Hírlevél feliratkozás
Stubnya Bence
2022. március 24. 04:34 Közélet

Erősödött a magyar középosztály, mégis elmaradt a rendszerváltás nagy ígérete

Sok szempontból érdekes társadalmi folyamatokat hozott a 2010-es évek Magyarországon: létrejött egy csoport, amely azt állítja magáról, hogy a társadalmi létra tetején áll; minden jövedelmi csoportban, és különösen az alsó jövedelmi csoportokban javult az életszínvonal; és több mutató alapján is úgy tűnik, hogy sosem volt még ilyen erős a középréteg. Mindeközben viszont a felső- és középosztályhoz tartozók kivonultak a politikából, a felsőbb rétegekben nőtt a diktatúra mint politikai rendszer támogatottsága. A középosztályosodás tehát nem járt együtt polgárosodási folyamatokkal – mondta Huszár Ákos, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója a G7-nek adott interjúban.

A kutatásai alapján a rendszerváltás óta sok szempontból nőtt Magyarországon a társadalmi osztályokhoz való tartozás jelentősége. Milyen értelemben használja az osztály fogalmát?

Ez egy elég ellentmondásos fogalom, több okból is. Egyrészt ideológiailag telített, hiszen az államszocializmus időszakában a hatalom a proletariátus nevében, az osztályharcra hivatkozva gyakorolta a hatalmát. Részben ennek köszönhetően a rendszerváltás környékén az osztályfogalom valami gyanús, múlthoz tartozó dolognak tűnt, és úgy nézett ki, hogy nem alkalmas arra, hogy a magyar társadalom viszonyait segítsen megérteni.

Másrészt viszont az osztály a szociológia egyik kulcskategóriája, amit sok szerző használ ahhoz, hogy a különböző társadalmi csoportok közötti viszonyokat megértsünk. Én elsősorban Max Weber osztályfogalmával dolgozom, amely az életesélyek alapján különít el különböző osztályokat, és ezt foglalkozási, illetve munkaerőpiaci ismérvek alapján igyekszem mérni.

Huszár Ákos. Fotó: Németh Dániel

Az egyik fontos kérdés az, hogy milyen a különböző osztálykategóriák megoszlása, és ez hogyan változik időben. Ehhez tartozik a generációk közötti társadalmi mobilitás vizsgálata is. A másik számomra folyamatosan visszatérő kérdés, hogy mennyiben tudunk megmagyarázni különböző jelenségeket osztálypozíció alapján. Tehát például azt, hogy valaki szegény-e vagy gazdag, milyen az egészségi állapota, szomorú-e vagy boldog, vagy hogy kire szavaz a választásokon. Az elmúlt évek vizsgálatai alapján vannak olyan jelenségek, amelyekkel összefüggésben növekedett az osztálypozíció jelentősége, vannak viszont olyanok, amiben úgy tűnik, hogy egyáltalán nem, sőt, a 2010-es években inkább csökkent.

A rendszerváltást követő elemzések viszonylag konzisztensek abban, hogy az osztálypozíció egyre erősebben határozta meg az életkörülményeket, azaz az egyének jövedelmi, fogyasztási viszonyait. A saját vizsgálataim alapján a 2010-es években ez a trend tovább folytatódott, és a 2010-es évek első felében még fel is erősödött, és európai összehasonlításban is kifejezetten erősnek mutatkozott.

Én azt vizsgáltam, hogy a munkanélküliség kockázata mennyire sújt különböző foglalkozási csoportokat, illetve, hogy mennyire szegények, vagy mennyire érzik magukat annak. Ezek a problémák elsősorban az alsó osztályokat érintik jelentősebben: alacsony végzettséget igénylő, fizikai munkát végző csoportokat. Tehát a 2010-es évek első felében a legalsóbb osztályba tartozók, illetve a többiek közötti választóvonal erősödött meg nagyon, míg a vezetői értelmiségi foglalkozások és a többi csoport életesélyei közötti különbségeket kevésbé mutatják meg ezek a vizsgálatok.

Viszont úgy tűnik, hogy az évtized végén ez a trend megszakadt, sőt akár vissza is fordult, amihez köze lehet a jelentős reálbér-növekedéshez és a munkaerőhiányhoz. De ezek még folyamatban lévő kutatások, szóval végleges eredményekről még nem tudok beszámolni.

Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon európai összehasonlításban is erősen meghatározza az osztálypozíció az egyén lehetőségeit, életkörülményeit?

Szerintem két fő ok van Magyarországon és valószínűleg a környező országokban is. Az egyik, hogy a rendszerváltás utáni államszocialista társadalomból elkezdtünk kapitalizmust építeni, és a kapitalizmus ezzel jár. A munkaerőpiacon megjelentek a vállalatok, akik munkaadóként meg akarják venni másnak a munkaerejét, az emberek többségének pedig munkavállalóként kell érvényesülnie. Tehát a rendszerváltást követően sokkal hangsúlyosabbá vált, hogy ki milyen erőforrásokkal, képzettséggel tud megjelenni ezen a piacon.

Fotó: Németh Dániel

A másik pedig a társadalompolitika. A 2010-es években volt egy határozott változás Magyarországon a társadalompolitikában, amit olyan intézkedésekkel lehet jellemezni, mint az egykulcsos adó, a családtámogatási rendszer átalakítása, de akár a nyugdíjrendszert is lehet említeni. Ezek olyan változások, amik határozottan növelték az egyenlőtlenségeket.

Mik voltak azok a területek, ahol csökkent az osztályhelyzet jelentősége?

Csináltunk olyan vizsgálatokat is, hogy az osztálypozíció mennyire függ össze a politikai részvétellel vagy a menekültekhez való viszonnyal, és ezek alapján úgy tűnik, hogy ezen a területen viszont határozottan csökkent az osztály jelentősége 2010 után. Ezekben a témákban mindig nagy különbségek voltak az elmúlt időszakban a magasabb és alacsonyabb végzettségűek vagy a magasabb és alacsonyabb jövedelműek és az egyes foglalkozási csoportok között is. Alapszabály szerint a jobb helyzetben lévők inkább vesznek részt a politikában és inkább támogatóak a menekültek irányában.

Viszont a 2010-es években úgy tűnik, hogy csökkent ez a különbség. És ez abból fakad, hogy a jobb helyzetben lévők kevésbé érdeklődtek a politika iránt, és kevésbé vettek részt benne. A menekültekkel szembeni elutasítás mindig magas volt Magyarországon, de új fejlemény volt a 2010-es években, hogy ez a magasabb végzettségűek körében is egy domináns véleménnyé vált.

Tehát míg az életkörülmények esetében növekedett az osztály jelentősége, a politikai attitűd kérdéseinél inkább csökkent.

Egy másik tanulmányukból az derült ki, hogy 2010 után összességében csökkent Magyarországon a társadalmi mobilitás, viszont ez a csökkenés jóval korábban kezdődött. Okait, jellegét tekintve mennyire változott meg ez a trend a 2010-es években?

A mobilitás esetében az a kérdés, hogy mennyire jellemző, hogy az osztályhelyzet és az abból fakadó hátrányok vagy előnyök generációról generációra „átöröklődnek”, vagyis hogy mennyire sorsszerű, hogy valaki valamely osztályhoz tartozzon. A mobilitásvizsgálatok során egész pontosan azt vizsgáljuk, hogy az egyének mekkora hányada marad a szülei foglalkozási osztályában, és mekkora hányaduk lép ki onnan.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az immobilitás mértéke, bár itt nagyon lassan, évtizedek alatt változó jelenségekről van szó. A hetvenes évek óta viszonylag egyenletesen csökken a társadalmi mobilitás, ami a 2010-es években is folytatódott. A mobilitás iránya is fontos. Megkülönböztethető a felfelé tartó mobilitás, amikor valakinek a szüleihez képest javul a foglalkozási pozíciója, és lefelé tartó, amikor romlik.

Míg a 70-es évektől a rendszerváltásig azt láttuk, hogy szépen lassan csökken a mobilak aránya, addig a 90-es évektől az is látszik, hogy a mobilak csoportján belül növekszik a lefelé mobilak aránya, és ritkább, hogy a szüleihez képest valaki jobb helyzetbe kerül. A kétezres évektől ez felgyorsul, és a legnagyobb újdonság az, hogy a mobilitás egyáltalán nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakinek javul a társadalmi helyzete, hanem nagyobb arányban azt, hogy romlik.

