A Rajk Szakkollégium, a Budapesti Corvinus Egyetem egyik szakkollégiuma tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, két másik jubileummal egyetemben: a Neumann János-díj 25. és a Herbert Simon-díj 15. évfordulójával. Az egész éves ünnepségsorozat elemeként 2020 januárjában a szakkollégium diákjaiként egy operatőrrel elutaztunk az Egyesült Államokba, az út során ellátogattunk számos neves egyetemre, ahol személyes hangulatú interjúkat készítettünk 11 korábbi díjazottal.
A Stanford Egyetem közgazdaságtani kampuszán beszélgettünk Alvin E. Roth-tal, aki 2016-ban nyerte el a Rajk Szakkollégium Neumann János-díját és látogatott el Budapestre. Roth 2012-ben nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat a párosítási elméletben elért eredményeiért és különböző piactervezési gyakorlatok kidolgozásáért. A professzort a minket körülvevő piacok működéséről, kutatása gyakorlati hasznáról és az elméleti közgazdaságtan határairól kérdeztük.
„Úgy kell megoldanunk a veseátültetéseket, hogy minél több ember életét lehessen megmenteni. Nem dönthetsz az alapján, hogy ki engedhet meg magának egy vesét.” Roth szerint a piactervezésre – nem a tervgazdálkodásra – azért van szükség, mivel a meglévő árak által szabályozott rendszerek sokszor nem tudnak ideális megoldásokhoz vezetni. A veseátültetésekhez hasonlóan az iskolai felvételeket vagy a házastárs választását sem lehet (legalábbis Roth szerint nem szabadna) pénzzé tenni. Modelljei alapján ma Amerika-szerte működnek kiválasztási folyamatok, elsősorban közoktatási intézményekben.
Az árupiacok ismerősek mindenki számára, minden nap találkozunk velük, amikor a kisebb-nagyobb bevásárlás során megveszünk valamit. A párosítási piacokon nincsenek ilyen értelemben vett árak, vagy a pénznek egészen más szerepe van. A „termék” egy munkahely, egy iskola vagy éppen egy emberi szerv. A beszélgetés során Roth többek között az állásinterjúk példájával magyarázta a koncepciót. A fizetés csupán egy részét teszi ki a folyamatnak, egy erősen specializált piacon alacsony kínálat és magas kereslet mellett kell a tökéletes párosítást megtalálni úgy, hogy mindkét félnek megfelelő legyen az ajánlat. Nem elég az, ha a jelentkező szimpatikus a toborzó intézménynek, és ezért magas fizetést kínál, a felvételiző más szempontokat is figyelembe fog venni.
Az egyetemi, kutatói vagy orvosi munkaerőpiac párosítási kihívásai viszont összehasonlíthatatlanok Roth legismertebb kutatási területének súlyával. A „visszataszító” piacok bonyolultságuk miatt szerte a világban okoznak elkerülhető halálozásokat és lelki problémákat. Iránon kívül sehol nem lehet szabadon kereskedni emberi szervekkel, és a transzplantációs várólisták évekig nyúlnak a legtöbb országban. Ennek a legmeghatározóbb oka, hogy sok esetben nem tudja egy rokon felajánlani a veséjét, mivel nem illik össze a beteggel.
A helyzet árupiaci megoldása túlságosan visszataszító lenne az emberek számára, azonban párosítási piacok tervezésével sokkal közelebb tudunk jutni a kívánt eredményhez. Ezért a megfelelő pár megtalálása sokáig tart. Roth és diákjai létrehoztak egy algoritmust, aminek köszönhetően megoldható ez a kihívás. Egy donor-beteg párt, ha nem kompatibilisek egymással, akkor összepárosítanak egy másik párral, vagy egy emberrel, aki viszonzás nélkül felajánlotta veséjét. Így a párok és egyének egy láncot alkotnak, és a végül egy vese akár több mint tíz „csere” után kerül ténylegesen egy beteghez.
De mégis miért van szükség piactervezőkre, és mit tudnak a piaci kudarcok ellen tenni? Roth úgy gondolja, hogy a finom egyensúlyt igénylő piacokon nagyobb figyelemre van szükség szabályozói oldalról, hiszen hajlamosak szétbomlásra. Ez akkor következik be, ha például egy korábban bevált párosítási módszer, árupiaci megoldás vagy aukció működését a szereplők megváltoztatják. A professzor hozzáállása a piaci kudarcokhoz egy mérnökéhez hasonlít, szeret mérnöki párhuzamokat használni.
Piacokat úgy kell kialakítani, mintha autópályákat építenénk, és ha túl nagy a forgalom, valamit kezdeni kell vele. Legyen elég széles, hogy mindenki elférjen rajta, de ne legyen túlzsúfolt.
Ebben látja a szerepét a professzor, és úgy véli, a piactervezés egyre nagyobb szerepet fog játszani az életünkben magánszereplők és az állam oldaláról is.
Roth szerint a piac és működési mód tervezése a rosszul működő kis piacokon tud igazán hatásos lenni, amiket korábban is emberek találtak ki. Ilyen például a közoktatásban a felvételi folyamat, ahol egy rosszul kidolgozott preferenciaállítási módszer súlyos egyenlőtlenségekhez vezethet. A professzor munkája során arra törekszik, hogy a társadalom széles részét érintő, mégis kis figyelmet kapó problémákat küszöbölhessünk ki.
A megosztáson alapuló gazdaság (sharing vagy gig economy) legnagyobb szereplőinek – mint az Uber vagy az Airbnb – sikerét is fundamentálisan piactervezési megoldásoknak tudja be. Az okostelefonjaink és a könnyen elérhető szélessávú internetnek köszönhetően másodpercenként számtalan párosítás jöhet létre, csökkentve a súrlódást a gazdaságban, és lehetővé téve sok embernek, hogy rész- vagy teljes munkát találjon.
A párosítási piacok és szélesebb értelemben a tervezett piacok a közjószágok elosztásában is hasznosak lehetnek, például megkönnyíthetik a dugók beárazását és a városi forgalom szabályozását, amik tipikusan „visszataszító” szakpolitikai kérdések. Az pedig, hogy mennyire fogjuk majd a tervezett piacok világát élvezni, egyelőre a jövő zenéje.
Felhasznált források és további anyagok Alvin E. Roth-ról:
- 2016-os könyve
- Az Indexen megjelent, magyarországi látogatása során készített nagyinterjú a professzoral
A videósorozat többi része megtekinthető a szakkollégium honlapján és Youtube csatornáján.
