Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2020. október 3. 07:22 Világ

Nyakunkon a valaha volt legnagyobb migrációs hullám

Jorgénak 2019 elején vált világossá, hogy el kell hagynia Guatemalát. Az időjárás ellene fordult: öt éve szinte egyáltalán nem esett az eső, amikor meg igen, akkor egy árvíz vitte el a termést. Amikor elfogyott az összes pénze, eladta a bádogtetős kunyhóját, amelyben feleségével és három gyerekével élt, hogy egy utolsó próbálkozást tegyen. Az eső azonban megint nem esett, így elhaltak a növények.

Jorge ekkor döntötte el, hogy elhagyja Guatemalát, különben éhen hal a családja. Az apja elzálogosította az utolsó négy kecskéjét, hogy Jorge és hétéves fia el tudjon indulni. A döntés után három nappal már úton voltak az USA irányába. Mindössze egy nejlonzacskó volt náluk, amelyben mindketten egy pár nadrágot, három pólót és alsóneműt, valamint egy fogkefét vittek magukkal.

Közép-amerikai migránsok a guatemalai-mexikói határnál idén januárban. Fotó: AFP

Az elmúlt években Jorgéhoz hasonlóan több százezer guatemalai indult el az Egyesült Államok felé egy jobb élet reményében. A korrupció és a szegénység mellett ebben egyre jelentősebb szerepet játszanak az egyre gyakoribb aszályok és áradások. Abban a régióban, ahol Jorge lakott, a gyerekek fele krónikusan éhezik, és szinte minden itt élő családnál bizonytalan, hogy mit esznek legközelebb.

Jorge sorsát még nyáron mutatta be a New York Times és a ProPublica egy monumentális cikkben, amely a klímaváltozás és a migráció kapcsolatát járja körül. A cikk számos szemléletes példán és tudományos kutatáson keresztül mutatja be, hogy a kiszáradó földek vagy az emelkedő tengerszint miatt szülőföldjüket hátrahagyó tömegek nem egy átpolitizált disztópia, hanem évek óta zajló valóság.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar mezőgazdaságot az elsők között száríthatja el a klímaváltozásA déli országok mellett a Kárpát-medence van leginkább kitéve a klímaváltozásnak Európában. A szárazság várhatóan harmadával csökkenti a termésátlagokat. 

Jorge hazája, Guatemala félsivatagos tájai hamarosan elsivatagosodnak, egyes régióiban a csapadék 60 százalékos csökkenését várják, a termésátlagok jelentősen vissza fognak esni. Hasonló folyamatok zajlanak szerte a világban a vízhiánnyal fenyegetett indiai városoktól a tengerszint növekedésével szemben tehetetlen Mekong-deltán keresztül az egyre élhetetlenebbé váló Kaliforniáig.

A partmenti erózió által fenyegetett épületek Kaliforniában. Fotó: AFP

Bármennyire tűnhet egyre inkább unalomba fulladó riogatásnak a távoli természeti katasztrófák sporadikus felkapása az ausztrál bozóttüzektől a szibériai hőhullámig, a tudományos konszenzus szerint ez valóban csak a kezdet, és az olykor hatásvadásznak ható tálalás árnyékában már most milliók életét teszi tönkre a klímaváltozás.

Egy új kutatás szerint a következő ötven éven belül a Föld területének 19 százaléka válik lakhatatlanná a hőség miatt a mostani egy százalék helyett. Ilyen lesz India területének jelentős többsége, illetve Afrika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet jelentős része. Az Amazonas-medencét borító esőerdők 2070-re várhatóan teljesen eltűnnek, India vagy Kína egyes részein pedig 2100-ban olyan meleg lesz, hogy pár óra szabadban tartózkodás halálos lesz a legegészségesebb embereknek is.

