Csaknem egy évvel ezelőtt a járvány első hulláma miatt nehéz helyzetbe került Air France-KLM 7 milliárd eurós mentőöv-hitelkeretet kapott a francia államtól, de a megállapodásnak volt egy zöld kitétele is. Akkor az volt a terv, hogy megszüntetik, vagyis inkább betiltják azokat a belföldi járatokat, amelyek két olyan város között mennek, ahol 4 óránál rövidebb a vonat menetideje.
A terv egyrészt felpuhult, mert 4 óráról 2,5 órára csökkent a vonatok menetidejére vonatkozó kitétel, ráadásul a hosszú távú járatokhoz felhordó járatokra nem is vonatkozik, másrészt gazdasági szempontból megvan az a furcsasága, hogy az állami hitelkeretet egy cég kapta meg, a belföldi repülést a rövid távokon viszont minden légitársaság, így például a fapadosok számára is betiltották.
Mindezek ellenére azonban a francia lépés azért fontos, mert talán még sosem volt példa arra, hogy egy fejlett ipari országban légi járatokat jogilag ellehetetlenítsenek környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva. Az irány pedig azért is egyértelmű, mert a hivatkozás alapja a vonatos elérés: a forgalmat a vasútra szeretnék terelni.
A tiltás gyakorlati jelentősége egyelőre finoman szólva sem túl jelentős. Ahogy a The Guardian írta, igazából három belföldi járat szűnik meg Párizsból (Lyon, Bordeaux és Nantes felé), míg a 4 órás szabályba beleesett volna Nizza, Marseille és Toulouse is. Utóbbiak sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak le. Természetesen megmarad a (nem belföldi) Párizs-London járatindítás lehetősége is, pedig a két város között 2 óra 17 perc alatt teszi meg a távot a vonat.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az AirFrance-nak a belföldi hálózat fenntartása évi 200 millió euró veszteséget hozott a járvány előtt, az a vicc jut eszünkbe, amikor a boltosnak azt tanácsolják, ha keresni akar, ne nyisson ki.
Ám bármennyire is kis lépést tettek a franciák, az angolok még ennyit sem mentek előre ebben a kérdésben. London és Manchester között a járvány előtti időkben például évi több mint 500 ezer repülőjegyet adtak el, miközben a két város központja között körülbelül két óra a gyorsvonatok átlagos menetideje, és egyelőre nem hallani arról, hogy bármilyen korlátozást terveznének a levegőben.
A németek pedig szokás szerint sokkal komplexebben közelítik meg ezt az egyszerűnek tűnő témát. A napokban tették közzé azt a tervet, hogy a belföldi légi járatok utasainak 20 százalékát szeretnék vasútra terelni, de nem jogszabályokkal, hanem a vasút fejlesztésével, vagyis annak vonzóbbá tételével.
Ahogy a Railjournal írja, Németországban 2019-ben 23 millió belföldi légi utazásra adtak el jegyet, ebből 8 millió a hosszú távú járatokra való felhordás volt, tehát ha az utasok 20 százalékát leszoktatják a rövid távú repülésről, akkor is jelentős marad a belföldi légi forgalom.
Az osztrák AUA a francia modellhez hasonlóan zöld vállalásokért kapott tavaly állami segítséget, a Bécs-Salzburg repülőjárat úgy szűnt meg, hogy a légitársaság jegyértékesítési lehetőséget kap a két város közötti vonatokra, mindenesetre az osztrák belföldi repülés valóban megszűnőben van.
Ausztriában az éjszakai vonatok kínálatának bővítésével szeretnék a nemzetközi járatokról is vasútra terelni a tömegeket, ebből a szempontból az osztrákokhoz a svédek hasonlíthatók, akik a flygskam, azaz a repülést környezetvédelmi okokból egyfajta szégyennek tartó hozzáállás miatt szintén hosszabb távú éjszakai vonatokat terveznek, elsősorban Németország felé.
