Nagy meglepetést okozott, hogy a Központi Statisztikai Hivatal pénteki adatközlése alapján november után decemberben is 7,4 százalékos volt 2020 decemberéhez képest az infláció Magyarországon, az elemzői várakozás ugyanis az volt, hogy az év végére enyhülni fog a 14 éves rekordot döntő drágulás.

A fogyasztói árindexet alkotó összes alkategóriában jelentős volt a drágulás a ruházkodási cikkek és a – rezsicsökkentés miatt stabil – háztartási energia kategóriáján kívül. Az előzetes várakozásokhoz képest viszont leginkább az élelmiszerek 8 százalékos drágulása járult hozzá a vártnál nagyobb mértékben a magasabb év végi inflációhoz.

Emögött részben még mindig az energia- és alapanyagárak növekedése miatt emelkedő termelői költségek állhattak. De a cégek bátrabban is emelhettek árakat arra számítva, hogy a 2021 végén és 2022 elején a kormány felől a lakossághoz érkező jelentős transzferek miatt a drágább termékeikre is lesz kereslet. Ez egyébként azt is jobban megvilágítja, hogy a választások előtt három hónappal miért döntött a kormány néhány alapvető élelmiszer árának befagyasztása mellett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA legszegényebb kétmillió magyart célozza a kormány a bolti árstoppalA magyar beszállítókat és a kiskereskedelem magyar szereplőit nehéz helyzetbe hozhatja a kormány új intézkedése, amely egy átlagos bevásárlókosár tartalmának apró részére lesz csak hatással.

A hosszabb távú gazdasági folyamatok drágulásra gyakorolt hatását jobban megragadó maginfláció 5,3-ról 6,4 százalékra, 20 éves csúcsra emelkedett decemberre. Ez a normál fogyasztói árindexet meghatározó fogyasztói kosár nagyjából kétharmada alapján áll össze, amiben nincsenek benne például a feldolgozatlan élelmiszerek és az üzemanyagárak. Tehát kifejezetten olyan tételek, amiknek az ára erősen kitett a világpiaci áringadozásoknak.

Az év végi magasabb infláció alapvetően határozhatja meg a 2022-es év inflációs trendjeit is. Például lépéskényszerbe hozhatja a jegybankot, aminek hosszabb távon azzal is kezdenie kell valamit, hogy az év végi adatok arról árulkodnak, hogy a lakosság és a vállalatok egyre nagyobb mértékben igazítják hozzá a várakozásaikat a nagyobb dráguláshoz,

ami önbeteljesítő jóslatként okozhat hosszabb távon is jelentősebb inflációt.

Ebben a cikkben először végigvesszük az infláció mögött álló külföldi és belföldi hatásokat, és azt, hogy ezek várhatóan milyen szerepet játszanak majd 2022-ben. Majd bemutatunk két trendet, ami alapján arra számíthatunk, hogy hosszabb távon is velünk maradhat a magasabb infláció.

A gazdaságpolitika vagy a világgazdasági káosz hibája?

Az elmúlt időszakban Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke többször is kritizálta a magyar gazdaságpolitikát, mondván, a kormány és a jegybank által okozott hatások kétharmad arányban magyarázzák a hazai áremelkedést. Surányi kritikájára a jegybank munkatársai véleménycikkben válaszoltak. Ebben azt fejtették ki, hogy miért tartják megalapozottnak az MNB decemberi Inflációs jelentésében is szereplő számítást, ami szerint tavaly októberben a 2017 és 2019 közötti időszakhoz viszonyítva az infláció emelkedését 80 százalékban külső tényezők okozták (52. oldal).

A külső és belső okok alakulását több elemzővel is átbeszéltük. Ez alapján úgy tűnik, hogy ők is inkább a külföldi hatásokat látják hangsúlyosabbnak, bár az arányokról és ezek változásával kapcsolatban már eltérnek a vélemények.

A 2022-es előrejelzését a decemberi inflációs adat megjelenése után 5-ről 5,5 százalékra módosító Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője a jegybanki elemzéssel egyetértve azt mondta, hogy szerinte a tavalyi infláció mögött 80 százalékban teljesen külső eredetű folyamatok álltak. A maradék 20 százalékon belül szerinte jelentős volt a hatása, hogy uniós előírás alapján emelkedett a cigaretta jövedéki adója, ami önmagában 1,2 százalékponttal növelte az inflációt. Azt is megemlítette, hogy a külső hatások dominanciájára utal az is, hogy a régióban is számos országban szállt el az drágulás az év végére. 