Feketével a hőség miatt élhetetlen területek most, csíkossal a 2070-re várhatóan élhetetlenné váló területek egy májusban publikált kutatás szerint

A várhatóan élhetetlenné váló területeken jelenleg mintegy két-hárommilliárd ember él, így bizonyosnak tűnik, hogy a klímaváltozás a világtörténelem legnagyobb mértékű migrációját indítja el.

A tömeges elvándorlás már el is kezdődött. A Világbank szerint az egyre kiszámíthatatlanabb monszunok és egyre gyakoribb aszályok által sújtott Délkelet-Ázsiából több mint nyolcmillió ember költözött a Közel-Keletre, Európába és Észak-Amerikába, és hamarosan több tízmillió követheti őket. Az ENSZ szerint tavaly mintegy 22 millió embernek kellett elhagynia az otthonát az időjárás miatt. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegszüntetni biztosan nem fogják a segélyek a migrációtAmikor a fejlődő országok elérnek egy bizonyos jövedelmi szintet, mindenképpen elkezdődik egy kivándorlási hullám, a segélyek csak később csökkenthetik a mértékét.

Az emberek jellemzően végső elkeseredésükben döntenek úgy, hogy otthagyják a szülőföldjüket, családjukat. Ebből adódóan költözés esetén is minél közelebb próbálnak maradni az otthonukhoz. Az időjárás miatt ellehetetlenülő földművesek először jellemzően egy közeli városba vagy a fővárosba mennek szerencsét próbálni, és ha ott sem tudják fenntartani magukat, akkor vágnak bele a gazdagabb országokba tartó életveszélyes és kiszámíthatatlan útnak.

Etiópia fővárosában, a közel ötmilliós Addisz-Abebában a népesség duplájára nőtt az elmúlt húsz évben, jelentős részben az ellehetetlenülő földművesek érkezése miatt. A klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott nagyvárosok közül a 30 milliós Delhi vagy a 14 milliós Lagos népessége szintén megduplázódott az elmúlt két évtizedben.

A képzetlen, tanulatlan és ellehetetlenült földművesek ilyen mértékű áramlása értelemszerűen túlzsúfolttá teszi a városokat. A gyors urbanizáció miatt egyre nagyobb nyomornegyedek nőnek ki korlátozott víz- és áramellátással.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSose volt még olyan élénk a népvándorlás a Földön, mint az utóbbi néhány évbenOlcsóbbá lett az utazás és a kapcsolattartás, néhol lazább a határátlépés. Hamarosan viszont újabb lökést kaphat a népvándorlás a globális felmelegedés következményei miatt.

A Világbank szerint a világ lakosságának 40 százaléka – kétmilliárd ember – városi nyomornegyedekben fog élni tíz éven belül, ami nyilvánvalóan mélyíti a társadalmi feszültséget. A Vöröskereszt szerint a legtörékenyebb országokba koncentrálódik a városi lakosság növekedésének 96 százaléka.

A klímaváltozás miatt a földekről nyomornegyedekbe kényszerült tömegeknek számos fegyveres konfliktusban van szerepe. Szíriában soha nem tapasztalt aszály volt 2007 és 2010 között, amely miatt tömegek költöztek a városokba. Ez a polgárháború kirobbanásában is szerepet játszott, mivel növelte a rezsimmel szembeni elégedetlenséget, és még inkább kiélezte a társadalmi feszültségeket. Az aszály és a gabonahiány Egyiptomban és Líbiában is fokozta az elégedetlenséget az Arab Tavaszt megelőzően.

A hondurasi főváros, Tegucigalpa egyik nyomornegyede. Fotó: AFP

Évente több millió ellehetetlenülő földműves kényszerül tehát városokba, ahol szintén nyomorúságos körülmények között élnek, mint a New York Times cikkében bemutatott salvadori Delmira. A nő napszámosként dolgozott a környékbeli kukorica- és babföldeken. Az aszályok és a kiszámíthatatlan viharok azonban egyre inkább ellehetetlenítették a salvadori mezőgazdasági dolgozók megélhetését, és Delmira is szülőföldje elhagyására kényszerült.