A 2010-es évek ilyen értelemben hozott fordulópontot, vagy egyébként csak a hosszú távú trendek mennek tovább ugyanúgy, ahogy korábban is?

Nehéz a dolgunk ezzel kapcsolatban, mert hiányosak az adatfelvételek, és pont a 2000 és 2018 közötti időszakról nincsenek megfelelő adataink, így nem tudjuk, hogy ezalatt hogy alakultak ezek a trendek.

Fotó: Németh Dániel

2008-2009-ben volt egy globális pénzügyi válság, ami 2013-14-ig éreztette a hatását. Én azt feltételezem, hogy a mobilitás szempontjából ez volt a mélypont, és 2018-ban valószínűleg kedvezőbb eredményeket mértünk, mint amiket a 2010-es évek elején mértünk volna.

Az egyik tanulmányában volt arról szó, hogy a 2010-es években nagyon nagyot nőtt a foglalkoztatás, és hogy ezen belül a kékgalléros munkahelyeknek az aránya növekedett. Ez magyarázhatja a lefelé tartó mobilitást?

Igen, abszolút. A 60-as, 70-es évek mozgásait elsősorban az határozta meg, hogy sokan vándoroltak a mezőgazdaságból az iparba, és új fehérgalléros pozíciók is nagy számban jöttek létre, mindkettő magasabb osztályhelyzetet eredményezett. Ehhez képest a 80-as évektől lassult mind az ipar, mind a fehérgalléros pozíciók bővülése.

Ez van a mobilitás csökkenése mögött a rendszerváltásig. A rendszerváltás után viszont csak kisebb változásokat látunk, a változások viszont arra utalnak, hogy polarizálódik a foglalkozási szerkezet. Van egy kis növekedés felül, vezetői, értelmiségi foglalkozásoknál, de növekszik a képzetlen munkások aránya is.

És a 2010-es években ez egy új lendületet kap. A foglalkoztatottság növekedése különösen az évtized első felében elsősorban a foglalkozási szerkezet alsó részét érintette, részben a közmunka miatt. Az inaktívak bementek egy képzetlen vagy betanított munkási pozícióba, ami azzal járt, hogy a foglalkozási szerkezet a 2010-es években ismét lefelé tolódott el. Ez egyedülálló EU-s összehasonlításban, és ez nem egy jó irány.

A 2010-es évek vége fele viszont már lehetnek ugyanilyen logika szerint felfele tartó mobilitási történetek is, hiszen itt már a közmunka visszaszorulása volt jellemző.

Voltak is. Nagyjából 2017 után már az látszik, és nemcsak a képzetleneknél, hanem a magasabb presztízsű pozíciók esetében is növekedés van, ami pont ilyen mobilitási utakat teremthet. Tehát a foglalkozási szerkezet tekintetében is kedvezőbbek a változások.

Egy 2020-as tanulmányukban arról írtak, hogy több szempontból is a 2010-es években áll a legjobban a középosztályosodás folyamata, de ez nem járt együtt a polgárosodással, ami a rendszerváltás nagy reménye volt. Kezdjük azzal, hogy mi utal arra, hogy erősödött a középosztály?

Ahogy az osztályhoz, úgy a középosztály fogalmához is hasonlóan erős normatív, sőt ideologikus tartalmak kapcsolódnak. Ami számomra érdekes, hogy ahogy az államszocialista időszakban a munkásosztály fogalma volt központi jelentőségű, úgy a rendszerváltás után minden politikai erő a középosztály képviseletét jelentette be. Mindegyik azt állította magáról, hogy a középosztály érdekében és a középosztályt erősítve igyekezett politizálni. Ebből a szempontból a középosztály funkcióját tekintve olyan, mint ami a rendszerváltás előtt a munkásosztály volt.

Ebben a cikkben erre az ideológiai fogalomhasználatra hívjuk fel a figyelmet, másrészt vitatkozunk azzal az állítással, hogy egy széles, illetve erős középosztály mindenhol a demokrácia, illetve a társadalmi stabilitás záloga.

Fotó: Németh Dániel

A középosztály kiterjedtségét többféleképpen is lehet mérni. A foglalkozás szerkezetében a 2010-es évek közepéig inkább polarizálódás jellemző, az évtized végére viszont a felső foglalkozási kategóriák is bővülnek. Itt az egyik állításunk az, hogy soha nem volt még ennyi középosztályinak tekinthető foglalkozás. Ide tartoznak az önálló vállalkozók és a különböző fehérgalléros foglalkozásúak.