A fenti ábra alapján különösen a balti államokban kiemelkedő nagyságú év végi drágulás feltűnő, de a régióban szintén az – európai és észak-amerikai országokból álló – OECD-tagság élmezőnyében volt a szlovák, a cseh, valamint a lengyel infláció is a magyar mellett a tavalyi év utolsó hónapjaiban. Az európai statisztikai hivatal gyorsbecslése alapján a decemberi infláció az eurózónában is a várakozások felett alakult, bár ez a járvány előtti időszakban is rendre jóval alacsonyabb volt a régiónkban tapasztalható drágulásnál.

Még mindig nagyon sok a bizonytalanság külföldön

Suppan szerint az inflációt magyarázó nemzetközi tényezők, a termelési szűk keresztmetszetek, az alap- és nyersanyagok, alkatrészek, az energia drágulása és a tengeri szállítmányozás zavarai körül továbbra is sok a bizonytalanság, de tavalyhoz hasonlóan alapvetően idén is ezek járulnak hozzá az előzetes várakozásainál nagyobb dráguláshoz.

A bizonytalanság abban is érezhető, hogy a magyar elemzőintézetek és a nemzetközi szervezet inflációs előrejelzési között is viszonylag nagy a szórás. Ahogy az ábrán látszik, a OECD és az IMF előrejelzése között csaknem 2,5 százalékpontnyi eltérés van.

A 2022-ben 5,6-5,7 százalékos inflációra számító Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza a nemzetközi tényezők bizonytalansága kapcsán Kína szerepét emelte ki. Konkrétan azt, hogy miközben a félvezetőgyártás éves alapon még növekedett is az elmúlt évben, a kínai piacon növekvő kereslet az egyébként is akadozó ellátási láncok mellett hozzájárult ahhoz, hogy a világ más részein is fennmaradjon az áruhiány.

Kínával kapcsolatban a másik tényező, amire most mindenki figyel, a „nulla Covid” stratégia. Ez azt jelenti, hogy már egy fertőzött miatt is egész üzemeket, kikötőket zárnak be, üzemeltetnek alacsonyabb kapacitáson, vagy akár egész városokat is lezárnak.

Ahogy arról a G7-en részletesebben is írtunk, jelenleg is ez a helyzet több kínai félvezetőgyár és kikötő esetében is. Jelentős kockázat, hogy az eddigi variánsokhoz képest jóval könnyebben terjedő omikron megjelenése az ellátási láncok soha nem látott felfordulását eredményezheti. Emiatt az is kétséges, hogy a tavaly év végén csökkenni kezdő szállítmányozási díjak mérséklődése kitart-e majd az előzetes várakozásoknak megfelelően.

A külső hatások közül idővel több is stabilizálódhat, azonban bizonyos esetekben lehet rá számítani, hogy az árak az elmúlt másfél-két évben megváltozó fogyasztói szokások, gazdasági trendek miatt nem oda térnek vissza, ahonnan a járvány előtt indultak.

Erre egy példa, hogy a járvány alatt felfutó e-kereskedelem a műanyag csomagolás háttérbe szorításával kombinálva megemelte a papír keresletét, amivel egyelőre a kínálat nem tudta tartani a lépést. De Suppan Gergely szerint nem is minden esetben kell a dráguláshoz a szokások megváltozása. A chiphiány esetében például úgy tűnik, hogy önmagában is annyival több termékhez szükséges a chip, amivel a kínálat nem tudja tartani a lépést. Erre utal az is, hogy decemberben még nőtt is a chipek átlagosan várható kiszállítási ideje. Bár hosszabb távon ezen a piacon nem gátolja jelentősebb trend, hogy utolérje a keresletet a kínálat.

Erősödhetnek a hazai hatások a drágulás mögött

Suppan szerint az idei év első felében érkező kormányzati transzferek miatt az év egészére vonatkozóan 70-75 százalékra csökkenhet a külföldi hatások aránya. A kormányzati intézkedések hatásairól azonban megjegyezte, hogy azt egyelőre nehéz számszerűsíteni, hogy az élelmiszerárak befagyasztása milyen mértékben fogja majd vissza az inflációt.