Egy közeli város téglagyárában talált munkát, de két év után el kellett menekülnie a környéket uraló erőszakos bandák miatt. Salvador a világ egyik legveszélyesebb országa, itt a legnagyobb az egy főre jutó gyilkosságok száma. Egyik nap a lakásukból rabolta el egy banda Delmira férjét, akit fényes nappal, egy utcával arrébb kivégeztek.

A tragédia után Delmira nem tudott visszatérni szülei földjére a vízhiány miatt. Két lányát tudta csak szüleire bízni, ő pedig a fővárosba, San Salvadorba költözött a kisbabájával. Egy büfében dolgozik eladóként heti hat napot, és kevesebb, mint 200 dollárt (62 ezer forintot) keres. Ebből 65 dollárt fizet a nővérével megosztott szobáért, 75 dollárt pedig elutal a két lányt nevelő nagyszülőknek.

Aszály által sújtott kukoricaföld Salvadorban. Fotó: AFP

A bandák miatt azonban San Salvador is rendkívül veszélyes. Az elmúlt évtizedekben a város minden hatodik lakója menekült el az USA-ba. Az egyik banda kifosztotta a házat, amelyben Delimra lakott, aki később egy gyilkosságnak is tanúja volt egy kórházban, ahova ételt szállított.

A cikk elején említett Jorgéhoz hasonlóan Delmira szintén 2019-ben döntötte el, hogy el kell hagynia Salvadort, bármi áron. Az erőszak, a szegénység és a kiszolgáltatottság mellett már az éghajlat is egyre kevésbé elviselhető. „Megváltozott a klíma (…) tavaly az apám is feladta” – mondta Delmira, hozzátéve, hogy az elmúlt három évben alig esett az eső.

Mégsem tudott elindulni, a koronavírus pedig végképp nehéz helyzetbe sodorta, a fejlődő világ sok százmillió lakosához hasonlóan. A nyáron megjelent cikket megelőző három hónapban nem tudott dolgozni, nem tudta meglátogatni a nagyszülőknél élő lányait sem, de legalább maradhatott az albérletében. Továbbra is eltökélt abban, hogy elinduljon az USA-ban, mint mondta, az első adandó alkalommal ezt meg fogja tenni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA felmelegedés olyan következményeit éljük át idén, amiket csak évtizedek múlva vártakEgymás után dőlnek a melegrekordok, soha nem látott kiterjedésben ég az USA nyugati partja, miközben ilyesmire nem számítottak ennyire hamar a tudósok.

Ahogy a menekülteket eleinte többnyire empátiával fogadó görögországi Leszboszon vagy éppen a szerb-magyar határ környékén tapasztalhattuk, a tömeges migráció még a leginkább befogadó közösségek és az életükért menekülők között is éles feszültséget szül.

Ahogy az Abcúg korábbi cikke bemutatta, a 2015-ös menekültválság előtt a legtöbb gazda a szerb határ környékén vizet vagy ennivalót adott menekülteknek, ha kértek. 2015 őszén azonban kezelhetetlenné vált a menekültek mennyisége, akik a gazdáknak jelentős károkat okoztak, és a korábban domináló együttérzés is megváltozott

„Azt látjuk, hogy csak jönnek, jönnek, jönnek” – fejezte ki kilátástalanságát az egyik gazda akkor az Abcúgnak. Pár évvel később és jó pár ezer kilométerrel arrébb szinte szó szerint ugyanígy írta le a tömeges migráció kezelhetetlenségét egy mexikói kisváros rendőrparancsnoka.

Amikor 2018-ban a guatemalai határ közelében fekvő városba érkezett több ezer USA-ba tartó közép-amerikai migráns, José Gonzalo Rodríguez kukoricát, babot, tortillát (mexikói lepényt) és ruhát vitt adományként a főtéren kartonpapírokon nyomorgó, kimerült embereknek.

