(A szerző közgazdász, az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az Economist év végi számának vezércikke a jövő kiszámíthatatlanságáról, a korábbiakhoz képest szokatlan új feltételekről és következményeikről szól. Nekem erről a 90-es évek elejének bankvezetője jutott szembe, aki év végén 8-10 különböző területen dolgozó közgazdásztól kért előrejelzést a következő évre. Az ok egyszerű volt. Kelet-Európa és a magyar politikai-gazdasági rendszer átalakulása kiszámíthatalanná tette a jövőt: új törvények, intézmények jelentek meg, összeomlott a „szocialista piac”, sok vállalat csődbe ment, megugrott a munkanélküliség és az infláció. Eközben új lehetőségek nyíltak meg, jelentős potenciállal megjelenő szereplők tűntek fel, sok új vállalat indult, gőzerővel haladt előre a privatizáció. Alkalmazhatatlanokká váltak a korábbi rutinok, de az új standardok, módszerek még nem alakultak ki.

Akkor a rendszerváltoztatás, ma a részben a Covid nyomán kialakuló bizonytalanság, gazdasági turbulencia és kockázat az, amely miatt kiszámíthatatlanná vált a következő év. A vállalatoknál, az üzleti életben ettől még minden nap döntéseket kell hozni, nem lehet halasztani azokat, ki kell használni a lehetőségeket, „futni” kell a kockázatokat.

A közgazdász nem nagyon tud mit kezdeni a természeti katasztrófák és a politika kockázataival. A 2022-es év ebből a szempontból tele van kihívásokkal. Egy évvel ezelőtt a vakcina hozott reményt és optimizmust. A lezárások után az újraindulás dinamizmust, globálisan is gyors növekedést, egyben strukturális feszültségeket hozott. A kibontakozás az újabb és újabb mutációk (delta, omikron) miatt időről-időre megtorpant, és ezek miatt a tőkepiacok is hullámvasútra kerültek. A világkereskedelem az év első felében visszatért a korábbi pályára, de a harmadik negyedév már megint a visszaesésről szólt.

A járvány zavarokat okozott az ellátási láncban, a számos lezárás, visszaesés és a konténerhiány sok iparágban, köztük a – Magyarországot is érzékenyen érintő – autóiparban termelési zavarokat okozott. Ugyanez más vállalatoknál, esetleg más földrajzi régiókban növekedést, dinamizmust hozott. Pótolni kell a kiesők termelését, e mellett a Covid miatt is átalakuló fogyasztói igények a termelésben is strukturális változást kényszerítenek ki.

Nőttek a gazdaságra kiszámíthatatlan hatásokat gyakorló politikai kockázatok. Ukrajna miatt erősödött a feszültség Oroszország és az Egyesült Államok/NATO között. Az amerikai kongresszus újabb szankciókról akar januárban tárgyalni, Európa, Németország halasztja az Északi Áramlat 2 nevű, tenger alatti vezeték engedélyezését és ezzel üzembe helyezését. Oroszország a gáz visszafogásával, a kínálat szűkítésével válaszol.

A korábbi olajár-emelkedéssel együtt ez egy új energiaválságot, az árak robbanását hozta. Paradox módon e politikának a haszonélvezője részben Oroszország a magas árak miatt, részben az USA, amely ezeken az árakon már képes palagázforrásaiból cseppfolyós gázt (LNG) szállítani Európába. Az energiaszegény Európa elszenvedi a következményeket. Eközben az árak igencsak hullámzóak, emlékezhetünk a negatív tőzsdei olajárra, de karácsony előtt Európában a tavalyi mélyponthoz képest közel tízszeres ára volt a gáznak. A gazdaság szereplői nehezen tudják kezelni az ilyen változásokat.

Idén a termelői árindexek részben az energiahordozók, részben az alapvető nyersanyagok miatt az OECD-országokban nőttek, szinte kivétel az az ország, ahol a termelői árak növekedése nem két számjegyű. Ez már idén is megjelent a fogyasztói árak növekedésében, az OECD átlagában 5,2 százalék volt az infláció. Jövőre ez az inflációs nyomás fennmarad, az energiahordozók és a termelői árak növekedésének a mértéke olyan nagy, hogy az előbb-utóbb globálisan is megjelenik a fogyasztói árakban.