Virovácz szerint tavaly Magyarországon kétharmad-egyharmad arányban magyarázták a drágulást külső és belső okok, viszont arra számít, hogy idén annyival erősebbek lehetnek a belföldi hatások, hogy az arány 50-50 százalék körül alakulhat az év végéig.

Orbán Viktor kormányfő aláírja a 13. havi nyugdíj kifizetéséről szóló rendeletet, mellette Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter, az Idősek Tanácsa alelnöke (j2) és az Idősek Tanácsának tagjai a Karmelita kolostorban 2021. december 7-én. A juttatás februárban érkezik a nyugdíjasokhoz. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Ő alapvetően arra számít, hogy az év első felében elkölteni tervezett nagyjából 3000 milliárd forintnyi költségvetési kiadás inflációs hatása

pont akkor jelenthet meg a második félévben, amikorra a nemzetközi hatások már kezdenének visszaszorulni.

Ehhez még azt is hozzátette, hogy szintén a belföldi hatások közé tartozik, hogy a tavaly év végén megugró költségeket várhatóan az év elején kezdik majd érvényesíteni az árazásukban a cégek, és ennek a mértékét csak a január-februári adatok alapján lehet majd jobban látni.

A 2022 második félévében jelentkező költségvetési hatásokat Virovácz és Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója szerint is ellensúlyozhatja a jegybank kamatpolitikájának szigorítása, amire az elemzők az végi magasabb inflációs adat miatt számítanak.

Móricz szerint már ebbe az irányba mutatott az is, hogy a jegybank leállította az állampapír-vásárlási programját és a Növekedési kötvényprogramot is. Azonban a monetáris politika hatásai mindig bizonyos késéssel jelentkeznek, ezért a jegybanki szigorítás várhatóan csak 2022 második felére fejti ki a hatását az infláció visszaszorításában. Szerinte most a költségvetési kiköltekezés miatt nehéz a hatásokat egyértelműen látni, de a hitelkereslet vissza fog esni. De így sem tartja túl valószínűnek, hogy négy százalék alá csökkenjen az infláció év végére.

Hosszabb távon is drágulást okoz a munkaerőhiány…

A jegybank infláció leszorítására való törekvése Zsiday Viktor, a Hold Alapkezelő Citadella befektetési alapjának kezelője szerint is hiteles, ugyanakkor szerinte nem feltétlenül egyszerű ügy. 

Nagyjából a 2010-es évek közepétől kezdve az egész térségben munkaerőhiány alakult ki a keleti munkaerő nyugatra vándorlása miatt, ami jelentős bérnövekedésnek ágyazott meg a közép-kelet-európai régióban. A magyar kormány és a jegybank a gazdaságpolitikát a fellendülés felerősítésének szolgálatába állítva tovább erősítette a munkaerőpiac feszességét (ez volt a „high pressure economy”, azaz a magasnyomású gazdaság), a járvány pedig az így kialakuló bérnyomást törte meg.

Ez a bérnövekedés azóta viszont újraindult, és a régióban most olyan országokban is vannak inflációs problémák, ahol a gazdaságpolitika „más habitusú”. Például Csehországban, ahol a jegybank szigorúbb kamatpolitikát folytat.

A nagy különbség Magyarországon Zsiday szerint a régióhoz képest most az, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája olyan várakozásokat épített ki a gazdaság szereplőiben és a lakosságban, amik a magasabb infláció felé hatnak.

Szerintem legalább két-három évig magasabb kamatokra lenne szükség ahhoz, hogy ezek a várakozások átalakuljanak

– mondta Zsiday, aki szerint viszont a fennmaradó bérnövekedés és a kormány költségvetési politikája idén még biztosan hozzájárul a magasabb inflációhoz. „Bár vannak különbségek iparágtól függően, hogy a munkáltatók mekkora bérnyomással találják magukat szembe, de az inflációs helyzet elhúzódása a várakozások emelésével valószínűleg egyre több céget bátorít fel, hogy emelje termékei, szolgáltatásai árait” – mondta erről Móricz Dániel.

… és a zöld infláció

A feszes munkaerőpiacra épülő, és ezt megteremtő gazdaságpolitika miatt kialakuló inflációs várakozások mellett volt egy olyan tényező is, amit szinte minden beszélgetőpartnerünk említett az inflációt hosszabb távon is magasan tartható tényezők között. Ez pedig az úgynevezett zöld infláció jelensége. Az elmúlt időszakban ugyanis egyre többen vélik úgy, hogy az elmúlt évben brutálisan elszálló energiaárak sokáig nem is térnek már vissza a járvány előtti szintre.

