A kommunikáció alapján úgy tűnik, hogy a gyár építése mindössze néhány hónapot csúszik, de a termelés mégis csak egy évvel a tervezett után indul meg.
Megritkultak a találkozók a németekkel, amiből sok beszállító erre következtetett. Az állami projektek viszont az utolsó pillanatig dübörögtek a projekt körül.
Az előző válsághoz képest sokkal gyorsabban kéne talpra állnia az autógyártásnak ahhoz, hogy csak egy év legyen az eltérés az eredeti tervektől.
Surranópályán került a legnagyobb ingatlanbefektetők közé Herdon István, de hiába debreceni a csoportja, még nem biztos, hogy a BMW-beruházásból profitálni tud.
Kevés magyar példa akad arra, hogy egy ágazat szereplői összefognak, saját kezükbe veszik a sorsukat, és ez annyira bejön, hogy még a multikkal szemben is terjeszkedni tudnak. Az Alföldi Tej története pont ilyen.
Elég magas fajlagos költséggel épít vasutat a BMW-gyárnak a felcsúti milliárdos V-Híd nevű cége. Közben újra állami munkát nyert Simicska Lajos egykori cége, a Közgép.
Kormányközeli cég kapott több százmilliós megbízást is a leendő BMW-gyárnak helyet adó ipari parkban, amire 160 milliárd mehet el nehezen átláthatóan.
Más a nagyságrend, ha a közvetlen támogatáson túl az olyan út-, vasút- és közműfejlesztéseket is számba vesszük, amelyek egyébként nem valósulnának meg.
Tíz év után jön végre egy igazi nagyberuházás az országba, ráadásul pont abba az országrészbe, ahonnan a leginkább hiányzott egy nagy gyár. De lehetnek hátulütők is.
Jóval hatékonyabban működik a debreceni reptér, mint mondjuk a sármelléki, de így is jó sokba kerül az államnak. Ha rámennek az üzleti utasokra, akár sikeres is lehet.