Hírlevél feliratkozás
Váczi István
2022. december 6. 04:34 Világ

Megérkezett a kemény tél az ukrán csataterekre, de ki tudja jobban kihasználni?

Miután november közepén a visszavonuló oroszok sarkában járó ukrán csapatok felszabadították Herszon városát, több nyilatkozat hangzott el azzal kapcsolatban, hogy ez megfelelő pillanat lenne a tárgyalásokra a hadban állók számára, mivel lesz elég idő, télen úgysem történik majd semmi érdemleges a frontokon. A francia elnök például a G20-as csúcson azt mondta, hogy Kína közvetítésével kellene megelőzni, hogy jövő februárban újrainduljanak a nagyszabású támadó hadműveletek.

Ezzel az az egyik baj, hogy Ukrajna és Oroszország álláspontja fényévekre van egymástól, a másik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nem lesznek nagyszabású támadó hadműveletek a télen. Ebből is látszik, hogy a nyugat-európai gondolkodásban milyen erősen gyökeret vert a háború téli szüneteltetésének szokása, amely – ritka kivételektől eltekintve – évszázadokon keresztül valóban jellemző volt az európai hadviselésre. Igazán nem kell azonban messzire visszamenni a történelemben, hogy ellenpéldákat találjuk, gondoljunk csak a második világháborúra, ahol összességében nem volt jellemző a téli szünet.

Az orosz hadtörténelemben és nemzeti mítoszokban a téli hadviselésnek kiemelt helye van, elég csak Napóleon legyőzésére vagy a sztálingrádi csatára gondolni. Ezzel együtt nehéz lenne megmondani, miért pont február végét választotta Vlagyimir Putyin Ukrajna lerohanására, az viszont biztos, hogy ennek messzemenő következményei lettek, és ez bőven tartogat tanulságokat a most elkezdődött télre is.

„Semmi sem olyan katasztrofális, mint egy rosszul felkészített hadsereg egy téli háborúban” – ezt a mondatot még 1982-ben vetette papírra George K. Swinzow, az amerikai hadsereg téli harctéri körülményeket kutató szakembere a téli hadviselés történetéről és jellegzetességéről szóló könyvében*On Winter Warfare. Kevesen fogadtak volna arra, hogy a megállapítás igazságát 40 évvel később éppen az orosz hadsereg fogja bizonyítani. Elvégre – ahogy a könyvben olvasható – ökölszabály-szerűen minél közelebb van egy hadsereg főhadiszállása a sarkkörhöz, annál jártasabb a téli hadviselésben. Márpedig Moszkva sokkal északabbra van, mint Kijev.

A téli hadviselést azonban a történelem során sokkal gyakrabban végezték egészen pocsékul, mint jól. Európában évszázadokon át a svédek voltak ebben a legjobbak, ám így is akadtak svéd királyok, akik figyelmen kívül hagyták az elődeik által felhalmozott tudást, és borzalmasan rossz döntéseket hoztak. Az oroszok (szovjetek) a legrosszabb teljesítményt ezen a téren az 1939-1940-es téli háborúban nyújtották, ahol olyan hibákat követtek el, amiket mintha csak a mostani ukrajnai háborúról jegyeztek volna fel, csak ki kell cserélni a szovjeteket oroszokra, a finneket pedig ukránokra:

  • A szovjetek alábecsülték a finnek hazaszeretetét, morálját és harci jártasságát. Az ellenség lebecsüléséért mindig meg kell fizetni, egy téli háborúban fokozottan.
  • A célokat a szovjetek rosszul határozták meg, és hatalmas járműoszlopok jöttek létre, tökéletesen illeszkedve a finnek védekező stratégiájához.
  • A szovjet hadvezetés mindent elrontott, amit csak lehetett. A térképeik rosszak voltak, a csapataik nem voltak a téli körülményekre megfelelően felkészítve.