Magyarország sem függetlenítheti magát a globális és az európai tendenciáktól. Pozitívum, hogy sok területen megjelennek a növekedési lehetőségek, ezen túl az ellátási láncok jó része is törekszik minimum a regionális diverzifikációra, az egyoldalú függőségek csökkentésére. Ez pozitív jövőképet vetít a cégek elé, talán csak az autóipar fölött vannak sötétebb felhők, a chiphiány nem látszik megoldódni 2022-ben, ráadásul jelentős strukturális átalakításra van szükség az elektromobilitás miatt. A vállalatok szintjén a növekedést alapvetően csak a sokkok – globális politikai válság, hazai politikai unortodoxia – veszélyeztetik.

A hazai inflációs nyomás részben globális, külső forrásokból származik, de vannak gazdaságpolitikai okai is. Az elmúlt két év költségvetési deficitje körülbelül három-négyszerese annak, amennyit a nyugdíjpénztárak államosításával a költségvetésbe becsatornáztak annak idején. A helyreállítás sikerült, kérdés, hogy mennyire sérül a páciens. A költségvetési túlköltekezés nyomása rárakódik a külső inflációra, ami akár tartósan is velünk maradhat.

Elindult a visszavágás – még egy stadionépítés támogatását is visszamondta a kormány –, összességében több mint ezer milliárd forint elköltését halasztják el, elsősorban beruházásokat. Eközben az emelkedő energiaárak mellett is tartjuk a „rezsicsökkentést” – Kádár János 1974-ben és 1979-ben az országhatárnál, mi most a lakások bejáratánál akarjuk megállítani az energiaárakat. Akkor az ország adósodott el, ma úgy tűnik, az állami energiacégek, de a számlát végül is mi fogjuk fizetni a költségvetésből.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHatalmas rezsiemelést jelentettek be a lengyelekBecslések szerint az áram 24, a gáz 54 százalékkal emeli meg átlagosan a lakossági számlákat.

A 2022-es első félév egy talán soha nem látott választási költségvetés időszaka lesz. A teljes tizenharmadik havi nyugdíj kifizetése, a gyerekes családok szja-visszatérítése, a 25 éven aluliak személyi jövedelemadójának elengedése az első félévben biztosan két számjegyű GDP-arányos deficithez vezet. Ezzel az inflációs környezetben és 4-5 százalékosra várt növekedés mellett végrehajtott fiskális ösztönzéssel – még ha választási céljai is vannak – a kanyarban gázt adunk. Általában ezt a tankönyvek nem ajánlják.

Nem látjuk előre az előreláthatatlant, de azért nem haszontalan gondolkodni róla, felkészülni a váratlanra. Miután ezt megtettük, nincs más hátra, mint bízni a jövőben, reménykedni a vírushelyzet túlélésében, bízni egy boldog 2022-es évben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lesz benne köszönet, ha utat talál a boltokba a 26 százalékos ipari inflációAz évtizedek óta példátlan termelői áremelkedés nem kecsegtet fényes kilátásokkal a fogyasztói inflációt nézve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBő egy év alatt drágult hússzorosára a gáz, de hogy fordulhatott ez elő?Az eddig olcsó gázt biztosító amerikai szállítások elmaradnak, és az oroszok sem sietnek adni. Korábban mindenki áresést várt, most már vásárolnának drágán is, de nincs mit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA boltokban és az éttermekben fogjuk megfizetni, hogy százmilliárdokat buknak a rezsin a magyar cégekAz eddig árcsökkenésre váró magyar cégek most méregdrágán kénytelenek beszerezni a gázt és a villamosenergiát. A következmény még magasabb infláció és csődhullám is lehet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ autóipar chiphiány energiaárak infláció járvány konténer koronavírus Olvasson tovább a kategóriában