A rendszerváltást követően megszabadultunk a környezetszennyező kétütemű Trabantoktól és Wartburgoktól, a modern autók fogyasztása pedig sokkal kisebb a régi keleti blokk járműveinél. Mégis, 1990 és 2014 között a kelet-európai uniós tagállamokban nőtt leginkább a közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátása. Ennek az a legfőbb oka, hogy a keleti tagállamokban ugrásszerűen megnőtt a közlekedési-fuvarozási igény, ám a vasút aránya csökkent, a közúti közlekedésé pedig nőtt.
A közlekedés helyzete európai szinten azért érdekes, mert 1990 és 2014 között az üvegházhatású gázok*Ez főként szén-dioxidot takar, de beleszámítanak más gázok is, mint például a metán, a dinitrogén-oxid, vagy az ózon is. kibocsátása az unióban összességében 22,4 százalékkal csökkent, ám ezen belül a közlekedésből származó üvegházhatású gázok 13,3 százalékkal növekedtek. Így ma már a teljes kibocsátás ötödéért a közlekedés felelős, és második helyen áll az energiaszektor után.
Mivel a szénerőműveket az unióban (Németország és Lengyelország kivételével) már sok helyen leállították, nehéz lesz további módokat találni a klímaváltozásért felelős gázok csökkentésére anélkül, hogy a közlekedéssel kezdenének valamit.
A Transport Policy szaklapban megjelent tanulmány kizárólag környezetvédelmi szempontok szerint vizsgálta az európai közlekedés helyzetét, és többek között arra jutott, hogy a kedvezőtlen tendenciákat némileg enyhíti, hogy a hatékonyság növekedett a szektorban. Ez azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 24 év alatt kisebb mértékben nőtt, mint az energiafelhasználás, utóbbi összességében 24,2 százalékkal ugrott meg.
A számos uniós program, támogatás és ígéret ellenére a források között a megújulók aránya még mindig alig észrevehető: 0,01 százalékról csupán 4,01 százalékra növekedett.
Az is érdekes, hogy még mindig milyen nagy a különbség a volt szocialista és a nyugati országok között. Előbbieknél egy főre 0,93 tonna szén-dioxiddal egyenértékű*kiszámolják, hogy egy az adott mennyiségű szennyezőanyag mennyi tonna szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatást fejt ki. üvegházgáz jut, nyugaton azonban 2,08 egység az átlag. Hiába van nyugaton sokkal több szélerőmű, hibrid autó, és nagy sebességű vonat, a nagyobb gazdasági teljesítmény nagyobb közlekedési és szállítási igénnyel jár, és a több fogyasztás fajlagosan nagyobb szennyezéshez vezet.
Ha megnézzük a nyugati tagállamok üvegházgáz kibocsátási értékeit, akkor látszik, hogy hiába jelenik meg a közúti közlekedésnél a megújuló energia, összességében mégis a kőolaj-alapú felhasználás növekszik. A megújuló energia egyelőre nem kiváltja a benzint és a gázolajat, csak részben csökkenti azok felhasználását.
A keleti uniós országokban azonban még látványosabban tört előre a benzin és a gázolaj, és még kisebb a megújulók szerepe. Szinte még szabad szemmel is látszik, hogy ebben a térségben kevesebb árut szállítanak, és a lakosok kevesebbet utaznak.
A klímaváltozásért felelős gázok kibocsátásának mértékét a közlekedés területén leginkább az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) befolyásolja. Ha 1 százalékkal nő az egy főre jutó GDP, akkor 0,3 százalékkal nő az egy főre jutó károsanyag kibocsátás.
Ha kizárólag környezetvédelmi szempontokat veszünk figyelembe, vagyis nem számolunk a közlekedési és szállítmányozási piac egyéb fontos tényezőivel, akkor egyértelmű, hogy a káros anyag kibocsátás leginkább a forgalom vasútra terelésével lenne elérhető. A vasút nagy áramfogyasztó, vagyis az ideális megoldás az lenne, ha a felhasznált áram megújuló forrásból származna, mert e nélkül a környezetvédelmi haszon sokkal kisebb.
A tanulmányból is kiderül egyébként, hogy Kelet-Európa rendszerváltás utáni negyed évszázadának adataiban az áramfogyasztás (közlekedésen belüli) visszaesése a vasút térvesztésének tudható be.
Mindez azért fontos, mert az EU 2011-ben megalkotott fehér könyve azt tűzte ki célul, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest legalább 60 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását, és ez egyre nehezebb vállalásnak tűnik. Most ugyanis 13,3 százalékkal vagyunk az 1990-es szint felett, tehát innen már 65 százalékot kellene visszafogni. Ehhez azonban kevésnek tűnik az a négy fő intézkedés, amelyet az Európai Bizottság határozott meg:
A közlekedésben egyébként a személyautók adják a káros anyag kibocsátás legnagyobb részét, 45 százalékkal, az összes közlekedési teljesítménynek kis részét adó repülés pedig a teljes üvegházhatású gáz kibocsátás 13,3 százalékáért felel.
A vízi szállítással az a gond, hogy a tengeri konténerszállító hajók olcsó, és egyben fokozottan környezetszennyező olajszármazékokat használnak, és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint emiatt 2050-re a repülés és a hajózás adhatja a közlekedésen belül a teljes kibocsátás felét.
A személyautók szén-dioxid kibocsátását gramm/km értékben ma már minden hirdetésben feltüntetik, és egységes adatbázisban is elérhetőek. Talán meglepő, de a teljes kibocsátás 18,8 százalékát adó teherautóknál ilyen szabály még nincs! A bolgár EU elnökségnek csak egy ideiglenes megállapodást sikerült összehoznia arról, hogy kezdjék el mérni a kamionok üvegházhatású gáz kibocsátását, és csak ezután jöhetnek majd olyan szabályok, amivel megpróbálhatják ezt csökkenteni.
Élet
Fontos