Közép-amerikai migránsok Guatemala és Mexikó határánál idén januárban. Fotó: AFP

Innentől kezdetét vették az egymást váltó, többezres menekülthullámok a városban, és Rodríguez egyre kevésbé lett együttérző velük szemben. A negyedik hullámnál már otthon maradt. „Ez olyan, mintha valakit meghívnál magadhoz vacsorára. Áthívod őt egyszer vagy akár kétszer is. De át fogod őt hívni hatodszorra is?” – vetette fel a New York Times-nak.

Egy mexikói határvárosban, Tapachulában szintén a menekültek mértékével arányosan párolgott el az empátia. Míg 2019-ben eleinte ingyen fuvarokkal, étellel vagy gyógyszerrel fogadták a helyiek a közép-amerikai menekülteket, pár hónap alatt annyira megváltozott a helyzet, hogy katonák vadásztak rájuk, mintha ellenséges katonák lennének.

A sorozatos menekülthullámok Mexikó déli részének gazdaságára is súlyos csapást jelentettek. A menekültek miatt annyira visszaesett a régiót meghatározó turizmus, hogy a legdélebbi állam, Chiapas gazdasága 3 százalékkal zsugorodott 2019-ben, miközben az északi államoké 3-11 százalékkal nőtt.

Ahogy a cikkben szereplő példák mutatják, vagy akár a magyarországi közgondolkodásból érzékelhető, a tömeges migráció a legtöbb érdekelt számára kényszer. A cikk elején említett Jorge végül eljutott a hétéves fiával az USA-ba, és Houstonban talált munkát az építőiparban. Eleget keres ahhoz, hogy kifizesse a tartozásait és támogassa a Guatemalában maradt családját. A családjától való távollétet azonban nem tudja elviselni, emiatt vissza szeretne térni Guatemalába.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkFelturbózza a migrációt a klímaváltozásTavaly körülbelül 22 millió embernek kellett elhagynia az otthonát a szélsőséges időjárás miatt, közel 5 millióval többnek, mint egy évvel korábban.

Világ bevándorlás klímaváltozás Közép-Amerika menekültek Mexikó migráció Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Mészáros R. Tamás
2020. november 23. 17:19 Világ

A kínai dominancia megalapozójának harangozták be, mégis gyengére sikerült a világ legnagyobb gazdasági paktuma

A világ lakosságának és GDP-jének 30 százalékára terjed ki az új ázsiai gazdasági övezet. Egyesek szerint ez megágyaz a kínai dominanciának, mások szerint semmin nem változtat.

Váczi István
2020. november 23. 12:13 Világ

Olyan népszerű az előrehozott nyugdíj, hogy egyre többe kerül a költségvetésnek Németországban

Németországban „nők 40" helyett „mindenki 45" van, némi könnyítéssel, és egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.

Kasnyik Márton
2020. november 21. 15:27 Világ

Gyorsan el fog dőlni, hogy Biden át tud-e vinni bármi érdemit

Korszakos átalakításokra készült Biden, de úgy tűnik, valami sokkal kisebbel kell beérnie. Lehet, hogy ez nincs is ellenére.

Fontos

Avatar
2020. november 24. 17:09 Pénz

A covid után jön az adóemelés?

A kormánynak hamarosan napirendre kell tűznie az adósság elleni harc 2.0-t, amit valószínűleg nem lehet megúszni adóemelés nélkül.

Bucsky Péter
2020. november 24. 06:54 Közélet

Elhagyják a vállalkozók Parragh kamaráját, de a NAV-végrehajtást nem ússzák meg

Miközben a zsugorodó tagságú kamarai rendszer elnöke könnyítésekért lobbizik a cégek számára, a tartozások behajtása a válságban sem szünetel.

Bucsky Péter
2020. november 23. 06:31 Közélet

A számokat nézve Parragh László adócsökkentése vélhetően egy blöff

Ha az iparűzési adó elengedése bedönti az önkormányzati megrendeléseket és szolgáltatásokat, akkor recessziós lavinát indíthat el.