Új-Zéland aligha tartozik a külföldi lakásvásárláson gondolkodó magyarok kiemelt célpontjai közé, de a helyi ingatlanpiac az utóbbi pár évben olyan kiemelkedő drágulást produkált, hogy arról időnként idehaza is jelentek meg cikkek. Tavaly az új-zélandi lakóingatlanok közel 30 százalékkal drágultak, sok lakás vagy ház napok alatt elkelt, és a népszerű környékeken bevett dolog volt az árverési rendszerű eladás. Nem csoda, hogy nemrég a világ leginkább buborékgyanús ingatlanpiacának minősítette az új-zélandit a Bloomberg.
Most mindez elkezdett ellentétes irányban lejátszódni az amerikai hírügynökség cikke szerint: ritkulnak az aukciók, az eladás átlagosan hat hetet vesz igénybe, a tavaly novemberi csúcsponthoz képest pedig az árak 8,1 százalékot estek. Szakértői becslések szerint az idei teljes éves mínusz elérheti a 15 százalékot is. Ezt egyebek mellett az valószínűsíti, hogy júniusban éves alapon 38 százalékkal kevesebb lakóingatlan cserélt gazdát.
Egy ideje sok a sírás. Eddig ezek örömkönnyek voltak, most viszont már a csalódás okozza, hogy az eladni kívánt ingatlan nem ér annyit, mint remélték
– fogalmazott egy helyi ingatlanügynök. Kollégáival együtt jelenleg legnehezebb feladatuk az eladói várakozások formálása: el kell fogadtatni velük, hogy nem fog elkelni a lakás vagy ház a fél évvel ezelőtti árszínvonalon. Ez pedig még úgy is nehéz, hogy a legtöbb eladó még így is bőven pluszban van ahhoz képest, mint amennyiért korábban megvette az adott ingatlant.
Ennek egyik legfontosabb oka, hogy az új-zélandi jegybank tavaly október óta 0,25-ről 2,5 százalékra emelte az alapkamatot, és ennek nyomán elkezdtek drágulni a lakáshitelek. Ez azzal jár, hogy aki korábban egy jelentős hitellel még éppen meg tudta venni a kinézett lakást vagy házat, annak vagy be kell érnie egy szerényebbel, vagy el kell halasztania a vásárlást, reménykedve abban, hogy az ingatlanárak többet esnek majd, mint amennyire nehezedik a hitelfelvétel. (Vagy közben esetleg jobban fizető állásba kerül.)
Mivel az ingatlanpiac mindenhol rengeteg egyedi jellegzetességgel bír, ebből nehéz lenne általános következtetést levonni, de magyar szemmel nézve az új-zélandi trendforduló azért is érdekes, mert az említett buborékgyanú-listán Új-Zélandot második helyen Csehország, a harmadikon pedig hazánk követte. (A lista öt szempont – az árak és a bérleti díjak, illetve a jövedelmek aránya, az ingatlanárak nominális és reálváltozása, valamint a hiteldinamika – átlagolása alapján készült.)
Idehaza még nincs jele árcsökkenésnek, de mivel a hitelkamatok rendkívül dinamikusan nőnek, nem lenne teljesen meglepő a trendforduló. Ugyanakkor, ahogy Új-Zélandon az erős munkaerőpiac támaszt jelenthet az áraknak, ez idehaza is igaz: amíg alacsony a munkanélküliség és nőnek a bérek, addig igazán nagy lakásár-csökkenést valószínűleg korai lenne várni. Az viszont látszik, hogy a trend nagyon gyorsan, akár fél év alatt is megfordulhat az ingatlanpiacon.
Élet
Fontos