A hírszempontból lehető leginkább halott időpontban, a hálaadás utáni fekete péntek délutánján hozták nyilvánosságra az éghajlatváltozás hatásait összegző nagy elemzést (NCA 2018), ami az amerikai állami intézményrendszer tudományos műhelyeinek megítélését összegzi. Nem csoda, hogy a politikai álláspontként az egész éghajlatváltozást tagadó és gúnyoló, de legjobb esetben is relativizáló Trump-kormányzat el akarta dugni az egészen lesújtó jóslatokat megfogalmazó jelentést.
Az 1700 oldalas jelentésen összesen háromszáz tudós dolgozott, akik 13 amerikai intézményben dolgoznak. Az éghajlatváltozás okainak kérdéseivel most nem foglalkoztak, ezt a jelentés tavalyi első kötete szedte össze; a mostaniban a folyamat emberi életre gyakorolt hatásaival foglalkoztak.
A fókusz természetesen az amerikai állampolgárokon van, de a jelentés folyamatosan beleütközik a valóságba, miszerint az USA ökológiáját, gazdaságát, élelmiszer-rendszerét nem lehet önmagában felfogni, túlságosan globalizálódott már ehhez a világ. Ezért egy komplex rendszert javasolnak, amiben a társadalmat fenntartó infrastruktúra különböző részeinek egymásra gyakorolt hatását kell figyelembe venni.
A tudományos konszenzus nem változott meg az előző, 2014-es elemzéshez képest, de a legnagyobb újdonság, hogy több dolog, ami abban még jóslatként szerepelt, mára gyakorlatilag valóra vált. Áradások, szárazságok, erdőtüzek, hurrikánok és más szokatlan időjárási jelenségek mind tagadhatatlanul gyakoribbak lettek az Egyesült Államokban, ahogy a világ más részein is.
Most viszont már jóval pontosabban meg tudják becsülni, hogy különböző fokú melegedés milyen gazdasági károkkal járna. Az extrém időjárás, a tengerszint emelkedése és az emelkedő átlaghőmérséklet egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni az Egyesült Államok infrastruktúrájára és a munka termelékenységére. A mezőgazdaság, a halászat és a turizmus a többinél hamarabb érezheti meg a változást, de az energetikában és a nemzetközi kereskedelemben is nagy kihívások lesznek.
Mérsékeltebb esetben is évi százmilliárd dollár nagyságrendű költségekkel (részben károkkal, részben termelés-kieséssel) kell számolni, ami az egyre eladósodottabb USA-ban most nem tűnik könnyen kigazdálkodhatónak. De ha tovább emelkedik széndioxid-kibocsátás, akár csak a jelenlegi tempóban is, akkor felmérhetetlen, az egész rendszer összeomlásával fenyegető költségek jöhetnek. Ha évente elviszi a GDP tizedét a kezelhetetlen időjárás, mint a jelentés a legextrémebb esetben jósolja, az mindenképpen összeomlás-közeli helyzethez fog vezetni.
Baloldalt a széndioxid-kibocsátás hatására végbemenő felmelegedést látjuk három forgatókönyv szerint, jobbra pedig az amerikai GDP-re 2090-ben gyakorolt becsült éves hatásokat.
De akkor miért nem oldják meg ezt az egészet? A probléma természetesen ugyanaz, mint évtizedek óta: nem jók a jelenbeli ösztönzők. A széndioxiod-kibocsátásmentes gazdaság létrehozásához óriási előrehozott beruházásra lenne szükség, miközben ennek a jótékony hatásait évtizedek múlva köszönhetnénk csak meg magunktól. Ha elmaradtak ezek a beruházások, akkor egy idő után kétségbevonhatatlanul érezni fogjuk a negatív hatásokat, csakhogy addigra már rég késő lesz az éghajlatváltozás megelőzéséhez. Ezért lassan áthelyeződik a figyelem az éghajlatváltozás elkerüléséről a megváltozott éghajlattal való együttélésre, az új körülményekhez való adaptációra.
A Trump-kormányzat természetesen elhatárolódott saját jelentésétől, az egyik tanácsadó szerint a “mély államban” bujkáló, arctalan bürokraták félrevezető állításairól van szó. Trump maga pedig pusztán annyit mondott a jelentésről érdeklődő újságíróknak, hogy “nem hiszem el”.
Ennek ellenére a Fehér Ház nem gyakorolt nyomást a készítőire, és nem is nyúltak bele a jelentés megállapításaiba, állítják a jelentés készítői. (A jelentés elkészítését egyébként négyévente teszi kötelezővé egy még 1990-ben hozott törvény, ezért a megjelenését nem is lehetett volna megakadályozni.) A New York Times cikke szerint emögött gyakorlatias kalkuláció van, az elnök környezetében ugyanis úgy gondolják, hogy Trump szavazóit amúgy sem érdekli, hogy az elnök teljesen más tényeket állít, mint amit az amerikai államnak dolgozó tudósok kezelnek valóságként.
Világ
A COP28 megrendezésével Dubaj kihívja maga ellen a sorsot
A fosszilis energiahordozók nagyobb hangsúlyt kaphatnak, mint bármelyik korábbi klímakonferencián.
Olajüzleteket kötnének a klímacsúcson a kiszivárgott iratok szerint
Az Egyesült Arab Emírségek a házigazdája a COP28-nak, de nem feltétlen a klímaválsággal foglalkozna Szultan Ahmed al-Dzsaber.
Makacs jelzálogok és megtakarítások miatt nem hat a kamatpolitika – kérdés, hogy meddig
A korábbi évtized alacsony jelzálog- és kötvénykamatai, a járvány alatti megtakarítások és az iparpolitika is ellentart.
Fontos
Már nem igaz, hogy a munkaerőhiány miatt könnyű állást találni
Elég furcsa helyzet alakult ki a magyar munkaerőpiacon, mert a magas infláció miatt elkezdtek tömegével új állást keresni azok, akiknek egyébként van munkájuk.
Kamatstop-hosszabbítás, mini-Dubaj, reptérvásárlás – a kormányinfó legfontosabb bejelentései
Heteken belül megvenné az állam a ferihegyi repteret, konzultálnának a rákosrendezői beruházásról.
Zuhanórepülésbe kezdtek a kormánynak kedves demográfiai mutatók
Harmadik hónapja csökkent a születések száma, miközben az év első 9 hónapjában a házasságok száma is zuhant.
