A globális kereskedelmi forgalom több mint fele olyan kikötőkön megy keresztül, amelyeket egyre inkább fenyeget a klímaváltozás. Az Economist cikkében bemutatott adat jelentőségének súlyt adnak a közelmúlt tapasztalatai is – például idén januárban a Michigan-tó partján fekvő Milwaukee kikötőjét olyan erős vihar tépázta meg, hogy az Európából rendre ide érkező acélszállítmányokat egy darabig nem tudta fogadni és továbbítani a szárazföldön a város. Vagy érdemes felidézni a Harvey és a Katrina hurrikánok kereskedelemre gyakorolt hatásait is: az előbbi következtében az üzemanyag-, az utóbbi nyomán pedig az élelmiszer-szállítmányozásban keletkeztek olyan zavarok, amelyek jelentős árnövekedést okoztak az Egyesült Államokban.

A londoni lap megbízásából egy a klímaváltozás gazdasági hatásainak modellezésére szakosodott cég vizsgálta meg alaposabban a kikötőket és a kereskedelmet érintő kockázatokat. A világ mintegy 340 jelentősebb helyszínét figyelembe véve a szakértők megállapították, hogy bár a gazdagabb országok néhány nagyobb kikötőjében már elkezdtek felkészülni például a növekvő vízszint és szélerősség okozta kihívásokra, de inkább a szükséges óvintézkedések hiánya a jellemző.

A felkészületlenség hátterében részben az elöregedett, korszerűtlen infrastruktúra áll, de a rendkívüli természeti jelenségek előrejelzésére és kivédésére vonatkozó eljárásrendek kidolgozatlansága is jellemző. Egy nemrégiben készített felmérés szerint a kikötők több mint ötöde nincs felszerelve a katasztrófák bekövetkeztére figyelmeztető rendszerekkel, sőt, olyan vészhelyzeti terveik sincsenek, amelyeket a hurrikánok, tájfunok vagy éppen a tűzvészek okozta károk minimalizálása végett követhetnének. 

Az akár súlyos gazdasági következményekkel járó felkészületlenséget a gyakran tisztázatlan felelősségi körök is fokozzák. Sok kikötő van állami tulajdonban, miközben az üzemeltetésükkel magáncégek foglalkoznak. Ráadásul a gátak vagy éppen az úthálózat fejlesztése is különböző hatóságok feladatköre, sőt, az Egyesült Államokban tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az állami és a szövetségi szintű szervezetek is érintettek lehetnek egy kikötő és a környezete átalakításában.

Amellett, hogy gyakran egymással egyébként nem sűrűn együttműködő szereplők összehangolt cselekvésére lenne szükség, a finanszírozással kapcsolatban is nehézségekbe ütközhet egy a kellő átalakításokra vállalkozó kikötő. Ez főleg a szegényebb országokban jelenthet gondot, ahol gyakran fejlesztési bankok biztosítják az infrastrukturális beruházások anyagi hátterét. Az efféle pénzintézetek ugyanis sokkal nagyobb léptékű projektekkel szoktak foglalkozni, mint egy-egy dokk felkészítése a kritikus természeti jelenségekre.

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) mindenesetre napirendre tűzte a kérdést. A kikötők vezetőinek továbbképzéseket nyújt a szervezet, miközben összegyűjteni is igyekszik tőlük, illetve a témában járatos szakmai körökből a már meglévő ismereteket a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban. A tapasztalatok szerint egyelőre leginkább azokban a kikötőkben mutatkozik hajlandóság az alkalmazkodás iránt, amelyekre lesújtott már valamilyen rendkívüli időjárási jelenség.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAlig akarnak új hajót venni, pedig egyre drágább a szállításDrágább a konténeres áruszállítás, mint az utóbbi öt évben bármikor, a kockázatok miatt azonban egyelőre senki nem mer beruházni új hajókba.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ éghajlatváltozás klímaváltozás tengerhajózás tengerszint-emelkedés Olvasson tovább a kategóriában