Dübörög a magyar újraiparosítás, mégis sorra kerülnek be szolgáltató szektorok a húzóágazataink közé

A kutatásom arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor azt mondjuk, hogy összeszerelő üzem, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy nem csak az autógyártás van, hanem ott van egyszerűen szólva a Váci út, és az ehhez kapcsolódó üzleti szolgáltatások is – mondta Csontos Tamás a G7 Podcast e heti adásában.

A magyar gazdaságról gyakran szoktuk mondani, hogy összeszerelő üzem, ahová legnagyobb részben a német ipar legfontosabb szereplői és más nagy multinacionális gyártócégek az alacsonyabb hozzáadott értékű, összeszerelő munkát szervezik ki.

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint ugyanakkor ez a megközelítés túlságosan leegyszerűsítő: Csontos Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem doktoranduszának kutatása alapján a magyar gazdaságban 2011 után – Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan – a magas produktivitású szolgáltató ágazatok lettek meghatározóak, mint amilyen például az infokommunikációs ágazat, a szakmai tudományos és műszaki tevékenységek, illetve az adminisztratív szolgáltató tevékenységek.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Magyarországra fókuszálva azt lehet mondani, hogy a régióba illeszkedik a modellünk, és leginkább cseh-lengyel irányban, de annyiban árnyalja a kutatás az összeszerelő üzem koncepcióját, hogy a szolgáltatások szerepe is fontos. Természetesen ott van a közúti és egyéb járműgyártás a húzóágazatok között, de ez sem eltérő a régiótól: Csehországban, Lengyelországban és egyébként már Romániában is ott van, tehát ebben is illeszkedünk a régiós felzárkózási modellbe

– mondta.

Magyarországon a 2000 és 2007 közti időszakhoz képest az öt legfontosabb húzóágazat közül kettő stabil maradt, ez a járműipar és az információ és kommunikáció. Viszont három ágazatban is volt változás, ami miatt a feldolgozóipari orientáció helyett a szolgáltatószektor felé mozdult a magyar gazdaság. Kikerült a húzóágazatok közül például a villamosberendezések gyártása, de bekerültek a szakmai tudományos műszaki tevékenységek vagy az adminisztratív szolgáltatások, tehát gyakorlatilag az üzleti szolgáltatásokhoz, shared service centerekhez (SSC) kapcsolódó szektorok.

A tanulmány a felzárkózási esélyek szempontjából meghatározó munkatermelékenység változását is vizsgálta. „A válság után a munkatermelékenység nem nőtt, azt lehet mondani, hogy egy alacsonyabb termelékenységű pályára állt be a magyar gazdaság” – mondta Csontos Tamás, hozzátéve, hogy ez azért is volt így, mert a hozzáadott érték növekedésének mértékét meghaladta a foglalkoztatottság bővülésének mértéke ebben az időszakban.

Ami kijön a kutatásomból, hogy a régióhoz és az előző időszakhoz képest is az a kihívás a következő évtizedben, hogy – megtartva természetesen a foglalkoztatási sikereket -, hatékonyabban dolgozzunk

– mondta.

A beszélgetésben ezeken kívül szó volt még arról is, hogy:

miért fontos tudni, hogy a régió országai és Magyarország milyen kapitalizmusváltozatot képviselnek;
hogyan lehet csoportosítani a húzóágazatok alapján a kelet-közép-európai régió 11 országát;
lehetséges-e még a 2020-as években ipari nemzeti bajnokokra támaszkodva felzárkózni, vagy már csak a szolgáltatószektor tudja megalapozni a világgazdasági elithez való csatlakozást.

Egy szorosan kapcsolódó és egy beszélgetésben hivatkozott G7-cikk: