van a jövedelmekkel kapcsolatos igazságérzet megváltozásával.

Torontáli Zoltán
2020. november 22. 06:53 Élet

Be fog érkezni -70 fokon a magyar oltóhelyre a koronavírus-vakcina, ha veszünk belőle

A mínusz 20 fokos szállítás majdhogynem mindennapos gyakorlat, és a mínusz 70 sem példa nélküli, de csak kis mennyiségben.

Ne hagyd ki