Jorgénak 2019 elején vált világossá, hogy el kell hagynia Guatemalát. Az időjárás ellene fordult: öt éve szinte egyáltalán nem esett az eső, amikor meg igen, akkor egy árvíz vitte el a termést. Amikor elfogyott az összes pénze, eladta a bádogtetős kunyhóját, amelyben feleségével és három gyerekével élt, hogy egy utolsó próbálkozást tegyen. Az eső azonban megint nem esett, így elhaltak a növények.
Jorge ekkor döntötte el, hogy elhagyja Guatemalát, különben éhen hal a családja. Az apja elzálogosította az utolsó négy kecskéjét, hogy Jorge és hétéves fia el tudjon indulni. A döntés után három nappal már úton voltak az USA irányába. Mindössze egy nejlonzacskó volt náluk, amelyben mindketten egy pár nadrágot, három pólót és alsóneműt, valamint egy fogkefét vittek magukkal.
Közép-amerikai migránsok a guatemalai-mexikói határnál idén januárban. Fotó: AFP
Az elmúlt években Jorgéhoz hasonlóan több százezer guatemalai indult el az Egyesült Államok felé egy jobb élet reményében. A korrupció és a szegénység mellett ebben egyre jelentősebb szerepet játszanak az egyre gyakoribb aszályok és áradások. Abban a régióban, ahol Jorge lakott, a gyerekek fele krónikusan éhezik, és szinte minden itt élő családnál bizonytalan, hogy mit esznek legközelebb.
Jorge sorsát még nyáron mutatta be a New York Times és a ProPublica egy monumentális cikkben, amely a klímaváltozás és a migráció kapcsolatát járja körül. A cikk számos szemléletes példán és tudományos kutatáson keresztül mutatja be, hogy a kiszáradó földek vagy az emelkedő tengerszint miatt szülőföldjüket hátrahagyó tömegek nem egy átpolitizált disztópia, hanem évek óta zajló valóság.
Jorge hazája, Guatemala félsivatagos tájai hamarosan elsivatagosodnak, egyes régióiban a csapadék 60 százalékos csökkenését várják, a termésátlagok jelentősen vissza fognak esni. Hasonló folyamatok zajlanak szerte a világban a vízhiánnyal fenyegetett indiai városoktól a tengerszint növekedésével szemben tehetetlen Mekong-deltán keresztül az egyre élhetetlenebbé váló Kaliforniáig.
A partmenti erózió által fenyegetett épületek Kaliforniában. Fotó: AFP
Bármennyire tűnhet egyre inkább unalomba fulladó riogatásnak a távoli természeti katasztrófák sporadikus felkapása az ausztrál bozóttüzektől a szibériai hőhullámig, a tudományos konszenzus szerint ez valóban csak a kezdet, és az olykor hatásvadásznak ható tálalás árnyékában már most milliók életét teszi tönkre a klímaváltozás.
Egy új kutatás szerint a következő ötven éven belül a Föld területének 19 százaléka válik lakhatatlanná a hőség miatt a mostani egy százalék helyett. Ilyen lesz India területének jelentős többsége, illetve Afrika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet jelentős része. Az Amazonas-medencét borító esőerdők 2070-re várhatóan teljesen eltűnnek, India vagy Kína egyes részein pedig 2100-ban olyan meleg lesz, hogy pár óra szabadban tartózkodás halálos lesz a legegészségesebb embereknek is.
Feketével a hőség miatt élhetetlen területek most, csíkossal a 2070-re várhatóan élhetetlenné váló területek egy májusban publikált kutatás szerint
A várhatóan élhetetlenné váló területeken jelenleg mintegy két-hárommilliárd ember él, így bizonyosnak tűnik, hogy a klímaváltozás a világtörténelem legnagyobb mértékű migrációját indítja el.
A tömeges elvándorlás már el is kezdődött. A Világbank szerint az egyre kiszámíthatatlanabb monszunok és egyre gyakoribb aszályok által sújtott Délkelet-Ázsiából több mint nyolcmillió ember költözött a Közel-Keletre, Európába és Észak-Amerikába, és hamarosan több tízmillió követheti őket. Az ENSZ szerint tavaly mintegy 22 millió embernek kellett elhagynia az otthonát az időjárás miatt.
Az emberek jellemzően végső elkeseredésükben döntenek úgy, hogy otthagyják a szülőföldjüket, családjukat. Ebből adódóan költözés esetén is minél közelebb próbálnak maradni az otthonukhoz. Az időjárás miatt ellehetetlenülő földművesek először jellemzően egy közeli városba vagy a fővárosba mennek szerencsét próbálni, és ha ott sem tudják fenntartani magukat, akkor vágnak bele a gazdagabb országokba tartó életveszélyes és kiszámíthatatlan útnak.