De ezek a mondatok is mintha csak az ukrajnai háborúról szólnának: az ellenség önkéntelen fegyverellátója lesz az a hadsereg, amelyik korszerű fegyverekkel vonul fel, de nincs megfelelő képzettsége, motivációja és morálja.

Pont az utóbbiak azok a tényezők, amelyek miatt több sokat szereplő nyugati elemző azt gondolja, hogy – miután ősszel magához ragadta – a kezdeményezés összességében télen is az ukrán hadseregnél maradhat. Az ukránoknak egyébként sincs semmi okuk arra, hogy üljenek a babérjaikon. Országuk közel ötöde még mindig orosz megszállás alatt van, és érdemes addig cselekedniük, amíg az oroszok nem tudják legalább alapszinten kiképezni az ősszel mozgósított százezreket, és ellátni őket rozsdás Kalasnyikovoknál jobb fegyverekkel. Ráadásul az orosz rakétacsapások – legutóbb éppen tegnap – egyre pusztítják az ukrán hátországot, ami miatt Ukrajna még inkább függő lesz a nyugati segítségtől, amelynek hosszú távú fennmaradását nem vehetik teljesen biztosra az ukránok.

Persze nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben tényleg lelassultak az események a frontokon. Az októberben elkezdődött esőzések mindent sártengerré változtattak, a rossz utakon a csapatok mozgatása és az utánpótlás eljuttatása csak óriási nehézségek árán lehetséges.

Ilyen körülmények között nem lehet nagyobb offenzívát végrehajtani, nem volt erre példa a második világháború idején sem. (A németek Moszkva elleni támadása is sárba ragadt 1941 őszén, és csak akkor vett ismét lendületet, amikor a sár megfagyott.)

Nemrég azonban tartós mínuszok érkeznek az ukrajnai csataterekre, az északabbra lévő frontvonalakon (Harkiv és Luhanszk megyében) akár -15 fokkal és folyamatos faggyal, ami gyorsan járhatóvá teszi a mély sarat is. Az alábbi tweet alsó térképe a talaj felső 10 centiméterének hőmérsékletét mutatja Ukrajna keleti részén.

Délebbre ez kevésbé egyértelmű, de mivel közben egy ideje már a kiadós esőzés is megszűnt, a sár ott is egyre kisebb gondot okoz. Sokan találgatják, hogy ennek rövidtávon mi lesz a következménye, a herszoni térségben felszabadult ukrán csapatok támadásba lendülnek-e Luhanszk vagy Zaporizzsja megyében, vagy egyelőre pihentetik őket, és tartalékban maradnak arra az esetre, ha az orosz támadás Bahmut vagy Vuhledar térségében az eddiginél veszélyesebbé válik.

Ebbe egyelőre nem érdemes belemenni, inkább tekintsük át a téli hadviselés sajátosságait, és azt, hogy miért gondolják azt nyugati elemzők, hogy ezek inkább az ukrán csapatoknak kedvezhetnek.

Álcázás és erőfölény

A rengeteg drón miatt ebben a háborúban már eddig is nehezebb volt rejtve maradni az ellenség elől, mint bármikor korábban, és ez a lombok lehullása után csak még rosszabb lett. Ráadásul a havas tájon az eddigi rejtő színek pont hogy feltűnőek lesznek, és rövidtávon valószínűleg egyik oldalnak sincs kapacitása arra, hogy minden felszerelést fehérre mázoljon, és minden katonát téli álcaruhával lásson el. (Ráadásul egy átmeneti olvadás ismét csak megváltoztatná az ideális álcázó színt.) Télen az emberi test melege is sokkal feltűnőbb a hőkereső kamerák számára, igaz, ezt valamelyest kompenzálhatja, hogy a hideg, párás idő és a rövid nappalok a drónok számára rosszabb üzemeltetési feltételeket teremtenek.

