A Rajk Szakkollégium, a Budapesti Corvinus Egyetem egyik szakkollégiuma tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, két másik jubileummal egyetemben: a Neumann János-díj 25. és a Herbert Simon-díj 15. évfordulójával. Az egész éves ünnepségsorozat elemeként 2020 januárjában a szakkollégium diákjaiként egy operatőrrel elutaztunk az Egyesült Államokba, az út során ellátogattunk számos neves egyetemre, ahol személyes hangulatú interjúkat készítettünk 11 korábbi díjazottal.
Maurice Obstfelddel a Berkeley Egyetem közgazdaságtani kampuszán beszélgettünk munkásságáról. Obstfeld – Olivier Blanchard-t követően – a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdász pozícióját töltötte be 2015 és 2018 között. Obstfeld professzor 2003-ban nyerte el a Rajk Szakkollégium Neumann János-díját. A professzor a Peterson Institute tagja.
Az akadémiai folyóiratokban megjelent publikációk, illetve alkalmazott gazdaságpolitikai munkássága mellett Obstfeld nevéhez köthető több világszerte sikeres tankönyv is, melyek mind jól ismertek a hazai közgazdaságtani képzéseken is. 1996-ban jelent meg a Foundations of International Macroeconomics makroökonómia könyve, Kenneth Rogoff közgazdász és sakknagymesterrel közösen. Másik sikeres tankönyve a magyarul is megjelent Nemzetközi gazdaságtan: elmélet és gazdaságpolitika című munkája, melyet Marc Melitz-el, illetve a Nobel-díjas Paul Krugmannel közösen jegyez.
Obstfeldet a makroökonómia, pénzügyek és a nyitott gazdaságok témaköre foglalkoztatja, főképp a nyitott gazdaságok makroökonómiájához kapcsolódó munkájáról híres. Szerinte ez a terület éppen egy fontos tanulási folyamaton megy keresztül.
Csakúgy, mint minden más makroökonómiai és monetáris elméletnek, a nyílt gazdaságok makroökonómiájának is meg kell újulnia, hiszen a pénzügyi piacokon lezajló események sorozata, amelyek ledöntötték a világgazdaságot, váratlanul érték az elméleteket is. A kifejlesztett eszközök hasznosnak bizonyultak, de mindenképpen szükségünk van új eszközökre és a pénzügyi világ jobb, mélyebb értésére. A most folyamatban lévő kutatások egyik célja, hogy integrálja ezeket a pénzügyi eszközöket, illetve hogy a hagyományos makromodellek segítségével jobban megértsük a pénzügyi piacok részletes struktúráját, és azt, hogy egyes intézkedések előreláthatólag milyen hatásokat váltanak ki.
Az interjú során a professzor rávilágított, hogyan érdemes szemlélni az eurózóna válságát, illetve milyen tényezőktől függ az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború. Az Európai Unió létrejöttének célja egy olyan együttműködési rendszer kialakítása a kontinens országai között, ami lehetőség szerint minden résztvevő számára kedvezőnek bizonyul, illetve képes fenntartani a békés megoldásokat a konfliktusok kezelése során. A kedvező megoldások közgazdaságtani vonatkozása többek között olyan intézmények bevezetését jelenti, mint az országok közötti kereskedelmi megállapodások kedvezőbbé tétele, a közös valuta (euró) bevezetése vagy a szabad munkaerő-áramlás engedélyezése.
2019-ben jelent meg az IMF kiadásában egy kutatás Obstfeld és két szerzőtársa tollából, melyben az EU gazdasági és monetáris uniójának (EMU) működését és lehetséges fejlesztését vizsgálják. A cikk három jelentős lehetőséget mutat be, mellyel erősíteni lehet az amúgy igen bizonytalan lábakon álló monetáris uniót.
- Elsősorban nagyobb fiskális kockázatmegosztást javasol a tagállamok között. (Ez a kutatás publikálása és az interjú felvétele óta részben meg is valósult a közös uniós kötvénykibocsátás elfogadásával.) Ezt ugyanakkor úgy kell megvalósítani, hogy a rossz költségvetési gyakorlatot folytató tagállamok csődbe mehessenek anélkül, hogy ennek jelentős továbbgyűrűző hatása lenne az eurózóna többi részére.
- Másodsorban szükség van a pénzügyi piacok reformjára, hogy egy esetlegesen csődbe kerülő állam az államkötvényein keresztül ne rántsa magával az ország bankjait.
- Végül olyan szabályok is kellenek, amelyek az üzleti tevékenység során fellépő – a túlzott kockázatvállalásból fakadó – morális kockázat veszélyét csökkenteni tudják.
Az említett három javaslat mind nagyon tág, és számos ponton vet fel újabb vizsgálandó kérdéseket és problémákat, például jogi, technikai, megvalósítási és adminisztratív szempontból. Ezek közül érdemes kiemelni a politikai dimenziót, ami különösen fontos az EU-ban, és az interjú során is kitért rá a professzor. A központi fiskális kockázatmegosztás gondolata a nyitott makroökonómiai felfogás részeként értelmezhető, ami pedig még tágabban a globalizáció folyamatának egyik eleme.
Obstfeld egy friss, 2021-ben megjelent cikkében ezt a politikai dimenziót vizsgálja. A második világháború után kialakított Bretton Woods-i egyezmény segített a nyílt gazdasági rendszerek, piacok kiépítése, valamint a nemzeti gazdasági érdekek közötti egyensúly fenntartásában. Ez az egyensúly a 20. század végére felborult, a piaci szempontok figyelembe vételének javára, ami számos törést okozott a globalizáció folyamatában. A törések egyik mellékterméke a világ több pontján felerősödő nacionalista érzelmek jelensége, ami a populista politika terjedésével egészül ki. Ez a folyamat Európában is megfigyelhető, számos tagállam és az EU központi intézményei közötti feszültségek során. A professzor interjúnkban és a hivatkozott cikkben is potenciális megoldási javaslatokat mutat be.
További források:
A videósorozat többi része megtekinthető a szakkollégium honlapján vagy Youtube-csatornáján.