Etiópia fővárosában, a közel ötmilliós Addisz-Abebában a népesség duplájára nőtt az elmúlt húsz évben, jelentős részben az ellehetetlenülő földművesek érkezése miatt. A klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott nagyvárosok közül a 30 milliós Delhi vagy a 14 milliós Lagos népessége szintén megduplázódott az elmúlt két évtizedben.
A képzetlen, tanulatlan és ellehetetlenült földművesek ilyen mértékű áramlása értelemszerűen túlzsúfolttá teszi a városokat. A gyors urbanizáció miatt egyre nagyobb nyomornegyedek nőnek ki korlátozott víz- és áramellátással.
A Világbank szerint a világ lakosságának 40 százaléka – kétmilliárd ember – városi nyomornegyedekben fog élni tíz éven belül, ami nyilvánvalóan mélyíti a társadalmi feszültséget. A Vöröskereszt szerint a legtörékenyebb országokba koncentrálódik a városi lakosság növekedésének 96 százaléka.
A klímaváltozás miatt a földekről nyomornegyedekbe kényszerült tömegeknek számos fegyveres konfliktusban van szerepe. Szíriában soha nem tapasztalt aszály volt 2007 és 2010 között, amely miatt tömegek költöztek a városokba. Ez a polgárháború kirobbanásában is szerepet játszott, mivel növelte a rezsimmel szembeni elégedetlenséget, és még inkább kiélezte a társadalmi feszültségeket. Az aszály és a gabonahiány Egyiptomban és Líbiában is fokozta az elégedetlenséget az Arab Tavaszt megelőzően.
A hondurasi főváros, Tegucigalpa egyik nyomornegyede. Fotó: AFP
Évente több millió ellehetetlenülő földműves kényszerül tehát városokba, ahol szintén nyomorúságos körülmények között élnek, mint a New York Times cikkében bemutatott salvadori Delmira. A nő napszámosként dolgozott a környékbeli kukorica- és babföldeken. Az aszályok és a kiszámíthatatlan viharok azonban egyre inkább ellehetetlenítették a salvadori mezőgazdasági dolgozók megélhetését, és Delmira is szülőföldje elhagyására kényszerült.
Egy közeli város téglagyárában talált munkát, de két év után el kellett menekülnie a környéket uraló erőszakos bandák miatt. Salvador a világ egyik legveszélyesebb országa, itt a legnagyobb az egy főre jutó gyilkosságok száma. Egyik nap a lakásukból rabolta el egy banda Delmira férjét, akit fényes nappal, egy utcával arrébb kivégeztek.
A tragédia után Delmira nem tudott visszatérni szülei földjére a vízhiány miatt. Két lányát tudta csak szüleire bízni, ő pedig a fővárosba, San Salvadorba költözött a kisbabájával. Egy büfében dolgozik eladóként heti hat napot, és kevesebb, mint 200 dollárt (62 ezer forintot) keres. Ebből 65 dollárt fizet a nővérével megosztott szobáért, 75 dollárt pedig elutal a két lányt nevelő nagyszülőknek.
Aszály által sújtott kukoricaföld Salvadorban. Fotó: AFP
A bandák miatt azonban San Salvador is rendkívül veszélyes. Az elmúlt évtizedekben a város minden hatodik lakója menekült el az USA-ba. Az egyik banda kifosztotta a házat, amelyben Delimra lakott, aki később egy gyilkosságnak is tanúja volt egy kórházban, ahova ételt szállított.
A cikk elején említett Jorgéhoz hasonlóan Delmira szintén 2019-ben döntötte el, hogy el kell hagynia Salvadort, bármi áron. Az erőszak, a szegénység és a kiszolgáltatottság mellett már az éghajlat is egyre kevésbé elviselhető. „Megváltozott a klíma (…) tavaly az apám is feladta” – mondta Delmira, hozzátéve, hogy az elmúlt három évben alig esett az eső.
Mégsem tudott elindulni, a koronavírus pedig végképp nehéz helyzetbe sodorta, a fejlődő világ sok százmillió lakosához hasonlóan. A nyáron megjelent cikket megelőző három hónapban nem tudott dolgozni, nem tudta meglátogatni a nagyszülőknél élő lányait sem, de legalább maradhatott az albérletében. Továbbra is eltökélt abban, hogy elinduljon az USA-ban, mint mondta, az első adandó alkalommal ezt meg fogja tenni.
