Az egyik legjelentősebb környezetvédelemmel foglalkozó magyar cég története egy osztrák gyorsétteremből indult. A nyolcvanas évek végén Ausztriában dolgozott Deák György, aki egy McDonald’sban figyelt fel arra, hogy milyen nagy mennyiségben szállítják el a használt sütőolajjal feltöltött hordókat. „Teljesen nóvum volt, hogy ez most mi, és hogyan működhet Magyarországon” – emlékezett vissza Deák vállalkozása eredetére.
Deák repülőgép-műszerészként végzett, majd egy környezetvédelemmel foglalkozó intézet zajvédelmi felelőseként került ki Ausztriába. Hazatérve egy hónap fizetés nélküli szabadságra ment, hogy feltérképezze, mit kezdenek Magyarországon a használt sütőolajjal. Naponta 10-15 vendéglátóhelyet járt végig, sok helyen elég furcsán néztek rá, és a végén egyértelművé vált számára, hogy Magyarországon senki nem foglalkozik a használt olajjal.
„Akkoriban mások voltak az étkezési szokások. A szakácsok szívesen tették a pörkölt alá a használt olajat vagy belekeverték a majonézbe. Addig használták, amíg tudták. A használt olajjal hígított ételt pedig jól megborsozták, megpaprikázták, hogy ne lehessen érezni az ízét” – festette le a tervgazdaság újrafelhasználási kísérleteit.
Deák György, a Biofilter alapítója. Forrás: Biofilter
Az addigra összegyűjtött 100 ezer forint tőkéből 1989-ben indította el a Biofilterre keresztelt vállalkozást*amely 2006-tól hivatalosan Biofilter Környezetvédelmi Zrt.. Amikor Deák elkezdte begyűjteni a használt sütőolajat, sok „nagy nevű étteremben” serpenyőben sütöttek, a szállodákban azonban elkezdtek megjelenni a fritőzök.
Pár éven belül, a kilencvenes évek folyamán a fritőzök a háztartásokat is ellepték. Az olajsütők elszaporodása és a piacgazdaság kialakulása pedig jelentős hatással voltak a konyhakultúrára, és ez több szempontból kedvezett a Biofilternek:
- elkezdtek terjedni a sült krumpli miatt rengeteg olajat használó gyorséttermek,
- a frizőzök megjelenése miatt jóval több olajat használtak a vendéglátóhelyek,
- a fritőzöknek köszönhetően a frissensültek megtörték a készételek dominanciáját, amelyekben így kevésbé lehetett eltüntetni a használt olajat,
- a fokozatosan tudatosabbá váló vásárlók miatt elkezdték sűrűbben cserélni sütésnél az olajat.
Mivel az olaj a lefolyóba öntve dugulást okoz, ha másért nem is, a vendéglátóhelyeknek jól jött, hogy valaki elszállítja a használt olajukat, néhányan még fizetni is hajlandóak voltak érte. Ebből persze még nem lehetett volna fenntartani egy céget, így Deák Györgynek ki kellett találnia, hogy hogyan kereshetne pénzt ezzel a tevékenységgel. Abban az időben a használt sütőolajat szinte kizárólag háziállatoknak szánt takarmánykiegészítőként használták. Emiatt olyan vállalkozásokat keresett, ahol állati zsírral etettek, és végül az egyik legnagyobb Pest megyei gazdaságnál, a Monori Állami Gazdaságnál kötött ki.
A sütőolajat először tisztítani kellett, amelyhez egy saját üzemet építettek Budaörsön. Ezt követően zsírport állítottak elő belőle, amelyet kukoricapehellyel keverve meg lehetett etetni a háziállatokkal. A kilencvenes évek közepén már évi ezer tonna sütőolajat gyűjtöttek be, és rajtuk kívül nem is foglalkozott ezzel senki Magyarországon.
Az első jelentős törést az 1999-es belgiumi dioxinbotrány okozta. Egy használt olajokat újrahasznosító cégnél egy dioxin nevű rákkeltő vegyület került mintegy 150 ezer tonna takarmányba. Több száz millió eurós kár keletkezett, több ezer gazdaságot zártak be hónapokra, hétmillió csirkét és 50 ezer sertést vágtak le, több ezer embernél okozhatott rákot a mérgezés, aminek a félrekezelése hatalmas politikai botrányt okozott Belgiumban.