A leggyakrabban használt megközelítés szerint, amikor a háztartásokat jövedelem alapján rendezzük sorba, nem nagyon volt változás a 2010-es években: nagyjából ugyanannyian tartoznak a középhez, mint korábban. Viszont egy határozott tendencia a 2010-es években, hogy minden jövedelmi csoportban, de különösen az alsó jövedelmi csoportokban javult az életszínvonal.

Az látszik, hogy a nélkülözők aránya össztársadalmi szinten csökkent, és főleg az alsó három jövedelmi ötöd esetében csökkent nagyot, akiket a leginkább érintett a globális pénzügyi válság. Ebből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy akik a jövedelmi alapon középen vannak, azoknak az egzisztenciája stabilabbá vált a 2010-es évek második felére. Ilyen megközelítésben a középosztályba tartoznak egyébként fehér- és kékgallérosok is.

A harmadik megközelítés pedig a szubjektív megítélésen alapult. Tehát hogy a megkérdezettek hova helyezték magukat a társadalmi létrán egytől tízig. A szubjektív ítéletek viszonylag stabilak voltak a kilencvenes és a kétezres években. Viszonylag kevesen sorolták magukat középre, még kevesebben választották a létra felső fokait, és többen voltak, akik az alsó-közép, illetve az alsó osztályba sorolták magukat. A 2010-es években viszont ez is határozottan megváltozott. Növekedett azoknak az aránya, akik középre sorolják magukat, csökkent azoké, akik alulra.

Ami viszont a legmeglepőbb volt számomra, hogy létra felső fokaihoz sokkal többen sorolták magukat a 2010-es években, mint a megelőző húsz évben bármikor.

Tehát létrejött egy réteg, amelyik azt állítja magáról, hogy ő a társadalmi létra csúcsán áll.

Ha együtt nézzük ezeket az adatsorokat, az jön ki, hogy határozottan szélesedett, illetve erősödött a középosztály, főleg a pénzügyi válság utáni évekhez képest.

Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy európai összehasonlításban a magyar társadalom fő jellemzői eközben nem változtak, vagyis nem látszik, hogy felzárkóztunk volna, vagy legalább közeledtünk volna az európai átlaghoz. Európai összehasonlításban ugyanúgy magas a kékgalléros foglalkozások, illetve az alacsony jövedelműek aránya, és a társadalom kisebb hányada sorolja magát a középre.

A feltételezés az lenne, hogy ha a középosztály gazdaságilag megerősödik, akkor az elősegíti vagy tovább mélyíti a demokratizálódást, de a tanulmány szerint empirikus adatok alapján ez a trend nem látszik Magyarországon.

Igen, a középosztály normatív felfogásából ez következne. Itt a kulcskérdés azonban, hogy a gyarapodás mennyiben jár a gazdasági autonómia érdemi erősödésével. Mennyiben erősödik többek között a vállalkozói réteg versenyképessége, illetve mennyiben csökken a különböző középosztályi csoportok függősége az állami újraelosztástól?

Itt abból a feltételezésből indultunk ki, hogy egy autonóm polgár érdeklődik a közügyek iránt, és aktívan részt vesz a politikai folyamatokban, másrészt hogy elkötelezett a demokrácia iránt, harmadrészt pedig, hogy szolidáris az elesettekkel. Kérdés, hogy megfigyelhetők-e olyan változások, amelyek ezekbe az irányokba mutatnak.

Fotó: Németh Dániel

Itt azt láttuk, hogy a egyáltalán nem nőtt a politikai részvétel a 2010-es években.

Foglalkozási osztályok szerinti megoszlásban pedig a különbségek a politika iránti érdeklődésben egyre kisebbé váltak. Nem úgy, hogy az alsó osztályok elkezdtek jobban érdeklődni a politika iránt,

hanem inkább úgy, hogy a felső- és középosztályhoz tartozók is inkább kivonultak a politikából.

