A klímaváltozás megfékezéséhez 2030-ig a szén-dioxid-kibocsátást nagyjából a 2010-ben mért szint felére kell visszaszorítani az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) tavaly év végén megjelent jelentése szerint. A dátum egyelőre igencsak távolinak tűnik, a cél azonban csak akkor teljesíthető, ha a kormányok még időben döntenek a légszennyezés mérsékléséhez szükséges lépésekről, és persze meg is kezdik azok végrehajtását. A BBC összefoglalója szerint erre viszont már egyáltalán nincs olyan sok idő, mivel
legkésőbb 2020 végéig minden országnak le kell tennie az asztalra az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklésének pontos tervét.
Különösen sürgetővé válik a jövő év végi határidő annak tükrében, hogy a párizsi klímaegyezmény betartásához 2021-től csökkenő pályára kell állítani a szén-dioxid-emissziót, ami a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve nem lesz könnyű. Hiába sikerült ugyanis nagyjából gátat szabni a kibocsátásnak 2013 és 2016 között, az elmúlt két évben újra növekedni kezdett a fosszilis energiahordozók használatából eredő légszennyezés a Carbon Brief adatai szerint.
Ráadásul a párizsi egyezmény aláírói vállalták, hogy a következő év végéig előállnak a globális felmelegedés megállítására vonatkozó stratégiáikkal.
Várhatóan egyre nagyobb figyelem övezi majd a tervek alakulását, amelyekről legközelebb az ENSZ szeptember végére összehívott rendkívüli klímakonferenciáján adhatnak számot a kormányok. António Guterres, a szervezet főtitkára kifejezetten azon országok vezetőit várja ekkor New York-ba, amelyek már érdemben előre tudtak lépni a stratégiaformálásban, komoly presztízskérdés tehát, hogy mely államok képviseltetik majd magukat a találkozón. Ezt követően pedig a szokásos decemberi, ezúttal Santiago de Chilében megtartott klímacsúcson fognak tanácskozni az ENSZ tagjai a fejleményekről.
Valódi tétje a 2020 végi klímacsúcsnak lesz, amikorra kiderül, hogy az egyes országok hogyan készülnek a 2030-as célok megvalósítására. A találkozó megszervezésének jogát az Egyesült Királyság igyekszik megszerezni magának, bízva abban, hogy a Brexit utáni világban a klímaváltozás megfékezéséért folytatott elszánt küzdelemmel tudja majd visszaállítani a külpolitikai súlyát és megbecsültségét. Sőt, a britek arra készülnek, hogy a 2015-ös párizsi csúcson tető alá hozott klímaegyezményhez hasonló horderejű mérföldkővel zárják a konferenciát.
Michael Gove, a most már csak egykori May-kormány egyébként Brexit-párti mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere szerint Nagy-Britanniának egyrészt példamutató szerepre kell törekednie a klímavédelem iránt elkötelezett országok között. Másrészt pedig, ha tényleg a szigetország rendezheti a jövő évi klímacsúcsot, akkor ott valamilyen formában biztossá kell tenni, hogy a résztvevők tartani fogják a vállalásaikat, amelyek elégségesek a még Párizsban megfogalmazott célok*Ezek közül a legfontosabb a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 Celsius-fok alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest. Egy fokot már melegedett a klíma. eléréséhez.
Károly herceg is kiállt az ügy mellett, aki a volt brit gyarmatbirodalom területén kialakult Nemzetközösség országainak külügyminiszterei előtt hangsúlyozta a klímavédelmi akciótervek mielőbbi megalkotásának fontosságát. Mindemellett az Egyesült Királyság meglehetősen nagyratörő tervekkel vág neki a globális felmelegedés elleni harcnak, a nagyobb országok közül elsőként szánta el magát az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig történő lenullázására.
Egyelőre csak abban lehetünk biztosak, hogy a jövő évi klímacsúcsot az ENSZ szabályainak megfelelően Európában rendezik majd. A lehetséges helyszínek között volt azonban Olaszország is, de az olaszok és a britek végül közös pályázat mellett döntöttek, aminek értelmében a dél-európai ország rendezheti az előkészítő eseményeket, magát a konferenciát pedig az Egyesült Királyságban tartják. Az ambiciózus brit terveket letörheti azonban, hogy az egyik olasz kormánypárt, a Liga politikusai meglehetősen szkeptikusan gondolkoznak a klímaváltozásról. Az ENSZ pedig akár úgy is dönthet, hogy a török pályázatot támogatja majd.
Elterelheti a figyelmet a szén-dioxid-kibocsátás leszorítására vonatkozó tervek megvitatásáról és véglegesítéséről az Egyesült Államok visszakozása a párizsi egyezménytől. Donald Trump bár már 2017 júniusában bejelentette, hogy felrúgja a 2015-ös, még az Obama-kormányzat által támogatott megállapodást, a gyakorlatban ezt 2020-ban teheti csak meg. Jövőre azonban elnökválasztás lesz az USA-ban, és a demokraták győzelme esetén az új elnök nagy valószínűséggel azon fog igyekezni, hogy mielőbb a visszájára fordítsa Trump döntését.
Mindeközben a nagy olajhatalmak – mint például Oroszország és Szaúd-Arábia – élénken dolgoznak a vállalások puhításán. Brazília idén hivatalba lépett elnökétől, a klímaváltozást „másodlagos ügynek” tartó Jair Bolsonarótól pedig szintén nem áll távol a klímamegállapodás felmondása, amivel még további napirendi pontok tárgyalására kényszeríti a jövő évi ülés résztvevőit.
Az is kérdés, hogy ha a britek rendezhetik meg végül a találkozót, mennyi kapacitásuk marad a végleges akciótervek kialakítására sarkallni a résztvevőket a Brexit lebonyolítása mellett.
Persze nem csak a konferencia szervezőin múlik, hogy valóban felkészülnek-e az országok a légszennyezés visszafogására a 2021 és 2030 közötti időszakban, Európában legalábbis. Az unió ugyanis eltökélt abban, hogy minden tagállama megfeleljen az IPCC elvárásainak, éppen ezért az Európai Bizottság több körben értékeli a nemzeti stratégiai energia- és klímaterveket. Az első visszajelzést néhány hete kapták meg az uniós országok, amelyeket – közöttük Magyarországot is – rendszerint még szigorúbb vállalások megtételére szólította fel az uniós végrehajtó intézmény.
A tagállamok első számú vezetőit tömörítő Európai Tanács már ahhoz is közel állt, hogy kitűzze a karbonsemlegesség elérését 2050-re, ezt azonban négy tagállam, Csehország, Észtország, Lengyelország és Magyarország végül nem támogatta június végén, így egyelőre csak a Párizsban elfogadott egyezménynek igyekszik megfelelni az unió.
Világ
Fontos