Jelen írásommal arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a mára teljesen nyilvánvalóan elhibázottá vált német energiapolitika nemcsak a német ipar versenyképességét ásta alá, hanem jóval szélesebb mértékben terjedő károkat okozott, s még ma sem látszik, hogy az illetékes vezetők ebből tanultak volna.
A német Energiewende programja 2000-ben fő célként a szén-dioxid- kibocsátás csökkentését irányozta elő s ehhez eszközként a megújuló termelések így a nap és szél erőművek építését ösztönözték, különböző támogatásokkal. Ez kezdetben valóban eredményes volt, mert napjainkig sikerült a jelenlegi mintegy 75 000 megawatt körüli villamosenergia-igényt jócskán meghaladó, mintegy 122 000 megawatt teljesítményű megújuló, nap illetve szélenergiát hasznosító erőműparkot megépíteni. Ezzel a szén-dioxid kibocsátás nélkül termelő megújulók aránya 2021-ben ugyan elérte a 45,8 százalékot, ám ennek ellenére a szén-dioxid- kibocsátás ahelyett, hogy csökkent volna, még nőtt is az előző évhez képest.
Az ok a szélerőművek termelésének jelentős visszaesése volt, melyet a szénerőművek nagyobb termelésével kellett kompenzálni, ez pedig megnövelte a kibocsátást.
Ez is jól mutatja, hogy hiába haladja meg a nap, szél teljesítmény az igényeket, az időjárástól függő termelés időnként nem képes az igények fedezésére. Az érem másik oldala, amikor a nap vagy a szél jóval többet termel annál, mint amennyi energiára igény mutatkozik. Ilyenkor jó esetben áron alul kell értékesíteni, de inkább tárolni kellene a fölös energiát. Erre ma még csak nagyon rövid időt lefedő és megfizethetetlenül drága akkumulátoros megoldás létezik.
Megjegyzem, minél nagyobb a megújuló termelés aránya, ez a probléma annál nagyobb lesz, egyre jobban növekszik az úgynevezett Blackout veszélye is.
Németországban tovább növelte az elhibázott energiapolitika káros hatását az atomerőművek leállítása, illetve a szénerőművek kivezetésének elhatározása. Néhány esetben már megtörtént egyes szénerőművek lekapcsolása – ilyen volt például a hamburgi 800 megawattos Moorburg, Németország legkorszerűbb szénerőművének leállítása, 3 évvel üzembehelyezését követően .
A két intézkedés hatása egyértelműen a költségek növekedését okozza. Az atomerőművek, bár létesítésük drága, mégis a legolcsóbban termelnek, mert élettartamuk durván kétszerese a nap- és szélerőműveknek. A nukleáris tüzelőanyag energiasűrűsége viszont olyan magas, hogy létesítési költségeik leírását követően rendkívül alacsony üzemköltségük van. Ezért termel olcsón Paks I. A szén és egyéb fosszilis tüzelésű erőművek viszont szabályozhatók s erre a megújulók volatilitását kiszabályozandóan mindaddig, amíg megfelelő tárolási megoldás nem lesz, szükség lesz.
Megjegyzem a fosszilisek és az atomerőmű más tartalékot nem igényeltek, így a megújuló nélküli korábbi VER-ek (Villamos Energia Rendszerek) alacsonyabb áron tudtak villamosenergiát szolgáltatni, mivel az egységek szabályozhatóbbak s így jobban kihasználhatóak voltak.
A németeknél a megújulók időnkénti kiesését pótlandó hagyományos erőművi kapacitások – perspektíva hiányában – nem kerültek fejlesztésre, s újak sem épültek.
A német kormány az energiaválságból a kiutat előremeneküléssel kívánja orvosolni. Koncepciójuk alapelve, hogy még több időjárásfüggő erőművet kell építeni, mert ez reményeik szerint egyrészt biztosítaná az orosz energiaimporttól való függetlenedést, másrészt a szén-dioxid kibocsátás további csökkenését hozná magával.
