Több éjszakán át tartó tárgyalások után szombat éjjel végül mégiscsak sikerült megállapodnia kétszáz ország diplomatáinak a 2015-ös párizsi klímaegyezmény gyakorlatba ültetéséről szóló szabálykönyvről. Ugyanakkor továbbra is messze vannak attól az áttöréstől, amire a témával foglalkozó – és nem fosszilis energiahordozók kitermelésével foglalkozó nagyvállalatok által fizetett – tudósok szerint szükség lenne.
A lengyelországi Katowicében folyó egyeztetések tétje az volt, hogy sikerül-e egy közös szabályrendszert alkotnia a párizsi egyezményben részt vevő országoknak. Ugyan a szabályok betartása továbbra sem kötelező, hanem önkéntes,*Az egyezmény mellett érvelők szerint a célok önkéntessége tényleg problémás, de később az akár változhat is az egyezmény keretein belül. viszont az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásáról szóló vállalások nyomon követésének technikai szabályai is óriási vitákat váltottak ki. Ha nem történt volna valamilyen megegyezés a mostani találkozón, akkor gyakorlatilag megölték volna az egyébként sem túl erős párizsi egyezményt.
Végül a legfontosabb dologban megállapodtak: a kibocsátás méréséről és az ez ellen tett lépések egységes bemutatásáról,*Ennek a technikai részletei még nem ismertek. valamint a világ legszegényebb országainak pénzügyi támogatásáról, hogy az ENSZ keretében segíteni tudják őket az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban. A tárgyalásokat vezető lengyel környezetvédelmi miniszter, Michal Kurtyka “ezer kis lépésről” beszélt a megállapodás ismertetésekor.
Több fontos kérdést viszont egyszerűen elhalasztottak. Nem tudták megújítani a széndioxid-kvóták kereskedési mechanizmusát (elsősorban brazil ellenkezés miatt), a kibocsátás csökkentésének számszerűsítésének kérdésében pedig egyik fontosabb ország sem akart túl sok konkrétumot vállalni. Ezeket az ügyeket ezért inkább elnapolták a jövő szeptemberi New York-i ENSZ csúcstalálkozóra.
A rendelkezésre álló adatok szerint egyébként egyelőre tempósan növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátása globális szinten, és a jelenlegi folyamatok alapján várhatóan a következő években is így lesz.
Ehhez képest, ha az ENSZ IPCC jelentéseit vesszük alapul, akkor tíz év alatt 55 százalékkal kellene csökkenteni a globális széndioxid-kibocsátást, már ha az a szándék, hogy 1,5 foknál ne melegedjen tovább a világ átlaghőmérséklete az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Katowicében egyébként arról sem tudtak megállapodni az országok, hogy egyáltalán elfogadják-e az IPCC (tudósok körében elég visszafogottnak tartott) megállapításait.
Az esemény mélypontját valószínűleg az Egyesült Államok szolgáltatta. Ugyan az amerikai állami intézményrendszerben dolgozó tudósok a mainstream tudománnyal összhangban reálisan látják az éghajlatváltozás potenciálisan katasztrofális következményeit, és ezt a minden korábbinál gyakoribb hurrikánok és erdőtüzek és alátámasztják, az energetikai lobbisták által megfojtott Trump-kormányzat mégis inkább a fosszilis tüzelőanyagok melletti kiállásra fektette a hangsúlyt. Az ebből a célból szervezett panelbeszélgetést tüntetők zavarták meg. (Trump ugyan már kifejezte a kilépési szándékát a párizsi egyezményből, ám az egyezmény sajátosságai miatt 2020 előtt ezt nem teheti meg. Ezért idén is részt vettek a tárgyalásokon.)
Az amerikaiak főleg távolmaradásukkal keltettek feltűnést (ez főleg azért volt nagy változás, mert a 2015-ös párizsi egyeztetésekben kulcsszerepet játszott a Barack Obama-kormányzat), addig a nagy kőolajtermelő országok, mint Oroszország és Szaúd-Arábia, aktívan igyekeznek puhítani a vállalásokat.
A spektrum másik oldalán voltak szokás szerint a kis tengeri szigetországok csoportja, amelyeket a vízszint emelkedése a létükben fenyeget. Ezek az országok már évtizedek óta válságlépéseket követelnek az iparosodott országoktól. Különleges helyzetben van Brazília is, amelynek területén található Amazonas jelentősége megkerülhetetlen a Föld éghajlata szempontjából, viszont a hamarosan hivatalba lépő szélsőjobboldali elnök, Jair Bolsonaro jelezte, hogy inkább a mezőgazdasági lobbi érdekeit fogja szem előtt tartani.
Az Európai Unió szerepe is érdekes. Az EU ugyan már egy ideje csökkenti a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátását, de messze nem elég gyorsan, és az egy főre jutó emisszió továbbra is nagyon magas. (Az országok klímapolitikáját követő Climate Action Tracker szerint az EU mostani kibocsátása 3 fokos felmelegedéshez vezet, ami az USA-nál és Kanadánál ugyan jobb, de Indiánál például rosszabb.) Főleg ahhoz képest gyenge az európai teljesítmény, hogy ebben az országcsoportban a tőke, a technológia és a javarészt a politikai támogatás is megvan ahhoz, hogy nagyratörőbb célokat valósítsanak meg.
Az EU éppen a lengyelországi esemény előtt tette közzé hosszú távú klímastratégiáját, aminek vállalása szerint három évtized múlva már klíma-neutrális lenne, azaz csak annyi üvegházhatású gázt bocsátana ki, mint amennyit el is tud nyelni. Kritikusok azonban nem elégedettek ezzel, mert túlságosan nagy mértékben alapoz a stratégia a földgáz felhasználására.
Az Európai Unió 2050-re megcélzott klíma-neutrális stratégiája a megújuló energiaforrásnak számító gázokra alapoz, hogy tiszta energiára térjen át […], azonban a biogáz valójában metán – a szén-dioxidnál 100-szor erősebb üvegházhatású gáz – ami, ha kiszivárog a vezetékekből, óriási problémát okozhat
– írta a G7-nek Lehoczky Annamária klímatudós a katowicei konferenciáról, Pascoe Sabido, a Corporate Europe Observatory kutatójának szavait idézve.