Ezt követően több országban betiltották a sütőolaj felhasználását, egy hónapig Magyarországon sem lehetett állatoknak adni. Végül nálunk a 2004-es EU-csatlakozásig engedték használni a sütőolajat takarmányként, ez pedig a túlélést jelentette a Biofilternek. A cég fennmaradásában jelentős szerepe volt annak is, hogy 1998 környékén egyre nagyobb teret kapott a növényi olajokból (vagy állati zsírokból) előállított biodízel, amelyet mára kötelezően bele kell keverni a gázolajba az Európai Unióban.
A Biofilter telephelyén. Forrás: Biofilter
A biodízel hosszú távon is biztos piacot jelentett a használt sütőolaj számára, a Biofilternél 2004-re teljesen ki is váltotta a takarmányozást. Magyarországon ekkoriban több biodízelüzem is épült, de a kivitelezési hiányosságok vagy a megfelelő tudású szakemberek híján – a jelentős beruházási összegek ellenére – nem indultak el. A Biofilter így exportra kényszerült, és kizárólag Ausztriában adta el a sütőolajat kisebb biodízelüzemeknek.
A biodízel előretörése ugyanakkor azt is jelentette, hogy jelentősen megnőtt a használt sütőolaj értéke. Emiatt 2004-től konkurensek is megjelentek, és a vendéglátósok mára komoly pénzeket kapnak a használt olajért.
Használt olaj tárolására alkalmas hordók a Biofilter telephelyén. Forrás: Biofilter
Az EU-csatlakozás ugyan véget vetett a takarmányozós üzletnek, azonban egy új lehetőséget is teremtett a Biofilternek, méghozzá a moslékot. Az éttermi szerves hulladékkal korábban jellemzően a disznókat etették, de ennek a lehetőségét az uniós jog megszüntette.
Az országban elsőként a Biofilternek lett engedélye a moslék szállítására, és a jogszabályi változás hatására elkezdtek biogázüzemek épülni. Ezekben az üzemekben szerves hulladék lebontásával energiát állítanak elő, a lassabb komposztálással szemben lényegében gyorsított rothasztás zajlik.
A moslék mellett több más üzletágba is belevágtak, de ezek nem lettek sikeresek. 1998-ban alapítottak egy görögországi céget, amely sütőolaj-begyűjtéssel foglalkozott, a válság miatt azonban „teljesen összecsuklott. Az éttermek tönkrementek, és nem voltak turisták” – mondott két okot Deák, hogy miért kellett bezárniuk. Romániában is próbálkoztak egy partnerrel, de a távolság és a folyamatos bizonytalanság miatt az a kapcsolat sem működött.
Emellett szállítással is próbálkoztak, amikor a kétezres években még csak kezdett kialakulni a biodízelpiac Európában. Bár néhány éve felhagytak ezzel a tevékenységgel az egyre csökkenő eredményesség miatt, komoly hozomány volt, hogy megismerték az európai biodízelüzemeket, szert tettek számos partneri kapcsolatra.
Kifejezetten jó vételnek tűnik viszont a százhalombattai Greenpro nevű cég 2011-es megvásárlása. A cég a legnagyobb kiskereskedelmi láncokkal áll üzleti kapcsolatban. Egyrészt zsír- és olajfogókkal foglalkozik, ezek kötelező elemek egy áruház építésénél. Másrészt lejárt szavatosságú élelmiszereket gyűjt be a boltoktól, amelyeket a vendéglátóhelyek moslékával együtt hasznosítanak a biogázüzemekben.
Mára a használt sütőolaj mellett a moslék elszállításában is piacvezető a Biofilter. Az összes leadott sütőolaj 60-65 százaléka köt ki náluk országosan (évi 6000 tonna). Az összes hasznosított mosléknak pedig 35-40 százalékát (évi 7800 tonnát) gyűjti be, amely ötezer háztartás éves áramfogyasztását fedezi.
A moslék a Biofilter árbevételének mintegy 35 százalékát teszi ki, a maradék pedig lényegében sütőolajból származik. A Biofilter és a Greenpro összesített árbevétele hárommilliárd forint közelében mozgott az elmúlt években, az adózott eredmény pedig 4-500 millió körül.
