Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
Húsz évvel ezelőtt Ausztriában az egy főre jutó éves élelmiszer- (és nem alkoholtartalmú ital) költés 1560 euró volt, míg ha az akkori forintot az akkori árfolyamon átváltjuk euróra, akkor azt kapjuk, hogy Magyarországon ugyanez az érték mindössze 720 euróra rúgott. Ez azt jelenti, hogy egy osztrák polgár durván kétszer annyit költött (költhetett) élelmiszerre, mint egy magyar.
A magyar érték akkor (még) szépen belesimult a cseh (740 euró) és lengyel (790 euró) költésbe, ami egybevág azzal a korabeli általános értékeléssel, hogy ezekben a mutatókban ezek az országok nagyjából együtt mozogtak. A szlovák adat (510 euró) akkor még a meglehetősen alacsony romániait is alulmúlta (530 euró).
Az alábbi grafikonon azt mutatjuk meg, hogy mi történt a következő 18 évben, ha minden évben átszámoljuk az egyes országok értékeit euróra, és egyelőre az inflációval nem számolunk, vagyis minden évben csak az aktuális euróértékeket nézzük.
A grafikon közepe felé a 2008-as világgazdasági válság 2009-re beérkező hatását azonnal láthatjuk, a kelet-európai lakosságnak látványosan vissza kellett fognia a költéseit, ami természetesen az élelmiszerre is igaz volt (Ausztriában ez csak egy röpke stagnálásban mutatkozik). Még feltűnőbb azonban, hogy Szlovákia és Románia ezen az időtávon mennyire jól teljesít, sokkal közelebb került a célnak beállított Ausztriához, mint a térség többi országa.
Magyarország viszont ezen a listán sereghajtó lett, 2020-ra is csak alig tudta Ausztriával szembeni arányát a kétszeres szorzó alá vinni.
A következő grafikon tulajdonképpen ugyanezt mutatja meg, azzal a lényeges különbséggel, hogy az adatokat korrigáltuk: mindent 2022-es euróértékre számoltunk át.
A trend természetesen ugyanaz, de 2022-es értékekkel könnyebb az adatokat értelmezni. A 2002-es magyarországi 720 euró ma 1009 eurót ér, a 2022-es magyar adat pedig csak 1366 euró. Ez azt jelenti, hogy mai értékekkel számolva 18 év alatt csak évi 357 euró a növekedés, azaz átszámolva nem éri el a havi 11 ezer forintot.
Ha feltételezzük, hogy az elmúlt években a térségben nagyjából azonos szinten mozogtak az élelmiszerárak (erre rögtön visszatérünk), akkor egyértelmű, hogy a magyar háztartások költése nőtt a legkevésbé a régióban (Ausztriában összességében magasabbak az élelmiszerárak, az ottani költés értékét inkább csak mércének tettük fel a grafikonra).
A fenti sorrend akkor sem változik, ha figyelembe vesszük az eltérő élelmiszer-árszínvonalat, sőt. Az Eurostat adatai szerint a fenti országok közül Romániában és Lengyelországban olcsóbbak az élelmiszerek és alkoholmentes italok, mint nálunk: az uniós átlagot 100-nak véve idehaza az átlagos árszínvonal ebben a termékkörben 84,9 volt 2020-ban, míg Romániában csak 68,7, Lengyelországban pedig 72,8. Vagyis a románok és lengyelek azonos euróösszegből több élelmiszert vásárolhattak, mint a magyarok, és mivel euróban is többet költöttek, az eltérés még nagyobb.
Igaz, a cseh (87,1), a szlovák (94,6) és természetesen az osztrák (107,4) árszint magasabb, mint a magyar, de nem annyival, hogy az euróértékben látható különbséget eltüntesse.
Fontos adalék, hogy ezek az Eurostat-adatok átlagok, vagyis azt nem mutatják meg, hogy egy-egy országban mekkora lehet az élelmiszerköltések közötti különbség. A romániai átlagköltés például meglehetősen magas lett az utóbbi években, de azt nem tudjuk megítélni, hogy ez az átlag milyen eloszlást takar, így elképzelhető, hogy relatív kevés vásárló nagyon magas költése nyomja fel az értéket.
A romániai adat egyébként annak fényében is érdekes, hogy saját méréseink szerint is kevesebbe kerül ott az élelmiszer, mint Magyarországon, azaz olcsóbb termékekből adódik össze jóval magasabb költés. A számok természetesen azt sem mutatják, hogy a leszakadt magyar adat mögött milyen társadalmi és gazdasági okok húzódnak meg, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a magyar lakosság ma már az átlagokat nézve nem akar vagy nem tud annyit költeni a boltokban, mint a visegrádi országok lakói.
A 2020-as magyar átlagadat 2022-es értéken egyébként átszámolva évi 500 227, azaz havi 41 686 forint. Aki gyakran jár élelmiszerboltban, az könnyen értékelheti, hogy ez mire volt elég két éve.
Adat
Fontos