Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2019. augusztus 26. 16:39 Világ

A hétvége, amikor Trump végleg az őrületbe kergetett mindenkit

Az utóbbi napokban még az eddigiekhez képest is sűrűbbé vált az a köd, ami miatt nehéz értelmezni a globális gazdaságpolitika eseményeit. Az amerikai-kínai kereskedelem megbénításával és az egész világgazdaság kisiklatásával fenyegető politikai kardcsörtetés hajmeresztő kanyarokat vett.

  • Pénteken Kína bejelentette, hogy – a korábbi amerikai vámokra válaszul – emelni fogja az amerikai termékek vámját. Erre válaszul Trump három súlyos dolgot is közölt: újabb vámemeléseket jelentett be, „megparancsolta” az amerikai cégeknek, hogy szakítsák meg a kapcsolataikat Kínával, és azt is elmondta, hogy Hszi Csin-ping – az általa jelölt Fed-elnökhöz hasonlóan – az Egyesült Államok ellensége. A tőzsdék zuhantak.
  • Vasárnap Trump egy reggelin azt válaszolta egy újságírónak, hogy megbánta a pénteki nyilatkozatait, amivel tovább élezte a kereskedelmi háborút. Egy órán belül azonban megérkezett a Fehér Ház cáfolata, amely szerint az elnök félreértette a kérdést, és valójában csak azt sajnálta, hogy nem emelte a vámokat még korábban, még magasabbra.
  • Hétfőn Trump újra Hszi Csin-pinget éltette, és arról beszélt, hogy telefonon keresték Kínából, és ezeken a megbeszéléseken közeledtek az álláspontok. Később kiderült, hogy valójában nem is voltak telefonhívások.

A kereskedelmi háborúnak ebből a szakaszából nehéz lesz kijönni, hiszen mind az Egyesült Államok, mind Kína csak arcvesztéssel tudna kompromisszumot kötni. És bármennyire furák is a hírek, nincs olyan szereplője a világgazdaságnak, amelyik megengedhetné magának, hogy ne figyeljen oda, hiszen a vámemelésekből és az ezek körüli bizonytalanságból mindenkit érintő gazdasági visszaesés lehet.

Ha például Trump tényleg megtiltaná az amerikai vállalatoknak, hogy Kínában gyártsanak, az egy pillanat alatt a feje tetejére állítaná az utóbbi évtizedek gazdasági világrendjét. Az pedig, hogy hirtelen haragjában bejelentette ezt („ezennel megparancsolom”, írta), de nem lehet tudni, hogy tényleg komolyan gondolta-e, csak hozzájárul a bizonytalansághoz. Eközben az amerikai feldolgozóipari vállalatok máris arra panaszkodnak, hogy az importárak drágulása miatt kevésbé versenyképesek a globális piacon.

A maga részéről Trump nem ismeri el, hogy a kereskedelmi háborús retorikája késztetné lassításra az amerikai vállalatokat. Ehelyett egyre nagyobb intenzitással hibáztatja az amerikai pénzpolitikáért felelős Federal Reserve-öt. Itt is rengeteg csavar van. A Fed elnöke Trump kinevezettje (Trump megtarthatta volna a korábbi Fed-elnököt, Janet Yellent is, akit amúgy a lazább monetáris politika hívének tartanak; őt hitelesebben támadhatná most mint Obama-kinevezett demokratát). Trump tíz éve, a válság mélypontján túl enyhének találta a monetáris politikát, most viszont – amikor állítása szerint remek állapotban van a gazdaság – túl szigorúnak. Az amerikai kötvénypiacok mindenesetre recessziót és újabb kamatvágásokat áraznak, miután az Egyesült Államokban a legutóbbi negyedévben visszaestek a beruházások, és világszerte lefelé vette az irányt a gazdasági ciklusokra leginkább érzékeny ágazat, a feldolgozóipar.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEurópa húzhatja a rövidebbet az USA és Kína kereskedelmi marakodása miattTévedés, hogy a kereskedelmi szembenállás elsősorban az USA és Kína viszonylatában fejtheti ki pusztító hatását.

Ami különösen érdekessé teszi a folyamatot, az egy egyelőre kevéssé értett visszacsatolási mechanizmus Trump reakcióin keresztül. Az elnöknek ugyanis amennyire fontos a kereskedelmi háborús retorika élezése, annyira nem szeretne zuhanó tőzsdéket látni. Ha egy-egy nyilatkozata után különösen nagyot zuhanna a piac, akkor jellemzően visszakozni szokott. (Egy különösen gyakran idézett területe lett a gazdasági elemzésnek, amikor tekintélyes szakértők próbálják kitalálni, hogy mik lehetnek az amerikai elnök „ösztönös” reakciói a gazdasági és politikai eseményekre.)

Ez a beépített óvatosság egyre inkább korlátozza az elnök mozgásterét. Igaz, egy másik értelmezés szerint Trumpnak valójában nem is ezek a célok a fontosak, hanem az, hogy minden rajta keresztül történjen, az adott pillanat eseményeit ő határozza meg. Ez növelheti a hatalomgyakorlás szubjektív élvezetét, de a gyakorlatban is hozhat előnyöket.

