Sokáig vitatkoztak arról, mi a jobb környezetvédelmi szempontból, a régi, energiafaló épületek felújítása, vagy inkább ezek lebontása, hogy a helyükön olyan korszerű ház vagy iroda legyen, amelynek energiahatékonyságát gyakran nem lehet elérni az utólagos szigeteléssel és hasonló módszerekkel.
Ez a vita mostanra eldőlni látszik, méghozzá a felújítás javára. Ennek oka, hogy az építkezéshez kapcsolódó üvegházhatású gázkibocsátás jelentős része az olyan építőanyagok legyártásához kapcsolódik, mint a beton, a tégla és az acél. Ezt pedig értelemszerűen meg lehet spórolni, ha egy már létező épületet újítanak fel.
A brit okleveles ingatlanszakértők szövetségének (RICS) számításai szerint egy iroda teljes életciklusa során az üvegházhatású gázkibocsátás 35 százaléka a használatbavétel előtt keletkezik. A lakóépületeknél pedig még magasabb az arány, 51 százalék. Így még akkor is évtizedekre van szükség a különbség eltüntetéséhez, ha egy kifejezetten korszerűtlen épületet bontanak le, és a lehető leghatékonyabbat építik fel a helyére. (Még úgy is, hogy nyilván a felújításhoz is kapcsolódik valamennyi kibocsátás.) És ezek pont azok az előttünk álló évtizedek, amikor meg kellene fékezni a klímaváltozást.
Ez a brit építészeket – köztük 14 Stirling-díjast – is állásfoglalásra késztette a felújítás mellett, pedig elvileg ők ugyebár az új épületek felhúzásában lennének érdekeltek. Az Egyesült Királyság építészmérnökeinek patinás, 1895 óta megjelenő lapja, az Architects’ Journal kezdett kampányt ennek érdekében, kérve a törvényhozást az adószabályok megváltoztatására. Az országban jelenleg új épületek építésekor gyakran nem kell áfát fizetni, miközben a felújításnál 20 százalékos a kulcs.
Őrület, hogy a kormány olyan gyakorlatot támogat, ami növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Ha nem romboljuk le az épületeket, akkor ez elkerülhető, és pont erre van szükségünk
– fogalmazott a lap felelős szerkesztője a BBC-nek.
Korábban a kormány arra hivatkozva utasította el a felújítás áfakulcsának csökkentését, hogy az EU nem engedi. Most, a Brexit után arra hivatkozik, hogy ezzel a lépéssel 6 milliárd fonttól esne el a költségvetés, amit nem tud nélkülözni. Pedig a felelős szerkesztő szerint egyszerűen meg is fordíthatnák a dolgot, vagyis az új építésnél kellene áfát fizetni, míg a felújításnál nem. Manapság is előfordul, hogy ez a különbség dönt a bontás/új építés javára, vagyis egyértelműen meg kéne fordítani az arányt.