Ezek eredője mindenesetre az, hogy aki támadásra vállalkozik, azt hamarabb észreveszik, miközben a katonák sokkal gyorsabban kimerülnek, mint nyáron. A tradicionális ökölszabály szerint a sikeres támadáshoz legalább háromszoros erőfölény kell, az említett könyv szerint azonban télen ez a szorzó hatszoros.

De a téli viszonyokkal nem mindig a védekező fél jár jól, a fagyott talajba nagyon nehéz lövészgödröket vagy –árkokat ásni, az aknamezőket pedig teljesen semlegesítheti a hó. A fagy sokszor tönkreteszi a nyomásérzékelős aknákat, és bár vannak más típusúak is, 20-30 centiméteres hóban az aknamezők átjárhatóvá válnak a gyalogság számára, és sokszor a páncélosoknak is. Ami pedig a látási viszonyokat illeti, a köd és a sötétség megfelelő felszerelés esetén a támadókat is segítheti – ha az egyik fél fölényben van az éjjellátó felszerelésben, akkor sokkal hosszabb ideig használhatja ezt ki.

Logisztika és sebesültek

Télen a logisztikára és egészségügyi alakulatra nagyobb nyomás nehezedik, többféle okból is. Havas tájon a tüzérségi lövedékek repeszhatása akár 80 százalékkal kisebb lehet, mint ha száraz talajon landolnának a lövedékek, mert ha csak becsapódáskor, a hó alatt robbannak, akkor a hó lefogja a repeszeket. (A cél fölött robbanó, valamint a gyakran telitalálatot biztosító precíziós lőszereknél ez nem probléma, de a muníció nagy részét nem ezek alkotják.) Emiatt a tüzérségi lőszerigény a nyári öt-hatszorosa is lehet, miközben ennek biztosítása már az utóbbi hónapokban sem volt könnyű a harcoló felek számára.

A logisztikai igényeket növeli, hogy míg nyáron nincs különösebb tétje egy elszakadt egyenruhának, télen a hideg miatt ez gyorsan végzetessé válhat. De már a ruházat elázása – például egy átmeneti olvadás során – is ugyanilyen veszélyes. „A hidegben rövid ideig maradsz életben nedves ruhában” – foglalta össze tömören Jack Watling, a Royal United Services Institute védelmi agytröszt kutatója. A megfelelő táplálkozás – lehetőleg napi melegétel – biztosítása szintén fontosabb télen, mint nyáron a harcképesség megőrzése érdekében.

A sebesültek gyors ellátása szintén kritikus. A brit hírszerzés egyik napi jelentése szerint az az idő, amikor egy súlyos sebesült élete megmenthető, a felére csökken téli körülmények között. Ráadásul képzetlen, rosszul felszerelt csapatoknál télen a fagyási sérülésekkel is számolni kell. (Egyébként ezek aránylag könnyen elkerülhetők, a második világháborúban a szovjet katonákat megbüntették, ha hanyagságból szenvedtek fagyási sérüléseket, mert azt feltételezték, hogy ez egyfajta öncsonkítás, amivel ki akarnak válni a harcból.)

A sebesültek megfelelő ellátása pedig nemcsak azért fontos – a nyilvánvaló emberiességi szempontokon túl -, hogy később visszatérhessen harcolni, hanem az épen maradtak morálja szempontjából is. Erre a nem magától értetődő szempontra egy korábban Szjeverodonecket védő ukrán parancsok hívta fel a figyelmet, amikor arról kérdezték, hogy végső soron miért kellett feladni a Luhanszk megyei várost. A tiszt egyebek mellett arról beszélt, hogy a korábban heteken-hónapokon keresztül hihetetlen szívóssággal küzdők elkezdtek képtelenné válni a harcra, akkor is, ha látszólag egészségesek voltak. Ennek nemcsak a jól ismert harctéri kifáradás volt az oka a túlparti ukrán csapatoktól szinte teljesen elvágott város védői esetében.

