Az oroszok és az amerikaiak is remekül keresnek a drága gázon, és ezt magának köszönheti Európa

Jelenleg 85-90 euró körül kereskednek egy megawattórányi gázzal az egész Európában meghatározónak számító holland gáztőzsdén, ami feleannyi, mint a karácsony előtti árcsúcs idején, viszont több mint négyszer több, mint tavaly ilyenkor.

Az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján pedig egyáltalán nem zárhatók ki az újabb árcsúcsok. A Wood Mackenzie elemzőcég BusinessWeek által idézett számításai szerint az év végén 56 százalékos telítettségű európai gáztározók töltöttsége március végére 15 százalék alá csökken – átlagos téli időjárást feltételezve. Vagyis ha a szokásosnál hidegebb lesz, akkor rendkívül kiélezetté válik a gázhelyzet Európában, ez pedig az árakon is azonnal meglátszódna. Pedig az elszálló gáz- és áramárak miatt már eddig is jó pár nagyfogyasztó ipari üzemet kellett hosszabb-rövidebb időre leállítani – például idehaza év végén a Dunaferr hengerműveit –, mert nem tudtak gazdaságosan termelni.

A másik kiszámíthatatlan tényező az oroszok viselkedése, hiszen tavaly ősszel előfordult, hogy a várttól elmaradó szállításaik lökték felfelé a gázárakat. A piacon elég elterjedt vélekedésnek számít, hogy a szabályozói engedélyekre váró Északi Áramlat 2 gázvezeték üzembe helyezését szeretnék meggyorsítani. Emellett pedig valószínűleg az sem véletlen, hogy az orosz elnök az Ukrajna határainál végrehajtott kardcsörtetéssel éppen most akar kiharcolni országa számára radikálisan kedvezőbb erőviszonyokat egész Kelet-Európában, amikor Európa nehezen lenne meg az orosz gáz nélkül.

Kívülről egyébként azt sem könnyű megítélni, hogy tudnának-e több gázt küldeni Európába az oroszok, és ha igen, mennyivel. De ha ezt zárójelbe tesszük, pusztán gazdasági alapon is racionális a Gazprom magtartása, hogy – hosszú távú szerződéses kötelezettségeinek is eleget téve – csak pont annyi gázt küld Európába, amennyivel az árakat is figyelembe véve a legjobban jár.

Egyébként nemcsak a Gazprom profitál a jelenlegi európai gázárakból, hanem az amerikai gázkitermelő cégek is, hiszen a cseppfolyóssá (LNG) alakítás és a tengeri szállítás díjával együtt is vastagon megéri Európába szállítani a földgázt. A karácsony utáni napokban lezajlott jelentős áresés egyik oka pont az volt – a szokásosnál enyhébb idő mellett –, hogy meglódultak ezek a tankeres szállítások az Egyesült Államokból Európába. Így a tél közepén nekik attól sem kell tartaniuk, hogy a nagy szállításokkal túlságosan letörik az európai árakat, erre ugyanis az amerikai LNG-volumen egyszerűen nem alkalmas.

Pedig az európai exportőrök tényleg belehúztak, a Bloomberg számításai szerint decemberben történt meg először, hogy egy hónap során az Egyesült Államok szállította külföldre a legnagyobb LNG-mennyiséget, Ausztráliát és Katart is maga mögé utasítva. Ez óriási változás ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy évtizede az USA még több LNG-t importált, mint exportált. Azóta viszont a repesztéses technológiának köszönhetően nemcsak a földgázkitermelés futott fel, hanem elég gyorsan kiépült az LNG-exporthoz szükséges infrastruktúra is a vezetékekkel, kikötői cseppfolyósító és töltőberendezésekkel. Egy Louisiana állambeli létesítmény például pont decemberben kezdte meg működését.

A fejlesztések pedig nem állnak le, és vannak olyan vélemények is a piacon, hogy Európa orosz kiszolgáltatottsága – és ezzel együtt a magas gázár – egészen 2025-ig fennmarad, amikor egy sor amerikai LNG-létesítmény készül el. Ilyen távra persze nehéz jósolni, hiszen nem is olyan régen még konszenzusos véleménynek számított, hogy az olcsó gáz korszaka jó pár évig fennmarad. Most az ellentétes vélemény kezd uralkodóvá válni, és az áremelkedés már a jövő tavasz utánra szóló szállításoknál is tetten érhető.

Azt mindenesetre nem lehet mondani, hogy az amerikaiak nem szóltak: Amos Hochstein, az amerikai külügyminisztérium energiabiztonsági megbízottja még a fűtési idény előtt Varsóban járva felhívta a figyelmet arra, hogy a szokásosnál hidegebb tél esetén gond lehet az európai gázellátással. Az akkori félelmek közül pedig az ipari termelés korlátozása már meg is valósult, csak nem állami döntéseken, hanem a piac működésén, a kiugróan magas árakon keresztül.

Ahogy a BusinessWeek már említett cikke fogalmazott, Európa alvajáró módján sétált bele ebbe az energiapiaci válságba, mert miközben a hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat tervezgette, nem fordított elég figyelmet ennek rövid távú kockázataira. Ezért azonban ezúttal felesleges lenne „Brüsszelt”, vagyis az Európai Bizottságot hibáztatni, mert ennek a földgázbeszerzésekkel, tárolási szintekkel kapcsolatban nincs semmilyen hatásköre. Ahogy a német atomerőművek élettartam vége előtti leállítását sem Brüsszelben, hanem Berlinben döntötték el, és a menetrenden nem módosítottak a rekord áramárak dacára sem.