(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A címben feltett kérdésre pontos választ nem lehet adni, de hajlok afelé, hogy termelési ok állhat inkább a háttérben. Az orosz cég számára nagyon fontos a megbízhatóság látszata. Az elmúlt 20 évben tapasztalatom szerint ha felvetődött, hogy a Gazprom a gázexportot politikai fegyverként használja, az mindig fordítva, vagyis az orosz érdekekkel ellentétesen sült el. Ha maradt volna az orosz gázipari óriásnak szabad eladható gáztermelése, az nehezen képzelhető el, hogy miért nem adná azt el a mostani rekord jegyzések mellett, amelyek közel nyolc-kilencszer magasabbak a tavalyi 13,5 euró/MWh azonnali, nyugat-európai földgáz árnál.

Nézzük meg az orosz cég gáztermelési teljesítményét az elmúlt időkben.

Fontos kiemelni, hogy a Gazprom a Covid-válsággal sújtott 2020-as évben közel 50 milliárd köbméterrrel kevesebb földgázt termelt ki, mint a megelőző évben, a távol-külföldi (volt szovjet országok nélküli) eladásai pedig 13,4 milliárd köbméterrel, 219 milliárd köbméterre csökkentek éves alapon. Tavaly az európai földgázfogyasztás 394 milliárd köbmétert volt, ami 12 milliárd köbméterrel maradt el a 2019-es adattól.

Vagyis a Gazprom volt az, amely ezt a volumencsökkenést bevállalta a piacon a szereplők közül.

Az orosz cég egyfajta egyensúlyozó szerepet töltött mindig is be az európai gázellátásban. A múltban azonban ekkora kilengések soha nem voltak, mint amit a Covid okozta válság, majd az azt követő fellendülés okozott.

Ez nagymértékben megnehezítette minden gáztermelő dolgát, hiszen a beszállítói láncok leállása, a Covid miatti biztonsági intézkedések és a jövőbeli termelési bizonytalanságok miatt lényeges karbantartási beruházások maradtak el a mezőkön. A szénhidrogén termelés nagyon aktív karbantartási és beruházási tevékenységet igényel, ami ha elmarad, az a kapacitások gyors süllyedését okozza az úgynevezett természetes csökkenési ráta irányába. A Gazprom is valószínűleg nehéz időket élt át tavaly, a hiányzó beruházási munkákat idén próbálták pótolni.

Ezzel együtt az orosz olajcég 2021 első kilenc hónapjában 379 milliárd köbméter gázt termelt, ami meghaladja mind a 2020-as 324 milliárd köbmétert, mind a 2019-es utolsó békeév 369 milliárd köbméteres mennyiségét ugyanebben az időszakban. Tehát az orosz vállalat a tavalyi év alacsonyabb beruházásai ellenére növelni tudta bányászatát, valószínűleg a cég a maximális kihozatal közelében járhat.

A Gazpromot azzal is vádolják, hogy szándékosan nem töltötte fel európai tárolóit a fűtési időszakot megelőző időszakban. A társaság jelenleg 11,7 milliárd köbméter tárolói kapacitással rendelkezik az EU-ban, összesen nyolc egységben, főleg a német piacon, ahol négy földalatti tároló teljes vagy részleges tulajdonosa. A földalatti gáztárolásról tudni kell, hogy alapvetően egy drága beruházás, ráadásul a betárolt földgáz egy része, az úgynevezett párnagáz nem is termelhető ki úgy, hogy a tároló működőképessége fennmaradjon.

A tavalyi kemény tél és az európai gázigény növekedése miatt a tárolók alacsony betárolt földgáz mennyiséggel rendelkeztek a tél végén. Ez igaz a cég oroszországi egységeire is. A vállalatot az orosz törvények kötelezik, hogy a fűtési szezon előtt töltse fel ezeket a hazai tárolókat. Európában a francia törvények az orosz szabályozáshoz hasonlóan szinteket írnak elő, míg a német törvények ezt nem teszik kötelezővé.

A Gazprom így ennek megfelelően a hazai gáztárolóit töltötte fel, és nem az exportpiacain levő üzemeit.