Ahogy a menekülteket eleinte többnyire empátiával fogadó görögországi Leszboszon vagy éppen a szerb-magyar határ környékén tapasztalhattuk, a tömeges migráció még a leginkább befogadó közösségek és az életükért menekülők között is éles feszültséget szül.
Ahogy az Abcúg korábbi cikke bemutatta, a 2015-ös menekültválság előtt a legtöbb gazda a szerb határ környékén vizet vagy ennivalót adott menekülteknek, ha kértek. 2015 őszén azonban kezelhetetlenné vált a menekültek mennyisége, akik a gazdáknak jelentős károkat okoztak, és a korábban domináló együttérzés is megváltozott
„Azt látjuk, hogy csak jönnek, jönnek, jönnek” – fejezte ki kilátástalanságát az egyik gazda akkor az Abcúgnak. Pár évvel később és jó pár ezer kilométerrel arrébb szinte szó szerint ugyanígy írta le a tömeges migráció kezelhetetlenségét egy mexikói kisváros rendőrparancsnoka.
Amikor 2018-ban a guatemalai határ közelében fekvő városba érkezett több ezer USA-ba tartó közép-amerikai migráns, José Gonzalo Rodríguez kukoricát, babot, tortillát (mexikói lepényt) és ruhát vitt adományként a főtéren kartonpapírokon nyomorgó, kimerült embereknek.
Közép-amerikai migránsok Guatemala és Mexikó határánál idén januárban. Fotó: AFP
Innentől kezdetét vették az egymást váltó, többezres menekülthullámok a városban, és Rodríguez egyre kevésbé lett együttérző velük szemben. A negyedik hullámnál már otthon maradt. „Ez olyan, mintha valakit meghívnál magadhoz vacsorára. Áthívod őt egyszer vagy akár kétszer is. De át fogod őt hívni hatodszorra is?” – vetette fel a New York Times-nak.
Egy mexikói határvárosban, Tapachulában szintén a menekültek mértékével arányosan párolgott el az empátia. Míg 2019-ben eleinte ingyen fuvarokkal, étellel vagy gyógyszerrel fogadták a helyiek a közép-amerikai menekülteket, pár hónap alatt annyira megváltozott a helyzet, hogy katonák vadásztak rájuk, mintha ellenséges katonák lennének.
A sorozatos menekülthullámok Mexikó déli részének gazdaságára is súlyos csapást jelentettek. A menekültek miatt annyira visszaesett a régiót meghatározó turizmus, hogy a legdélebbi állam, Chiapas gazdasága 3 százalékkal zsugorodott 2019-ben, miközben az északi államoké 3-11 százalékkal nőtt.
Ahogy a cikkben szereplő példák mutatják, vagy akár a magyarországi közgondolkodásból érzékelhető, a tömeges migráció a legtöbb érdekelt számára kényszer. A cikk elején említett Jorge végül eljutott a hétéves fiával az USA-ba, és Houstonban talált munkát az építőiparban. Eleget keres ahhoz, hogy kifizesse a tartozásait és támogassa a Guatemalában maradt családját. A családjától való távollétet azonban nem tudja elviselni, emiatt vissza szeretne térni Guatemalába.
Világ
Nincs magyar vétó, csordogálni kezd Kijevbe a lefoglalt orosz vagyon
A 260 milliárd eurós, zárolt orosz jegybanki vagyon hasznából kaphat fegyvereket és más segítséget Ukrajna.
Ma még nagyobb jelentőséget kaphat a BYD magyar gyára
Amerika 100 százalékra emeli a vámot a kínai elektromos autókra, az EU is drasztikus lépésre készül, de a Szegeden gyártott BYD kocsik uniósak lehetnek.
Magyarország üdvözli, az Európai Bizottság egyre inkább üldözi a kínai cégeket
Az európai politikai hangulat már egyértelműen a kínai kapcsolatok újragondolásának irányába mutat, miközben a magyar kormány a 2010-es években ragadt.
Fontos
Tett a Mol egy fontos lépést, hogy ne függjön annyira a benzinkutaktól
Hároméves csúszással átadtak egy állami támogatásban is részesített fontos vegyipari üzemet, de miért volt fontos ez a beruházás a cégnek?
A háború óta még többet is fogyaszt Európa abból az orosz gázból, amit most szankcionálna
Míg az orosz vezetékes gáztól a 2021-es 40 százalékról 2023-ra százalékra csökkentette függőségét az EU, az LNG importja nőtt is az elmúlt években.
Az egyházak finanszírozásában is megvan a kormányzati kétharmad
Az egyházak gazdálkodása az egyik legnehezebben átlátható terület Magyarországon, pedig túlnyomórészt adófizetői forrásokból működtetik intézményeiket.