Az Agora intézet és az Energiewende 2021-ben megjelent közös tanulmánya szerint fel kell gyorsítani az új időjárásfüggő erőművek építését, s 2035-ig összesen 398 000 megawattot kellene létesíteni.. Ez nagyjából a négyszeresét jelenti annak, amit 22 év alatt sikerült megépíteni. Igaz, 2035-ig csak alig fele idő áll rendelkezésre, így négyszerannyit lehetetlennek tűnik megugrani.
Ez 30 000 db 5 megawattos, ma legnagyobb széltornyot jelent, ebből 5000 darabot a tengerbe építve. A 245 000 megawatt peak új naperőmű céljaira mintegy 490 000 hektárnyi területet – kb. 8 Balatonnyi terület – kellene igénybe venni.
Az új egységek hálózatba kapcsolására mintegy 15 000 kilométernyi új távvezeték lenne szükséges.
Fenti elképzelések a német kormány időnként nyilvánosságra kerülő elképzeléseiben ( pl. Habeck miniszter interjúi ) is megjelennek.
A megújuló energiaforrással működő erőművek építése mellett – ahhoz, hogy az időjárásfüggők volatilitását kiegyenlítsék – további 60 000 megawattnyi gázturbinás erőművet is beterveztek ( 200 db 300 megawattos erőmű ), melyeknek 100 százalékban hidrogén tüzelésre is alkalmasnak kell lennie.
Azt hiszem egyáltalán nem túlzok ha ezeket a terveket csak a vágyak szülte illúziónak minősítem, különösen akkor, amikor az szélerőművek ellen egyre nagyobb ellenállás mutatkozik.
Az energiaprobléma természetesen nem áll meg a villamosenergia termelésénél. Ha csak a lakosság fűtési igényeire gondolunk, ennek megoldása sem egyszerű. Történetesen ott, ahol főleg a földgáz jelenti a legelterjedtebb megoldást, nem lehet rövid idő alatt például hőszivattyús megoldásra áttérni. Németországban ennek ellenére azzal számolnak, hogy 2035-ig mintegy 8,8 millió fogyasztó fog erre átállni. Hasonló a helyzet az elektromos autókkal, ott ugyanerre az időpontra már 28 milliót valószínűsítenek.
Említhetném még azt, hogy a már több éve egy ígéretes megoldásként beharangozott un. hidrogéngazdaság létrehozására egyenlőre még csak elképzelések és tervek születnek. Érdemi projektek nélkül így, ezekre alapozni ma még felelőtlen lenne.
Az elhibázott energia politikáért nemcsak a németeket, hanem az Európai Uniót is lehet hibáztatni, 1990 óta az Európai Unió a szén-dioxid mentesítés érdekében az úgynevezett kibocsátás kereskedelemre építette energiapolitikáját, és bevezette az ETS ( Emission Trading System ) rendszert. Ez gyakorlatilag a fosszilis tüzelőanyag büntetőadóját jelenti. Azzal, hogy hozzá kell számolni a villamos energia árához, versenyképtelenné teszi a megújulókkal szemben. Magyarán tudatosan megdrágították az energia költséget!
2013-2021 között ez 78 milliárd euróval növelte a fogyasztói árakat s ma ennek éves költsége kb. 17 milliárd euró évente. 2020-ban az EU-tagállamok 1,2 milliárd eurónyi ETS-bevételt fizettek ki az energiaigényes iparágaknak, hogy kompenzálják azokat a költségnövekedéseket, amelyeket maga az ETS okozott 2019-ben. Ez a teljes ETS-költség körülbelül 12 százalékát teszi ki abban az évben, és ez egyértelmű bizonyíték. hogy az ETS káros hatással van a versenyképességre. Németország 546 millió eurót fizetett, ami az ETS bevételének mintegy 17 százaléka.