Bár egy étterem jellemzően jóval kevesebb olajat használ, mint korábban, és a frizőtök megfogyatkozásával a lakótelepek folyosóit uraló rántotthús-szag is eltűnőben van, Deák szerint folyamatosan nő a leadott mennyiség. Ennek az áll a hátterében szerinte, hogy folyamatosan nyitnak az új éttermek, és jóval gyakrabban cserélik az olajat. Bár korábbi cikkünk szerint a vendéglátóipari helyek száma hivatalosan csökken, a forgalom valóban jelentősen nőtt az elmúlt években.
Az átlagember számára a Biofilter onnan lehet leginkább ismerős, hogy 2011 óta a Mol benzinkútjain is le lehet adni a használt sütőolajat, amelyet aztán a Biofilter kezel. Ez az együttműködés inkább marketingszempontból előnyös a felek számára, mivel a lakosságtól származó használt olaj mindössze nyolc százaléka az összes begyűjtött olajnak.
Számos kampány futott arról, hogy a használt olaj lefolyóba öntése milyen károkat tud okozni. A Biofilter saját készítésű videója szerint egy csepp használt olaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet. Ennek ellenére a videó szerint az otthonainkban keletkezett használt olaj kevesebb mint öt százalékát használják fel újra. Deák György azonban ezzel kapcsolatban nem vár jelentős változást, mivel szerinte a nyugat-európai országokban is mindössze nyolc százalék körüli a lakosság által leadott használt olaj aránya.
Deák azért sem vár ebben változást, mert a Biofilter korábban több, kevésbé népszerűnek bizonyult kísérletet tett arra, hogy több használt olajat gyűjtsön be a háztartásoktól. „Lakótelepeken kiírtuk, hogy minden második héten megyünk a használt olajért, csak tegyék le a lakásaik elé” – mondta Deák. Viszont olyan minimális mennyiség jött ezekből össze, hogy kénytelenek voltak felhagyni a programmal. A társasházak pedig bármikor kérhetnek egy 60 literes hordót a közös gyűjtésre, de Deák szerint ebben az esetben is ki szokott fulladni az érdeklődők lelkesedése.
Ennek ellenére a Biofilter egy átlagos magyar kis- vagy középvállalkozáshoz képest szokatlanul pörgős és színvonalas kommunikációt folytat a környezettudatossággal kapcsolatban. A honlapjuk tele van hasznos és érthetően megfogalmazott információkkal, élőben is lehet velük chatelni. A Facebook-oldalukon számos példás környezetvédelmi akciót karolnak fel, és saját nyereményjátékot is szerveznek a háztartási sütőolaj leadására.
Van néhány saját készítésű, tartalmas videójuk, amelyek érdekes betekintést adnak a munkájukba. A honlapjukon még egy nyilvánosan elérhető fenntarthatósági jelentés is olvasható, amelyben kiszámolták például az éves karbonlábnyomukat (szén-dioxid-kibocsátásukat), ebben még az alkalmazottaik munkába járását is figyelembe veszik.
A környezetvédelem annak ellenére ilyen hangsúlyos a Biofilter megjelenésében, hogy Deák György számára sosem ez volt elsődleges, hanem az üzlet. Amikor arról kérdeztem, hogy mennyire volt fontos szempont a környezetvédelem a vállalkozás megalapításánál, azt válaszolta: „Általában mindent szakmai szempontból nézek. Vannak jogszabályok, amiket be kell tartani, és vannak trendek, amelyek mentén kísérletezünk”.
Deák lányainak köszönhető, hogy a zöld értékek mégis ennyire láthatóak lettek a Biofilternél. A rendszerváltás környékén létrejött magyar kkv-knál egyre súlyosabb gondot okoz a generációváltás, a Biofiltert azonban egyenesen új árnyalattal gazdagította a következő generáció. Dóra a fejlesztésekkel foglalkozik a cégnél, a fiatalabb Brigitta pedig marketinggel, és a tervek szerint ők fogják majd átvenni a céget.
Különösen Brigitta elhivatott, a szemétszedési akciók és a zöld szervezetekkel való együttműködések mellett neki köszönhető az irodazöldítési program. A törökbálinti központi telephelyen például arra törekednek, hogy ne használjanak papírt, és mindent digitálisan intézzenek. „Engem az érdekel a legjobban, hogy a lehető leghatékonyabban és leggazdaságosabban működjünk, egy üzemeltetési szakember vagyok. A lányaim pedig ki tudják mutatni, hogy mit csinálunk. Én pedig teljesen a lányaim mögött vagyok, azonosulni tudok az ő elképzeléseikkel” – mondta Deák.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