Ami a demokrácia iránti elkötelezettséget illeti, a vizsgálatokból az látszik, hogy a 2010-es évek második felében növekedett azoknak az aránya, akik bizonyos körülmények között a diktatúrát jó opciónak tekintik. És ez a növekedés is elsősorban a felsőbb társadalmi csoportokhoz volt köthető.

A harmadik dolog, amit vizsgáltunk, a szolidaritás kérdése volt. Azt néztük meg, hogy foglalkozási osztályonként hogyan alakultak a menekültek iránti attitűdök. Itt is a foglalkozási osztályok közötti különbségek csökkenése látszik, úgy, hogy különösen a felsőbb osztályok és a középosztály körében növekedett a menekültellenesség.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy

anyagi értelemben van valamifajta bővülés vagy erősödés, viszont ehhez nem társulnak polgárosodási folyamatok.

Legalábbis 2018-ig, ameddig a vizsgálatunk időben kiterjedt.

Más kutatások alapján a demokráciával való elégedettség országosan növekedett a 2010-es években, bár úgy, hogy a kormánypártiak egyre elégedettebbek, az ellenzékiek pedig egyre elégedetlenebbek.

Ez így igaz, a pártos polarizálódás jelensége itt meghatározó. Sőt a politikai preferenciák hatása nem csupán a demokráciával való elégedettség kérdésében tetten érhető, de többek között az anyagi helyzet megítélésében is. Egy másik kutatásunkban azt mutattuk meg, hogy a kormánypártiak inkább mondják azt, hogy javult a társadalmi pozíciójuk az elmúlt időszakban, az ellenzékiek pedig kevésbé.

Ez önmagában nem olyan meglepő eredmény, de a vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a politikai preferenciának olyan erős hatása van, ami összemérhető a tényleges foglalkozási mobilitással is. Természetesen azok mondják inkább, hogy javult a társadalmi helyzetük, akiknek valóban javult foglalkozási alapon, de egy kifejezetten erős faktor emellett a politikai referencia is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkDemokrácia-e Magyarország? A kormánypártiak szerint egyre inkább, az ellenzékiek szerint egyre kevésbéHa a demokrácia megítéléséről van szó, mintha teljesen más világban élne egy ellenzéki és egy kormánypárti szavazó a G7 Podcast e heti vendégeinek kutatása alapján.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKasztosodik a magyar társadalom, és ennek mind megisszuk a levétHét generációig tart egy szegény családnak középosztálybelivé válni Magyarországon. De miért? Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője magyarázta el nekünk.

Közélet demokrácia foglalkozás jövedelem középosztály Magyarország osztály polgárosodás társadalmi rétegződés Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Kiss Péter
2022. szeptember 25. 16:44 Közélet, Pénz

Alaposan betárazva indul harcba az MNB az infláció ellen

De vajon elegendő lesz-e a muníció a forint árfolyamának stabiliziálásra, és a pénzromlás megfékezésére?

Lannert Judit
2022. szeptember 22. 17:38 Közélet

A gyerekeink jövőjének ne a saját múltunkat képzeljük el

A közoktatás romjaiból érdemes nem a már elavult régit újraépíteni, hanem valami olyat, ami képes Magyarországot átvinni a 21. századba.

Bogár Zsolt
2022. szeptember 21. 15:44 Közélet

Van-e erőnk távolabbra nézni a közoktatásban?

Jó iskola – Véleménycikk-sorozat a G7 Holnap-ban.

Fontos

Avatar
2022. szeptember 24. 15:27 Pénz, Világ

Fontos részleteket takar el a nyilvánosság elől a brit udvartartás, a közvélemény ennek ellenére kitart mellettük

III. Károly népszerűsége sokat javult, mióta király lett, bár vannak, akik szerint túl sokba kerül a királyi intézmény fenntartása.

Fabók Bálint
2022. szeptember 24. 07:51 Tech

G7 Reggel: Goudát beérő trappista és egy spórolós óvónő

A kormány recessziós várakozása, egy szemléletformáló élményről és árdrágítók elleni razzia a mai G7 Reggelben.

Hajdu Miklós
2022. szeptember 24. 06:41 Világ

A balti államok és Lengyelország nem látják szívesen az Oroszországból menekülőket

A már külföldre menekült oroszok szerint azonban még akár a Putyinhoz közel állók számára is engedélyezni kellene a határátlépést bizonyos feltételek mellett.

Ne hagyd ki