Az energiaárak elszállása mögött több járvánnyal kapcsolatos és geopolitikai tényező is áll, azonban az okokról szóló vitákban elő szokott jönni az is, hogy az energiaátmenettel összefüggő szabályozási, politikai döntések sem segítik elő minden esetben az átmenet zökkenőmentességét. Ilyen szempontból kritizálták az ESG-befektetések előretörését, mondván, a befektetési őrület miatt nem jutnak befektethető pénzhez olyan hagyományos energiacégek, amiknek egyébként lehetne szerepe a megújulókra való átállásban is. Sok kritika éri Németországot is, amiért az energiaválság közepette zár be több atomerőművet is, miközben az atomenergia – mint egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás – támogatottsága éppen növekszik.

A Schleswig-Holstein tartományban található brokdorfi atomerőmű, a Németországban 2021 végén leállított három atomerőmű egyike. Fotó: AFP

A megújuló energiával kapcsolatban jelentősebb döntéshozók eddig az előnyöket hangsúlyozták, az alacsonyabb árakat emelték ki. Ezzel ment szembe Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank igazgatósági tagja, aki nemrég arról beszélt, hogy

az energiaárak emelkedése nem átmeneti, és hosszabb távon az árak még felfelé is mehetnek.

Hangsúlyozva, hogy az energiaátmenetre szükség van, Schabel azt mondta, a megújuló energiaforrások egyelőre nem adnak annyi pluszkapacitást, hogy kielégítsék a növekvő energiakeresletet, ami dráguláshoz vezet.

A megújulók rövid távon elégtelen termelési kapacitása, a beruházások visszafogása a fosszilis energiaforrásokra és az emelkedő szén-dioxid-árak kombinációja azt jelenti, hogy valószínűleg egy elhúzódó átmeneti időszak elé nézünk, amely során drágulni fog az energia. Erre jó példa az, ami a földgáz árával történt

– mondta.

Az energiaátmenetnek ráadásul nem csak az energiatermelésben lehet ilyen hatása. A klímacélok eléréséhez ugyanis elektromos alternatívákra lesz szükség mindenből, amihez jelenleg fosszilis energiaforrásokat használunk. Ennek a következménye már most is érződik például a lítium árának elszállásában, ami miatt egy évtized után először drágulhatnak idén az akkumulátorok. De hasonló a helyzet a rézzel vagy a kobalttal is. Mindez pedig akár egy hosszabb távú magasabb inflációs nyomást is eredményezhet.

Ennek a magyarországi vonatkozásaira utalva Móricz megjegyezte, hogy az energiaárak megugrása a lakosság szempontjából – ha nem lenne rezsibefagyasztás – úgy hat, mint egy adó, amit éppenséggel pont jegybanki lazítással lehetne ellensúlyozni. A hosszabb távon fennmaradó magasabb energiaárak pedig egy érzékeny politikai helyzetet – valaki visszacsinálja a rezsicsökkentést, vagy az állam hosszabb távon finanszírozza az MVM-nél keletkező egyre nagyobb veszteségeket – és egyben nagy inflációs kockázatot eredményezhetnek.

Ha Magyarországon a rezsicsökkentés megmarad, és tartósan magasabb szinten maradnak az energiaátmenet miatt az árak, akkor ezt a költséget valakinek állnia kell. Itt lényegében van egy inflációs dugó, ami ránk robbanhat hosszabb távon

– mondta erről Zsiday Viktor.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKicsit befékezett a kormány 2021 végén, de csak azért, hogy a választások előtt a gázra taposhassonMatolcsy Györgyre hallgatva egy kicsit fékezett a kormány az év végén, de csak hogy az év elején a gázt újra tövig nyomva készülhessen az idei választásokra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA klímaváltozás és az öregedés hozhatja vissza az inflációt az előttünk álló évekbenJön vissza az infláció. De féljünk tőle, vagy örüljünk neki? Pogátsa Zoltánnal és Móricz Dániellel beszéltük át az e heti G7 Podcastban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz árak gazdaságpolitika infláció klímaváltozás munkaerőpiac Olvasson tovább a kategóriában