Daron Acemoglu legújabb tanulmányában annak járt utána, hogy milyen hatása lehet a szülők nevelési stílusának a gyerekek későbbi munkatalálási esélyére és a társadalmi mobilitásra. Tanulmányában kétfajta nevelést különböztet meg, a szabálykövetésre és engedelmességre nevelést, illetve a független és szabad gondolkodásra nevelést.  

Amikor megnézte, hogy a világon hogyan oszlanak meg azok az emberek, akik egyik vagy másik kategóriába sorolhatók, akkor azt találta, hogy sokkal inkább országon belül vannak különbségek, mint országok között, és ezek a különbségek a jövedelmi helyzetből fakadnak.  

Ahhoz, hogy megértsük, miért van ez, először is meg kell vizsgálni a munkaerőpiaci helyzetét a két csoportnak. Acemoglu szerint az engedelmes munkavállalók könnyebben kapnak munkát, viszont kevésbé sikeresek a nagyobb hozzáadott értéket teremtő munkákban, mivel rosszabb a problémamegoldó képességük. Így ők akkor is könnyebben találnak munkát, amikor alacsony a munkaerő-kereslet, de kisebb eséllyel kapnak jól fizető állásokat.  

Ezzel szemben a függetlenségre nevelt emberek jól teljesítenek magasabb fizetésű állásokban is, sőt sokan vállalkozóként is megállják a helyüket, de a magas fizetési igény miatt nehezebben találnak munkát, amikor csökken a munkaerő iránti kereslet.  

A szerző szerint az alacsonyabb jövedelmű szülők inkább arra szeretnék felkészíteni a gyerekeiket, hogy mindig könnyen találjanak munkát, így ők arra nevelik őket, hogy minél inkább engedelmesek legyenek.

Emiatt nehezebben tudnak magasabb jövedelmi helyzetbe kerülni, így csökken a társadalmi mobilitás.  

A magasabb jövedelmi helyzetű szülőknek kevésbé kell attól tartani, hogy a gyerekük nem kap munkát, mert megvannak az erőforrásaik arra, hogy segítsék a munkakeresésben, vagy segítsenek beindítani a vállalkozását, ha nem kap munkát. Így ők nem azon aggódnak, hogy kap-e majd munkát a gyerekük, hanem hogy minél jobb fizetést kapjon, ezért függetlenségre nevelik, hogy jól teljesítsen a magas fizetésű munkákban.

Végül röviden arra is kitér, hogy azzal, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek szabálykövetőbbek, kisebb eséllyel állnak ki az érdekeikért politikai szempontból is, ezért könnyen elbillenhet a politika olyan irányba, hogy inkább a jómódúak érdekeit veszi figyelembe, akik aktívan tesznek az érdekképviseletükért.  

Tehát a szerző szerint a szülői nevelési stílus nagyban hozzájárul, hogy milyen munkát találnak majd a gyerekeik, és képesek lesznek-e önállóan vállalkozni. A szabálykövetésre nevelés csökkenti a társadalmi mobilitást, és nehezíti az alacsonyabb jövedelműek politikai érdekérvényesítését is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKönnyű munkát találni, a normális megélhetés viszont vágyálomA legfejlettebb országokban sem lehet már normális fizetést szerezni komolyabb iskolázottság és képzettség nélkül.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy generáció talpraesettségét teszteli a járvány a távmunkás pályakezdésselA végzősök nagy része úgy kezdett el dolgozni az elmúlt időszakban, hogy gyakran csak hónapok után találkozott először személyesen a kollégáival.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért kellenek demokratikus intézmények a jóléthez?A Rajk Szakkollégium videóinterjú-sorozatának első részében Daron Acemoglu beszél arról, miért nincs szinte sosem jólét demokratikus és nyílt intézményrendszer nélkül.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet daron acemoglu gyereknevelés munkaerőpiac társadalmi mobilitás Olvasson tovább a kategóriában