Néhány éve egy különleges kísérletbe vágott bele a világ egyik legnagyobb ruhaipari vállalata, az Adidas. A kínai munkaerő drágulása, az egyre speciálisabb vásárlói igények és a technológia – köztük a 3D nyomtatás – fejlődése hatására úgy döntött, hogy alapvetően alakítja át a cipőgyártás folyamatát.
Két gyárat hozott létre, a németországi Ansbachban 2016-ban és az amerikai Atlantában 2017-ben, amelyektől azt várta, hogy forradalmasítják a ruhaipart. A Speedfactory-nak elnevezett üzemek valóban hatalmas újításnak tűntek. Az évtizedek óta lényegében változatlan, munkaintenzív technológiát lényegében teljesen robotizálták, hogy Ázsiából visszahozzák a gyártás egy részét Nyugatra.
Az Adidas hétfői közleménye szerint azonban kudarcot vallott a kísérlet, és bezárják a két gyárat.
Az okok egyelőre homályosak, a közleményből lényegében annyi olvasható ki, hogy pont azt a két célt nem érték el, amelyekért elindították a kísérletet: a gazdaságosságot és a rugalmasságot.
Az Adidas az új gyárak megépítésekor azt kommunikálta, hogy az elsődleges szempont nem a kínai gyártás megnövekedett költsége volt, hanem közelebb akartak kerülni a nyugati vásárlókhoz és rugalmasabban akarták kiszolgálni az igényeiket. A legnagyobb cipőgyártók ugyanis azzal szembesültek az elmúlt években, hogy a piacon egyre többen vágytak egyedi modellekre.
Részletek egy Speedfactory-ból.
Az Adidas vezetői emiatt látták meg a lehetőséget az automatizációban, amellyel helyben és gyorsan állíthatnak elő testreszabott cipőket. A gyorsaság azért nagyon fontos, mert a cipőgyártás összetett és időigényes feladat, amelynek a technológiája az elmúlt negyven évben lényegében nem változott. A különböző alkotóelemeket gyakran más városokban, vagy akár akár más országokban állítják elő, majd illesztik össze. Egy cipőtalp van, hogy végigmegy Ázsia jelentős részén, ahol az Adidas cipőinek 97 százaléka készült.
A folyamat kifejezetten munkaintenzív, a cipők varrását, ragasztását jellemzően kézi erővel végzik. A gyártás összetettsége miatt egy cipő elkészítése akár hatvan napig is eltarthat. A szállítás Európába vagy az USA-ba pedig további nagyjából hatvan napot vesz igénybe.
Cipőgyári dolgozó Franciaországban. Fotó: AFP
Ezt az összetett, lassú cipőkészítési folyamatot váltották volna fel a Speedfactory-k, amelyekben valamennyi gyártási művelet egy helyen lehetett. A bérköltség megspórolása pedig lehetővé tette, hogy a nyugati piacokat is közvetlenül szolgálhassák ki, ezért is épült az első két gyár Németországban és az USA-ban. A hatvan napos gyártási és szállítási idő az új technológiával néhány napra rövidült.
Az eredeti tervek szerint a németországi és az atlantai gyár mellé több amerikai városban is építettek volna robotizált gyárat. A teljes átállást azonban már a kezdetekben nagyon távolinak tartották. Az első két Speedfactory sokkal inkább egy próbaüzem volt, amelyekben mintegy évi egymillió pár cipőt készítettek, amely eltörpül az Adidas teljes, mintegy 400 milliós termelésétől.
A két üzem mellé végül nem épült már több, és most már úgy tűnik, egy ideig nem is fog, miután bejelentették a gyárak bezárását. Az Adidas főleg általánosságokat tartalmazó közleményéből az derült ki, hogy a bezárt gyárakból a technológia “egy részét” Ázsiába telepíti, hogy “gazdaságosabban és rugalmasabban” működhetnek. A cég ázsiai gyáraiban mintegy egymillió ember dolgozik.
Az egyáltalán nem derült ki, hogy milyen nehézségek adódtak, és miért nem jöttek be a számításaik. A Kurier szerint a bukás mögött az állhat, hogy a gyártás roppant drága volt a két üzemben, és nehezen ment az átállás a különböző termékek között. A két nyugati gyár legkésőbb jövő áprilisig fog még működni, az Adidas pedig még azt közölte, hogy sokat tanultak a kísérletből, és továbbra is próbálkozni fognak az új technológiával.
