Európa húzhatja a rövidebbet az USA és Kína kereskedelmi marakodása miatt
A világ két szuperhatalma keserű kereskedelmi szembenállásba sodródott Donald Trump elnök megválasztása óta. Ez sokat romlott az utóbbi napokban: Trump új vámokat jelentett be, a kínaiak megtorló intézkedésekkel reagáltak, erre hétfőn több mint egy évtizede nem látott szintre zuhant a jüan a dollárral szemben, mire az USA meglépte azt, amit hosszú ideje nem akart: árfolyammanipulátorként bélyegezte meg Kínát.
Mint a lenti ábrán is látható, Kína sokáig nyilvánvalóan manipulálta pénznemének árfolyamát (így volt ez 2005 közepéig, aztán 2008 és 2010 közepe között, amikor fix árfolyamot tartottak), de a köztes időben sem teljesen a piaci folyamatok határozták meg a dollár/jüant. A mostani esésnek viszont kereskedők szerint éppen hogy piaci okai voltak – Kína egyszerűen csak engedte, hogy a fizetőeszköz essen -, ezért az amerikai döntés egyértelműen politikainak tekinthető.
A kereskedelmi háború eszkalálódásának újabb fejezete komolyabb felfordulást okozott a piacon, a befektetők menekültek a kockázatosabbnak tartott eszközökből. A nagyobb hírügynökségeknek nyilatkozó piaci elemzők szerint azért, mert kezdenek rájönni arra, hogy mindkét fél elszánt, és akár a korábban vártnál durvább is lehet a kereskedelmi felfordulás. Például lehet, hogy az országok kölcsönös leértékelési hullámba kezdenek, aminek biztosan nem lenne jó vége.
Ezzel a kereskedelmi háborúval kapcsolatban rengeteg tévképzet kering, elsősorban kirobbantója, Donald Trump fejében. Trump rendszeresen arról beszél például, hogy az általa kivetett büntetővámokat az USA-ba exportáló országok fizetik, pedig nem, ez alapvetően az amerikai importőrökre kivetett adó (ők pedig továbbhárítják az amerikai fogyasztókra, akik aztán drágább termékeket fognak vásárolni).*Az már egy sokkal messzebbre vezető és nehezebben megfogható kérdés, hogy mennyire volt törvényszerű a szabad kereskedelem elleni hozzáállás elszabadulása az USA-ban.
A korábbi évtizedekben a demokrata tábor egy része ellenezte a kereskedelmi megállapodásokat, de alapvetően mindkét párt vezetése a kereskedelempárti nagyvállalati érdekeket helyezte előtérbe. Ez – Trumpot leszámítva – máig így van, bár a Trump hullámán a politikába belépő új „nemzeti konzervatív” republikánus politikusok már nem zárkóznak el a vámoktól – az ő képviselőjük Josh Hawley missouri szenátor. Nem meglepő, hiszen Trump választási sikerének titka éppen a rozsdaövezeti államokban elért áttörés volt, amit jelentős részben a kereskedelmi megállapodásokkal szembeni retorikájának köszönhet.
De az sem igaz, hogy a kereskedelmi szembenállás elsősorban az USA és Kína viszonylatában fejtheti ki pusztító hatását.
Az USA eleve kevéssé függ a külkereskedelemtől, mind a költségvetési, mind a monetáris politikájában éppen élénkít. Kína pedig azon a hosszú távú terven dolgozik, hogy gazdaságát átállítsa a kifelé, exportirányba orientált feldolgozóipari központú modellről a belső fogyasztás és a szolgáltatások vezérelte modell irányába. Igaz, ez a modellváltás elég döcögősen halad, és Kínának továbbra is nagyon fontosak az exportpiacai.
Ahol viszont nincs nagy tér beszállni ebbe a háborúba, az Európa. Az Európai Központi Bank a Feddel ellentétben nem emelt kamatot korábban, ezért nincs sok monetáris politikai muníciója, amivel élénkíteni tudná a gazdaságot vagy gyengíthetné az euró árfolyamát a dollárral szemben. Legfeljebb még mélyebben negatív kamatokat vezethet be, ami nem túl egészséges helyzet.
A jüan gyengülése tragikus fejlemény lehet az európai exportőröknek, akik gyorsan piac nélkül maradhatnak, ha az USA és a Kína egymással versengő leértékelésekbe kezd. A konjunktúramutatók szerint a német cégek egy ideje már készülnek is erre, többek között a termelés visszafogásával. De gond van a másik oldalon is: az amerikai piacról kizárt kínai termékek, illetve a kínai piacról kizárt amerikai termékek is meg fognak jelenni valahol, és ez nagy eséllyel az európai országok piaca lesz, ahol dömpingárakkal hozhatják lehetetlen helyzetbe a helyi gyártókat és termelőket.
Európához hasonló a helyzet Japánnal, amely szintén az amerikai-kínai szembenállás vesztese lehet. Mint Marcus Asworth írja a Bloomberg véleményrovatában,
akik már korábban bedobták a negatív kamat és a mennyiségi lazítás kártyáját, azok vesztésre állnak a globális árfolyamok pókerjátszmájában.
Világ
Kifürkészhetetlen, hogy milyen gazdaságpolitika jön, ha Trump nyer
Egyszerre védené a „dolgozó emberek", a hazai ipar és a milliárdos befektetők érdekeit, újabb vámháborút ígér, ami az exportfüggő Magyarországnak is fájhat.
A Lukoil-blokád csak újabb ürügy az ukrajnai magyar vétóra, meddig mehet ez?
A fegyverszállításokat ugyan nem tudja blokkolni Magyarország, de a támogatások kifizetését igen, és minden jel szerint meg is teszi, amíg lehet.
Mennyi esélye van Kamala Harrisnek legyőzni Trumpot?
A fogadóirodák oddsai alapján 38 százalék, de az elmúlt hetekben már minden felmérés azt mutatta, hogy több, mint a regnáló elnöknek.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
