Miközben a brit kormány már kialkudta a maga Brexit-megállapodását, és csekély eséllyel próbálja majd decemberben áttolni a brit parlamenten, több elemzés is megjelent a napokban a különböző EU-kilépési forgatókönyvek lehetséges gazdasági hatásairól. Ami közös bennük: mindegyik nagyon borúsan látja az esélyeket, és nagyjából semmi előnyét nem látja annak a kilépési folyamatnak, ami már több mint két éve teljes mértékben lefoglalja a brit közéletet.
A legnagyobb visszhangot a Bank of England, azaz a brit jegybank elemzése váltotta ki, amely a megállapodás elmaradása esetén egy azonnali gazdasági összeomlást jósolt 2019 második felére, méghozzá akkorát, ami mellett eltörpült a 2008-as gazdasági válság hatása is. A fél év alatt elszenvedett 10 százalék körüli GDP-visszaesés a görög gazdaság utóbbi évtizedben tapasztalt mélyrepülését, vagy a Szovjetúnió szétesését idézi, békeidőkben nincs párhuzam egy nagy fejlett ország ilyen mértékű visszaesésére. A BoE ezen túl duplázódó munkanélküliségre, az értékének negyedét elvesztő fontra, elszálló inflációra és összeomló ingatlanárakra számít a megállapodás elmaradása esetén, és azt is egyértelművé teszi, hogy bent maradáshoz képest az összes több forgatókönyv is árt a brit gazdaságnak. A bankoknak viszont van elég tőkéje ahhoz a BoE szerint, hogy a legrosszabb forgatókönyvet is átvészeljék.
Hasonló mértékű visszaesést vár a brit kormány elemzése is évtizedes időtávon, de szerintük csak fokozatosan, 15 év alatt éri el a megállapodás nélküli kilépés a 10,7 százalékos negatív GDP-hatást. A Brexit levezénylésére létrejött kormány saját elemzésének érdekessége, hogy az összes vizsgált Brexit-forgatókönyv esetén szegényebbnek jósolja az országot. A kormány elemzése szerint egyébként minél jobban korlátozzák a bevándorlást az európai országokból, annál jobban visszaesik a gazdaság. Igaz, ez a héten megjelent elemzés éppen azt az irányt nem számszerűsíti, amit Theresa May az EU-val letárgyalt, azt viszont igen, amit az EU korábban visszautasított (ez volt az a brit javaslat, amit “megesszük a tortát, és meg is tartjuk” címen emlegettek).
Ezekhez az jóslatokhoz képest egészen visszafogott a független NIESR kutatóintézet (pdf), amely 2-4 százalék körüli veszteséget lát előre a különböző kilépési forgatókönyvek esetén. A London School of Economics intézeteként működő CEP (pdf) szintén azt tartja valószínűnek, hogy Nagy-Britannia hosszú távon sokkal szegényebb lesz a nyugat-európai országoknál, ráadásul az attól függetlenül így lesz, hogy konkrétan milyen formában lépnek ki. Az elemzésekben közös, hogy a bevándorlás korlátozása mellett a vámok és nem tarifajellegű akadályok növekedésétől és szolgáltató szektor valószínű áttelepülésétől is súlyosan negatív gazdasági hatásokat várnak.
Maga a Brexit-ügy egyébként úgy áll, hogy a brit parlament alsóházának rá kellene bólintania a kormány és az EU megállapodására, ami a mostani erőviszonyok mellett – mint ahogy a Guardian remek kalkulátorával lejátszható – matematikai képtelenség. Ha csak nem tudja May maga mellé állítani az összes konzervatív képviselőt, aki az ő bukásában, vagy a megállapodás nélküli kilépésben érdekelt. Ez nem tűnik valószínűnek, ezért a legújabb fejlemény az volt, hogy a héten jelezte May stábja, hogy a képviselők szavazhatnak majd a megállapodásról módosításokkal is. Ha a valószínűség nem is nagy, de még mindig elképzelhető, hogy új választásokat írjanak ki a kérdésről.