Valószínűsíthető, hogy a megnövekedett hazai és szerződéses exportigényeken felül nem maradt szabad földgáz volumen, amivel a németországi tárolók feltölthetők lettek volna.

A Gazprom főbb európai tárolói. Forrás: Gazpromexport.ru

Még egy fontos szempontot érdemes kiemelni, ami befolyásolja a cég exporttevékenységét és a földgáz szállítási útvonalait. A Gazprom törekvése, hogy elkerülje a középső orosz gázfolyosót és benne Ukrajnát, nem kizárólag politikai indíttatású. A vállalat termelésének fókusza ugyanis évek óta északabbra, a Jamal félsziget irányába mozdul el a korábbi centrumból, a Nadym-Pur-Taz területről.

A kiépült északi és központi gázfolyosó között viszont kevés a kapcsolat, különösen télen nehéz mozdítani az egyik rendszerből nagy mennyiségű földgázt a másik vezetékhálózatba. Mivel a jövőbeli beruházások és a készletek is a Jamal félszigeten összpontosulnak, a Gazprom egyre több gázzal fog rendelkezni északon, amit praktikusan az Északi-Áramlat 1-2-ön és a Jamal gázvezetéken lehet gyorsan és olcsón szállítani Észak-Európa irányába.

A vállalat a szállítási díjakat és költségeket is optimalizálja: ma a Jamal félszigeten kitermelt földgáz Európába juttatása 1000 kilométerrel rövidebb az Északi-Áramlat 2-ön, mint a tradicionális középső gázfolyosón, költségben pedig az ukrán és közép-európai transzferdíjak miatt becslések szerint fele annyiba sem kerül, mint a Testvériség használata. Nem véletlen, hogy az Északi-Áramlat 2 ennyire fontos gazdálkodási szempontból is Oroszországnak.

A Gazprom főbb termelési területei és export szállítási útvonalai. Forrás: Gazprom

Ezek alapján azt gondolom, hogy ha van is alapja politikai megfontolásokat sejteni az orosz vállalatóriás tetteiben, minden megmozdulás mögött racionális megfontolások és kényszerek vannak. Az orosz politika számára nagyon vonzó erősnek és megkerülhetetlennek látszani, azonban a múltbeli tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy

Oroszország és legnagyobb vállalata számára hátrányokat hozott, ha akár a gyanúja felmerült, hogy a cég politikai okokból visszaél beszállítói pozíciójával.

Ez ugyanis a nyugat-európai ügyfeleket mindig a gázimport diverzifikálására, a függőség csökkentésére ösztönözte.

Európa ugyanis, ha akarna, jelentős költséggel le tudna válni az orosz gázról. Oroszország pedig hatalmas költségekkel szintén képes lenne arra, hogy a jól jövedelmező, a termelés 40 százalékát felvevő EU-piacok helyett más fogyasztókat (Ázsia, LNG) lásson el. De lássuk be, ez mindkét fél számára hatalmas áldozat, főleg orosz részről jelentene óriási ráfizetést, ha a dollármilliárdokért kiépített vezetékrendszer jó része menne a kukába.

Oroszországnak ezért nem érdeke gázzal zsarolni Európát.

Legfeljebb néhány, szomszédos volt szovjet tagállamot lehet ezzel valóban fenyegetni, amely nem rendelkezik alternatív beszállítási lehetőséggel. A kétarcú politika és a keleti módszerek miatt van egyfajta bizalmatlanság európai részről. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Oroszország és Németország energetikai kapcsolata már a múlt század 20-as, 30-as éveire nyúlik vissza, és az oroszok a háborús időszakot leszámítva mindig megbízhatóan teljesítettek.

Sajnos a politikai megfontolások Oroszország felől sokszor akadályát jelentik az átláthatóbb gazdálkodásnak is, pedig az könnyebben tisztázná a helyzetet. A nyugati politika pedig szereti ellenségnek tekinteni a fő európai földgázszállító országot, ami megnehezíti a racionális energetikai viszony fenntartását.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ északi áramlat gáz Oroszország politika szállítás Testvériség Olvasson tovább a kategóriában