A szombaton mért 38 Celsius-fokos szibériai melegrekordot épp azon a településen regisztrálták, ahol az északi félteke legalacsonyabb hőmérsékletét is mérték 1892-ben, mínusz 68 fokot. A két szélsőség jól mutatja, hogy milyen mélyen érinti a térséget a klímaváltozás, és valamivel felfoghatóbbá teszi azt az adatot, miszerint az Északi-sarkvidék környéke kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a Föld más részei.
A még Magyarországon is rendkívül melegnek számító hőmérséklet a sarkvidékeken lévő hó- és jégtakaró olvadásának következtében alakulhat ki. A hóval vagy jéggel borított felületek ugyanis különösen magas albedóval*Egy felületre érkező elektromágneses sugarak mennyiségének a felület által visszavert aránya. jellemezhetők, így a meleg óceáni áramlatok miatti visszaszorulásukkal egyre több hőt nyel el a földfelszín.
A mostani szibériai hőség egyáltalán nem jött váratlanul, már a májusi időjárás is rendkívül meleg volt, igaz, nem csak Oroszország északi részén, hanem szerte a világon az átlagokat nézve. Sőt, az elmúlt öt hónap a legmelegebb január és május közötti időszaknak mondható az orosz meteorológiai mérések 140 éves története alapján. Az Európai Bizottság által támogatott Copernicus Climate Change Service (C3S) egyik szakértője szerint a nyugat-szibériai terület azonban nem csak az elképesztő ütemű felmelegedés, hanem a hőmérséklet rendkívüli változékonysága miatt is kiemelhető.
A szélsőséges időjárás egyik legfrissebb következménye egy üzemanyagtározó megrongálódása volt május végén az észak-szibériai Norilszk közelében. A több, mint 20 ezer tonna dízelolaj kiömlésével járó balesetet végső soron valószínűleg a permafroszt felolvadása okozta, a megváltozott talajviszonyok következtében megsüllyedhetett a tartály betonalapja. A sarkvidék történetének legjelentősebb környezetkárosodását okozó katasztrófa mellett meg kell említeni az egyre súlyosabb tűzvészeket is. Ezek tavaly már emberi beavatkozással nem kezelhető léptéket öltöttek, idén pedig szokatlanul korán kezdtek el kitörni, vagyis várhatóan 2020-ban is komoly károkat fognak okozni.
A felmelegedő szibériai éghajlat azonban nem csak a helyi állat- és növényvilág, illetve a lakosság sorsára is hatással van. Az embereket a hőhullámok mellett a talaj mocsarasodása és a tűzveszély fenyegeti. A permafroszt olvadásával metán, a tűzvészek pusztítása során pedig szén-dioxid kerül a légkörbe, méghozzá hatalmas mennyiségekben, ördögi körként tovább gyorsítva és súlyosbítva a klímaváltozás folyamatát.
