Tegnap éjjel megszületett a várva várt Brexit-megállapodás Brüsszelben, ami lényegében brit kapitulációval ért fel. Theresa May tárgyalója ugyanis beleegyezett, hogy Nagy-Britannia benne maradjon az Európai Unió legfontosabb pillérének számító vámunióban. Ezzel az a fő gond, hogy a brit uniós kilépés leghangosabb pártolói nagy eséllyel elfogadhatatlannak tartanának egy ilyen megállapodást.

May előbb kormányát igyekszik felsorakoztatni az előzetes – a hírek szerint 400-600 oldalas – megállapodás mögött, és ha ezt megszerzi, akkor heteken belül jöhet a parlamenti szavazás. A brit politika ismerői szerint ez utóbbi lehet a magasabb léc, a konzervatív frakcióban ugyanis sok olyan képviselő ül, aki elfogadhatatlannak tartana egy ilyen megállapodást. Ha a parlament elutasítja a szöveget, akkor sok minden történhet: May bukása, megállapodás nélküli kilépés, de akár új népszavazás is elképzelhető.

A megoldhatatlannak tűnő probléma, ami miatt a tárgyalások hetek óta egy helyben toporogtak, az ír szárazföldi határ kérdése volt. Azt ugyanis nem lehetett megoldani, hogy az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországból ellenőrzés nélkül át lehessen járni Írországba, viszont a britek kiszakadjanak az európai vámunióból. (Természetesen az sem volt opció az ír kérdésben, hogy Észak-Írország és Nagy-Britannia közé húzzanak fel vámakadályokat, hiszen ebben az esetben megint csak a brit szuverenitás sérülne.)

Ha viszont benne maradnak a vámunióban, akkor teljesen értelmetlen az egész Brexit-projekt: Nagy-Britannia nem nyeri vissza szuverenitását a kereskedelmi ügyekben – egészen a gazdasági szabályozás részletkérdéseiig -, és nem kezdhet új szabadkereskedelmi tárgyalásokba sem. Nem csoda, hogy az EU-s tisztviselők arról beszéltek a megállapodás után, hogy minden rendben, továbbra is EU-nál lesznek a végső döntések az igazán fontos kérdésekben.

Az ügyet ráadásul klasszikus megoldással kenik el: az előzetes megállapodás szerint 2020-ig maradna az Egyesült Királyság az európai vámunióban, hacsak “nem merül fel addig valami jobb ötlet”. Amíg részei maradnak a kiterjesztett európai kereskedelmi keretrendszernek – viszont az EU előnyeit, például a döntésbe való beleszólást, nem élvezik -, addig fizetnie is kell a brit államnak évi 13 milliárd eurót.

Az nem teljesen világos, hogy mi lesz a személyek szabad mozgásával, ami az EU – közös piac melletti – másik legfontosabb pillére. May szerint a megállapodás visszaadja a briteknek a bevándorlás szabályozásának lehetőségét (de nyugtatta a brit állampolgárokat, hogy nekik belátható ideig nem lesz szükségük vízumra, ha európai országokba utaznának), konzervatív kritikusai szerint viszont nem.

Egy hónapja hosszabban beszélgettünk a Brexit hátteréről podcastunkban:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa az volt a cél, hogy szegényebbek legyenek, akkor mindent jól csinálnakAz EU tényleg meg akarja büntetni a stratégiai öngyilkosságot elkövető briteket, de nem is igazán tehet mást. Visszatér a G7 podcast, most a Brexit-témát járjuk körül a Concorde-os Kovács Krisztiánnal.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Brexit nagy-britannia theresa may Olvasson tovább a kategóriában