Az új kozmetikai és drogériai termékek forgalomba hozatalának egyik szigorú követelménye, hogy a szer emberi bőrre való kedvezőtlen hatásait előzetes tesztekkel ki kell zárni. Egészen mostanáig erre nem nyílt más gyakorlati lehetőség, mint az állatkísérletek sora. Két cég, a világ vezető vegyipari vállalatának számító német BASF, illetve az ízesítőket és illatosítókat fejlesztő svájci székhelyű Givaudan azonban most előállt egy olyan megoldással, amelynél nem kell állatokat bevonni a tesztekbe.
Kidolgoztak egy háromlépcsős, laborban elvégezhető tesztsorozatot, amely nemcsak állatbarát, hanem a fejlesztők szerint még megbízhatóbb eredményt is hoz az állatkísérleteknél. Ez az első olyan megoldás, amely teljeskörű, és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is hivatalosan elfogadta. Ahogy a Chemistry World írja, Európában évente 40 ezer állatot használnak fel kozmetikai célú bőrérzékenységi vizsgálatokra, és bár ez csak töredéke annak az évi 10,5 millió állatnak, amellyel különböző kutatási projektekben tesztelni kell, a lépés jelentősége óriási. Az első szintetikus tesztsorozatot ugyanis a remények szerint sok hasonló fogja követni, amellyel hosszabb távon érdemben lehet csökkenteni a kísérleti állatok alkalmazását.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a különböző tudományterületeken hosszú évek munkájára volt szükség. Azt ugyanis egyáltalán nem könnyű megérteni és modellezni, hogy a bőrre kerülő vegyi anyag milyen biokémiai reakciósorozatot indít be, amely végül az allergiás bőrreakcióban ölt testet.
A kutatók egy olyan szintetikus heptapetidekből álló környezetet fejlesztettek, amellyel meg lehet mondani, hogy egy vegyi anyag képes-e kötődni a bőrfelületen található fehérjékhez – ez az első fontos feltétele a bőrérzékenység kialakulásának, és ez egyben a háromlépcsős tesztsorozat első lépése is. A második labortesztben azt nézik meg, hogy az úgynevezett dendritikus sejtek működésében milyen változásokat indít be az anyag, ezzel szintetikus módon meg tudják határozni a szervezet immunválaszát. A harmadik tesztben pedig azt állapítják meg, hogy a szer hatására megváltozott fehérjék stresszt vagy sérülést okoznak-e.
Ezzel a három teszttel lényegében meg lehet mondani, hogy egy eddig ismeretlen anyagra mennyire érzékeny választ ad az emberi bőr, és mindeközben egyetlen kísérleti állatot sem kell bevonni.
A BASF és a Givaudan a fenti mintára alapozva további tesztsorozatokon dolgozik, az egyik cél például a légzőszerveken keresztüli mérgezés lehetőségének állatok nélküli megbízható vizsgálata lesz.
A most elfogadott bőrérzékenységi vizsgálat fejlesztése egyébként 15 éve kezdődött, és a kutatók azt mondják, akkor a bonyolult folyamat egyetlen lépését sem voltak képesek állatok igénybevétele nélkül modellezni. Az OECD is csak 2014-ben publikálta azt az úgynevezett AOP (adverse outcome pathway, magyarra fordítva körülbelül: kedvezőtlen kimenetelű eseménysorozat) szabványt, amiben pontosan lefektették, hogy általánosságban milyen biológiai és biokémiai reakciók-események hogyan vezetnek a bőrallergiás reakciókhoz. Egészen odáig ugyanis még ez sem volt egyértelmű.
A BASF/Givaudan fejlesztés az AOP alapú kutatások egyik fontos állomása. Az OECD azóta több mint egy tucat AOP-t határozott meg, illetve hagyott jóvá, de több százon dolgozik ma is.
Egy 2010-es uniós direktíva egyértelmű célként jelöli meg az állatkísérletek körének csökkentését, és bár a fenti szintetikus eljárások hiányában is fokozatosan csökkent az igénybe vett állatok száma, a hasonló megoldások vihetnek közelebb érdemben a célhoz. A kutatók ma sem állítják, hogy az állatkísérletek akár hosszabb távon teljes mértékben leépíthetők lesznek, mert főleg az orvosi kutatásoknál ma még elképzelhetetlenül bonyolultnak tűnik a kiváltásuk. A bőrérzékenységhez hasonló egyszerűbb teszteknél azonban már reális esély látszik erre, sőt a laboreljárások mellett/helyett sok esetben azon is dolgoznak, hogy számítógépes szimulációkkal futtassák le a teszteket.
Az állatok kiváltásának az állatvédelmi és állatjóléti törekvések mellett komoly gazdasági oka is van, a kísérleti állatok tenyésztése és globális ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzügyi és logisztikai terhet ró a kutatási projektekre, és ahogy a koronavírus-járvány is megmutatta, az ellátási láncot a hasonló események könnyen darabokra szakíthatják.