Felhalmozhatunk akármekkora lőszer-, élelmiszer- és vízkészleteket, de sebesülteket nem evakuálhatunk a csata előtt.*Hiszen akkor még nem voltak sebesültek. Ha pedig egy katona azt látja, hogy sebesült bajtársai nem kapnak megfelelő ellátást, eszébe jut, hogy a következő pillanatban ő maga is így járhat.

Stratégiai előny

Ezzel el is érkeztünk a morálhoz, valamint a képzettséghez, amely szintén fontosabb télen. Régi megfigyelés, hogy ilyenkor sokkal több katona hajlamos lógni a hátsó vonalaknál mindenféle mondvacsinált okkal, ahol nemcsak kisebb a veszély, hanem az ellátás is jobb. Ezt csak nagyon erélyes fellépéssel lehet kordában tartani. Az első vonalban pedig a legyengült és fáradt katona könnyebben adja meg magát az ellenségnek, vagy tagadja meg a parancsot.

Ebből a szempontból pedig tényleg nagyon fontos, hogy egy katona tudja-e, miért harcol. Az ukránoknál ez nem kérdés, az oroszok a megszállt területeken bőségesen demonstrálták, mit gondolnak Ukrajna jövőjéről, legalábbis azokéról az ukránokéról, akik nem hajlandók magukévá tenni az „ukránok igazából oroszok” putyini tézisét. Az orosz mozgósítottak között biztosan akad, aki elhiszi, hogy ez élet-halál harc lenne országa számára, de azért ezt nem olyan könnyű átélni – főleg akkor, ha minimális kiképzés után, vacak felszereléssel csapják ki a frontra, ahol aztán a normális ellátást is nélkülözni kénytelen.

Egy képzetlen katona télen nem erőforrás, hanem teher

– írta Swinzow, utalva arra, hogy az ilyen katona gyorsan megbetegszik vagy fagysérülését szenved (mint sok orosz idén február-márciusban), utána pedig evakuálni kell. Ezért ilyenkor fokozottan kijönnek a képzettség- és morálbeli különbségek a hadseregek között, így a téli viszonyok stratégiai előnyt adhatnak egy képzett, motivált hadviselő számára.

Természetesen az ukrán hadseregnek is rengeteg kihívással kell szembenéznie, de részben a jobb morál, részben a nyugatról kapott téli felszerelések segítségével ezzel jobb eséllyel küzdhet meg, mint az orosz. Az utóbbi nehézségeit természetesen az ukrán propaganda igyekszik felnagyítani, de az eddigiek alapján náluk ez tényleg nagyobb feladatnak tűnik. Csodaszámba menne, ha éppen télen javulna a frontot tartó orosz csapatok morálja, de még ha tovább süllyed, az sem jelenti feltétlenül, hogy nagy ukrán győzelmeket láthatunk. Ha sok embert veszítenek, még mindig mozgósíthatnak újabb százezreket, akik aztán puszta tömegükkel is fékezhetik az esetleges ukrán ellentámadásokat.

De elképzelhető az is, hogy nem indul nagy ukrán támadás, hanem tüzérséggel és rajtaütésekkel igyekeznek tovább morzsolni az oroszok logisztikai, tüzérségi és parancsnoki képességeit akár védekezésben (ahol támadnak az oroszok), akár kisebb kötelékek, különleges műveleti alakulatok ellentámadásaival.

Ahogy Michael Kofman amerikai elemző, az orosz fegyveres erők szakértője november közepén megfogalmazta, az ukránok számára

  • az a legoptimistább forgatókönyv, hogy a hideg és a rossz ellátás miatt tovább esik az orosz morál, egyes alakulatok megtörnek, és így további területeket tudnak visszaszerezni az ukránok.
  • A pesszimista, hogy két-három hónap alatt az orosz mozgósítás eredményre vezet, és képesek lesznek újjáépíteni a nagyszabású támadásokat lehetővé tévő képességeiket (jelenleg csak egy-egy kisebb térségben képesek offenzívára).
  • De a köztes forgatókönyv a legvalószínűbb, miszerint az oroszok ilyen szintű regenerálódásra nem lesznek képesek, de nagyobb létszámuknak köszönhetően a korábbinál stabilabb védelmet tudnak kialakítani, megakadályozva egy olyan gyors ukrán áttörést, mint ami szeptemberben Harkiv megyében történt.