A megújuló termelés támogatása ugyancsak jelentős költségnövekedést okozott.A megújuló energiaforrásokból származó támogatások éves költsége a fogyasztóknak az EU-27-ben jelenleg 69 milliárd eurót tett ki, és a végét nem látni a költségek további növekedésének. A 2008 és 2021 között kifizetett összes támogatás 770 milliárd euró volt, az EU-27-ben. Az összeg nagyságának érzékeltetésére megjegyzem, hogy ebből 120 db 1000 megawattos atomerőművet lehetett volna létesíteni!
Ezek hatására – még az orosz- ukrán háború előtt (!) – az EU 27-ben a háztartások által fizetett villamosenergia-árak 80 százalékkal meghaladták a G20-ak árait. A német és dán háztartási villanyárak Európa legmagasabb értekét érték el. Az EU-ban az iparban alkalmazott villamosenergia-árak körülbelül 30 százalékkal haladták meg a G20-ak árait. A háztartások gázára az EU-ban megközelítőleg kétszerese volt a G20-ban érvényesnek. Az EU-ban az iparban fizetett gázárak 20–30 százalékkal voltak magasabbak, mint a G20-ban.
Az orosz-ukrán háború csak tovább növelte, sőt többszörösére fokozta az áremelkedést, tovább rontva a helyzetet azzal, hogy a szankciós politika következményeként most már a fizikai hozzáférés is ellehetetlenül egyes energiahordozóknál.
Nem teljesült az az elképzelés sem miszerint az árak növekedését majd kompenzálják az új exportlehetőségek. A napelemek gyártása elment Kínába, a szél és napenergia iparban foglalkoztatottak száma meredeken visszaesett ( Spanyolországban 200 000-ről 50 000 re, Németországban 60 000 ről 30 000 -re ).
A túlnyomóan negatív eredmények ellenére, mit sem tanulva a tényekből, tapasztalatokból, s még mindig reménykedve a csodában, az EU vezetése az európai zöld megállapodásban , a Fitt for 55 -ben további ambiciózus célokat jelentett be.
Az EU bürokráciája változatlanul azt hiszi, hogy elegendő a célokat kitűzni anélkül, hogy egyáltalán megvizsgálnák annak megvalósíthatóságát, a rendelkezésre álló forrásokat mind anyagi, mind pénzügyi vonatkozásaiban. Az egész a megbukott tervgazdálkodásra emlékeztet. Nem számol a fogyasztók teherbíró képességével, különösebb gondolkodás nélkül elfogad bizonyítatlan ötleteket, meg se hallgatva az esetleges kritikai észrevételeket.
Nem veszi figyelembe azt sem, hogy az árak elszabadulását meg kellene előzni, mielőtt az valóban kontrolálhatatlanná válna, de azt sem, hogy az egész kibocsátási politika teljesen feleslegesen óriási költségeket emészt fel, egyidejűleg veszélyeztetve az ellátásbiztonságot, tönkretéve a gazdaságot s elszegényítve közösséget, erősen kétségbe vonható csak vélt károk megelőzésére.
Az EU 27 a földi légkör szén-dioxid tartalmát nem képes befolyásolni a maga kb. 10 százalékos kibocsátási arányával, különösen akkor nem, amikor a fejlődők ennél messze nagyobb kibocsátás növekedést terveznek ! 2019-ben amikor a Covid következtében a Föld egészének antropogén kibocsátása kb. az EU teljes kibocsátásával esett vissza, a Föld légkörét reprezentáló Mauna Loai CO2- mérésekben ebből semmi sem volt érzékelhető. A CO2 értékek a korábbi útemnek megfelelően, töretlenül növekedtek tovább.
Végezetül csak reménykedhetünk, hogy a kiélezett helyzet elgondolkodtatja az illetékes döntéshozókat, hogy ideje lenne felülvizsgálni az elképzelt célokat s egy elfogadhatóbb, megvalósíthatóbb európai energia politikát kialakítani, amit a tagországok állampolgárai is sajátjuknak érezhetnek majd.
Világ
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
