Amikor pár hete írtam egy cikket a magyarországi Tesco évek alatt végrehajtott nyolcezres létszámcsökkentéséről, feltűnt, hogy a brit gyökerű áruházlánc három tulajdonosának egyike a Spar. A Tesco éves beszámolóinak legelején látható, hogy a magyarországi üzleteket üzemeltető Tesco-Global Zrt.-ben ezer darab részvénye van a Spar Magyarország Kft.-nek egy holland és egy brit bejegyzésű Tesco-cég mellett.
A Tesco-Global Zrt. részvényesei az idén leadott beszámolója alapján
A Spar tulajdonrésze lényegében láthatatlan, mindössze 0,000007 százalékos. Ahogy a beszámolókból is kitűnik, ez egyáltalán nem volt titok, a Spar már több mint tíz éve a Tesco részvényese, a médiában azonban ez eddig mégsem jelent meg. A Tesco nem nyilvános közgyűléseiről készült beszámolók alapján a Spar képviselője rendszeresen részt vesz ezeken, és jóváhagyja az üzleti beszámolókat, az osztalék mértékét vagy egy új igazgatósági tag megválasztását.
Mivel versenyjogi aggályokat is felvethet, hogy Magyarország második legnagyobb kiskereskedelmi szereplőjének részesedése van a legnagyobb áruházláncban, megkerestem a tulajdonlás hátteréről a két áruházat és a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) is.
A két áruházlánc válaszai alapján a Spar jogutódlással jutott a 10 ezer forint névértékű részvénycsomaghoz. A Spar azt írta, hogy akkor kerültek hozzájuk a részvények, amikor 2008-ban felvásárolták a Plus áruházláncot. Arról nincs tudomásuk, hogy az eredeti tulajdonos, a Plus „mikor, milyen céllal és milyen körülmények között jutott hozzá a részvényekhez”.
Válaszában mindkét érintett azt írta, hogy a Sparnak nincs hatása a Tesco működésére, és a versenyjogi jogszabályoknak megfelelően jár el. Arra viszont egyikük sem válaszolt, hogy a közgyűlési részvételen kívül miben nyilvánul meg a Spar részesedése. Ahogy arra sem, hogy ha semmilyen jelentősége nincs a marginális részvénycsomagnak, akkor miért nem számolták fel ezt a versenyjogi szempontból kockázatos állapotot az elmúlt 12 évben. A Tescót külön is kérdeztem arról, hogy milyen érdekük fűződik ahhoz, hogy az egyik legnagyobb konkurensük részt vehet a közgyűléseiken, de erre sem válaszoltak.
Miután a GVH-t is megkérdeztem az esetről, kiderült, hogy a hatóság 12 év után most kezdte el vizsgálni a Spar részesedését a Tescóban. Azt írták, hogy saját észlelés alapján nyár vége óta van az „érintett részesedés” a GVH látókörében. Mint írták, „jelenleg is zajlik a versenyjogi szempontból releváns tényállás feltárása”, így ennél több információval egyelőre nem tudnak szolgálni. A Spar a vizsgálattal kapcsolatos kérdésre annyit írt, hogy folyamatban lévő ügyről nem áll módjukban nyilatkozni, a Tesco nem válaszolt.
Nagy Zoltán, aki a GVH elnöke volt 1998-tól 12 éven át, azt mondta nekem a konkrét eset ismerete nélkül, hogy a hatóság ilyenkor a „kooperatív hatást” vizsgálhatja, azaz hogy van-e, illetve lehetséges-e információmegosztás (akár egyirányú) két konkurens cég között, akár akaratlanul. Ha például az egyik cég információkat szerez a másik cég közgyűlésén arról, hogy a jövőben milyen stratégia mentén működik, hol tervez üzleteket nyitni, akkor torzulhat a szabad verseny.
„Egy piaci verseny akkor erős, ha bizonytalanságban vannak a szereplők a versenytársaikkal kapcsolatban. Ha egy vállalat ismeri a versenytársa stratégiáját, akkor jobban tudja, mire és hogyan reagáljon, így kényelmesebben áraz” – mondta általánosságban Nagy Zoltán. Hasonló esetekben azonban Nagy szerint jellemző, hogy a két versenytárs külön megállapodik abban, hogy az érzékeny információkat nem osztják meg a másikkal.
Ebből adódóan Nagy szerint nincs különösebb jelentősége a Spar részesedésének a Tescóban. „Amikor a tulajdonszerzés történt, a Tesco még nem is volt bent a városokban, így nem is voltak közvetlenül egymás versenytársai. Azóta pedig így maradhatott, egyszerűen nem figyelhettek erre. Nem gondolom, hogy olyan súlyos információk lehettek volna, hogy megérte volna trükközni” – mondta lehetséges magyarázatként Nagy. A Tescónak valóban 2008-ban jelentek meg az első kisebb városi üzletei, az Expressek, amikor a Spar hozzájutott a részvényekhez.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