Mindeközben lement a szokásosnál is tartalom nélkülibb G-7 csúcstalálkozó a franciaországi Biarritzban, ahol tovább folyt a Trump-műsor. Az elnök nemcsak Kínának üzent, hanem a többi országgal folytatott tárgyalásairól is nyilatkozott – ami azért volt érdekes, mert szinte minden állítását megcáfolták a tárgyalópartnerei. Trump például bejelentett egy kereskedelmi megállapodást Japánnal, ezt azonban a japánok cáfolták. Trump azt is elmondta, hogy szerinte az észak-koreaiak nem sértettek nemzetközi megállapodásokat a legújabb rakétatesztjeikkel, miközben a japán miniszterelnök Sinzó Abe éppen arról beszélt újságíróknak, az észak-koreaiak szerződést sértettek. Azt is elmondta, hogy részt fog venni a klímaváltozásról szóló megbeszélésen, ám nem volt ott.

Nem is csoda, hogy a G-7 csoport most már közös nyilatkozatot sem ad ki a találkozó végén, 44 éves története alatt először. Bár a normát már tavaly megszegte az USA, amikor – a mostaninál is feszültebb légkörben – nem írta alá a zárónyilatkozatot a kanadai találkozón. Jövőre Trump lesz a házgazda – máris bedobta, hogy a saját családja tulajdonában álló floridai golfközpont lesz a helyszín -, és könnyen lehet, hogy a Krímet illegálisan annektáló Oroszország visszahívásával fogja sokkolni a G-7 maradékát. (Az Ukrajna elleni agresszió előtt a csoport Oroszországgal együtt, G-8-ként ülésezett.)

Amennyire kaotikusnak és önkényesnek tűnhet az amerikai elnök politikája, annyira maradandó sebeket ejthet a világgazdaságon. Az elemzők egy része szerint máris elindult a folyamat, amit jobb híján „leválásnak” neveznek. Az egymás közötti kínai és amerikai közvetlen beruházások máris összezuhantak, Kína pedig egy év alatt elsőről a harmadik helyre csúszott az USA kereskedelmi partnerei között. Az üzleti szektor hosszú távú terveiben egyre kevesebb szerepet kaphatnak a határon átnyúló, bonyolult beszállítói hálózatok, hiszen egy ilyen közegben senki sem számolhat stabil nemzetközi renddel. Ez az egyik oldalról csökkenteni fogja a világgazdaság hatékonyságát – a protekcionista országok csak drágább saját termékekkel pótolhatják a megvámolt külföldit -, másrészt rivális kereskedelmi blokkokat hoz létre. Egyik sem igazán jó fejlemény.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkValaki elmagyarázhatná Trumpnak, hogy hogyan működik a világkereskedelemNem lopja meg az országot, ha épp kereskedelmi hiánya van. Sőt, éppen ez mutatja, hogy gazdag.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkDonald Trump és az Art of the Deal bukásaAz elnök kapitulált, és ezzel megfordul az amerikai politika. De valójában Trump üzleti filozófiájának alapjaiban van a hiba.

Világ G7 kereskedelmi háború Kína usa Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Torontáli Zoltán
2019. szeptember 17. 17:18 Élet, Világ

Legalább havi bruttó félmilliós fizetést kell adni egy osztrák biciklis futárnak

Jövőre életbe lép az ágazati kollektív szerződés, bérminimummal és karácsonyi pénzzel.

Torontáli Zoltán
2019. szeptember 16. 15:19 Élet, Világ

Büntető adóval fognák vissza a húsfogyasztást Németországban

Úgy tűnik, hogy az ötletet az Angela Merkel vezette kormányzópárt sem veti el, pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy a megvalósítással el lehet érni minden célt.

Kasnyik Márton
2019. szeptember 16. 10:39 Világ

Néhány drónnal szétbombázták a kőolaj világpiacát

Kiesett a világ kőolaj-termelésének az öt százaléka, amire húsz százalékot ugrott az olajár. Újra megjelent a veszély a Közel-Keleten.

Fontos

Avatar
2019. szeptember 17. 15:09 Élet

Lehet demokratikus és piaci választ adni a klímaváltozásra?

Lehet, hogy hiába várunk erre, ha nem hozunk létre olyan intézményeket, amelyek hatékonyan vezetnék ezt a folyamatot. Hozzászólás az extrapoláció-vitához.

Stubnya Bence
2019. szeptember 17. 07:02 Adat, Vállalat

Nem támogatja tovább a vendégmunkások állásait a kormány, de rejtély, hogy miért nem évekkel ezelőtt döntött így

Nem célja többé az egyedi kormánydöntéssel adott nagyvállalati támogatásoknak, hogy munkahelyeket hozzanak létre. A kérdés már csak az, hogy miért pont most döntöttek így.

Stubnya Bence
2019. szeptember 15. 07:53 Adat

A devizahitelek gerjeszthették a nagy magyar kivándorlási hullámot

A szegényebb háztartások részesülnek nagyobb részben a külföldön dolgozó magyarok hazautalásaiból. Fontos motiváció volt a külföldön munkát keresőknek, hogy a család fizetni tudja a törlesztőt.