Az oroszok el akarják nyújtani a háborút, míg túl nagy lesz már Ukrajna felszínen tartásának az ára a Nyugat számára – tette hozzá Kofman.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz oroszok a világ legfejlettebb elektronikai haditechnikáját vitték Ukrajnába, rá is faragtakAz invázió első napjaiban lehengerlő erőt mutatott az orosz elektronikai hadviselés. Túlságosan erőset.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Nem láttam még embereket ennyire örülni egy csomag virslinek vagy fogkrémnek" - ukrajnai magyar katona Herszon felszabadításárólAz ungvári egyetem matematikus docense kilenc hónapja harcol Ukrajna felszabadításáért, Herszon visszafoglalása mellett a katonák mindennapjairól is beszélt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkUkrajna megváltoztatta a háborút, de nem a népszerű klisék menténA hangzatos kijelentésekkel szemben a tank egyelőre nem akar kihalni a csataterekről, arra viszont senki sem számított, hogy a civil drónok ilyen nagy jelentőségre tesznek szert.

Világ háború orosz-ukrán háború Oroszország tél Ukrajna Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Hajdu Miklós
2023. január 27. 11:11 Világ

Jövőre indul a szigorítás Lengyelországban, kitiltják a fővárosból a régi autókat

Kezdetben csak a legöregebb autókat érinti a korlátozás, de hamarosan a ma modernnek számító gépkocsik is Varsó belvárosán kívül rekedhetnek.

Avatar
2023. január 26. 15:30 Világ

Annyi kutyát vettek az járvány alatt az Egyesült Államokban, hogy az átlagbér kétszeresét lehet megkeresni kutyasétáltatásból

Forintra átszámolva tízmilliókat is kereshet az, aki az irodába visszaűzött munkavállalók otthon maradt kedvenceit sétáltatja.

Stubnya Bence
2023. január 26. 12:40 Világ

A hideg miatt hétfőn és kedden is rezsikedvezmény járt Angliában a csúcsidős áramspórolásért

Egy hidegbetörés miatt három szénerőművet is készenlétbe állítottak, de végül nem volt rájuk szükség. 3 millió fontot osztanak ki a spórolásért a résztvevőknek.

Fontos

Jandó Zoltán
2023. január 26. 17:40 Közélet

Finomhangolja a kormány a napelemes tiltást, párhuzamosan működhet a két paksi erőmű

Elképzelhető, hogy újra épülhetnek szélerőművek is Magyarországon, legalábbis a kormány napirenden tartja a témát - rövid interjú Steiner Attila energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkárral.

Váczi István
2023. január 26. 11:05 Támogatói tartalom, Vállalat

Vége a 30 békeévnek, alaposan átalakul a világkereskedelem

Az előttünk álló években lassabban nő majd a világgazdaságnál a nemzetközi kereskedelem, miközben jelentősen megváltoznak az áruforgalom uralkodó irányai – derül ki a Boston Consulting Group nemzetközi tanácsadó cég friss tanulmányából.

Bucsky Péter
2023. január 26. 04:34 Közélet, Pénz

Az elmaradt tanári béremelés árához mérhető veszteséget okoz a NER-cégeket is segítő jegybanki program

Bárhogy is számolunk, a növekedési kötvényprogram költsége százmilliárdos nagyságrendű. A nyertesek közt sok a kormányközeli vállalat, a veszteséget jó eséllyel az adófizetőknek kell állniuk.