A BMW a debreceni gyárépítés érdemi részének elhalasztását jelentette be a mai sajtótájékoztatóján több más beruházás felfüggesztése mellett. A bajor autógyártó a koronavírus-járvány nyomán bezuhant autópiaci keresletre hivatkozva fogja vissza a kiadásait, hogy a csökkenő bevételek ellenére is fenntarthassa a likviditását.
A Portfolio cikke szerint egyelőre egy évvel későbbre várják az üzemlétesítés idáig idén tavaszra ütemezett kezdetét, aminek előkészítéséhez már tavaly hozzáfogtak. A bejelentés különösen fájó annak tükrében, hogy a BMW-gyár építése az egyik legnagyobb éppen futó beruházás Magyarországon. A cég 2018 júliusában jelentette be, hogy Debrecent választotta az új üzem helyszínéül, és a termelés 2023-ra tervezett kezdetéig akkori árfolyamon mintegy 320 milliárd forint befektetésével és több mint ezer dolgozó felvételével számolt.
A Magyar Nemzeti Bank 2018. szeptemberi elemzésében a beruházás kezdeti makrogazdasági hatásait éppen az idei évre becsülte, az infrastruktúrafejlesztések és a beszállítói hálózatba történő befektetések által 0,1 százalékpontos hozzájárulást remélt a BMW-től a 2020-as GDP növekedéshez. Hosszabb távon, a termelés felfutásával pedig a magyar GDP fél százalékpontos növekedését várta még ekkor a jegybank az új beruházástól.
A gazdasági hozadékok elodázódása nem csak azért igazán rossz hír, mert
a mostani recesszióból való kilábalás elhúzódását, a sokak által várt V helyett az U-alakú lefutás esélyét növeli.
Emlékezetes, hogy a kormány sok mindent megtett a BMW kegyeiért, különben aligha nyerhette volna el az ország a beruházást. A leendő gyár körüli gazdasági övezet kialakítására a magyar állam közel 130 milliárd forintot szánt, igaz, az ebből finanszírozott közúti, vasúti és közműfejlesztések nem kizárólag a BMW javát szolgálják. A német beruházás hiányában azonban valószínűleg nem kellett volna akkor belevágnia az államnak ezekbe a munkákba, amikor a csúcsra járatott építőipar hajtja felfelé az árakat.
Ráadásul az állam mellett a debreceni önkormányzat is 27 milliárd forintnyi építési beruházást hirdetett tavaly ősszel a gyárnak majd helyt adó, a város északnyugati részén kialakítandó gazdasági övezet fejlesztésére.
A gyárindítás hírére pedig az ingatlanpiac is felpezsdült Debrecenben, a korábbinál magasabb lakbéreket és lakásárakat, illetve presztízsberuházásokat eredményezve. Kérdés tehát, hogy a halasztás és a beruházás körül fokozódó bizonytalanság – ami egyébként nem új keletű, már 2019 második felében aggodalmak merültek fel a német autóipar kilátásaival kapcsolatban – fényében utólag mennyire indokoltak ezek az erőfeszítések.
Feltételezhetjük, hogy a termelés beindítása alapesetben szintén egy évet csúszhat az eredeti 2023-as tervhez képest. Ahhoz tehát, hogy a BMW-nek továbbra is érdemes legyen a magyarországi gyárat felhúznia, legkésőbb az évtized közepére vissza kellene állnia az autópiaci keresletnek – sőt, növekednie kellene az elmúlt néhány évben tapasztalt szinthez képest, hiszen nyilván erre számítva döntött a BMW két éve a gyártókapacitása bővítéséről. Az autóipari szakértők szerint a 2019-es autópiaci kereslet elérésére néhány év múlva akár lehet esély, a termelés valamikor 2021 után visszaállhat az elmúlt években tapasztalt szintre. Azt azonban egyelőre senki sem tudja megtippelni, hogy onnan mikor nőhet tovább.
Ha megnézzük a 2008-as válság hatását az autóipar termelésére, akkor azt láthatjuk, hogy nagyjából kilenc évnek kellett eltelnie, mire a gyárak aktivitása megközelítette a válság előtti mértéket az Európai Unió országaiban.
Ennél nagyjából tehát kétszer gyorsabb ütemre lenne szükség, ami nem reménytelen – például a válság eltérő jellegének és a remélhetőleg sikeresebb kezelésének köszönhetően -, de azért látszik, hogy
szerencséje lesz az országnak, ha valóban csak egy évet késik majd a BMW-gyár felépítése, illetve termelésbe állítása.
Igaz, a mostani válság során némi reményt kelthet az autógyárakban, hogy a koronavírus-fertőzés megelőzése végett sok tömegközlekedő válthat saját autó használatára, kínai közvélemény-kutatási adatok legalábbis erre utalnak. A felmérés szerint ez az autóvásárlási kedv növekedését is magával hozza, bár a potenciális vevők 60 százaléka középkategóriás járművekben gondolkodik, ami nem a BMW asztala.
Az autóipari válság hosszának szempontjából az is fontos lehet, hogy – az előző krízishez hasonlóan – indít-e a német és más európai kormány új autók vásárlását ösztönző roncsprémium-programot. Ez most is szóba került, de – mivel 2008 óta sokkal fontosabb lett a klímavédelem – egyelőre éles viták vannak arról, hogy milyen hajtású autók vásárlását támogassák a kormányok, ha szükség van erre egyáltalán.
Pozitív kapaszkodóként érdemes felidézni a kecskeméti Mercedes-gyár történetének kezdetét is: a Daimler épp a 2008-as gazdasági válság kitörése előtt néhány hónappal jelentette be, hogy Magyarországon épít új gyárat, ami végül a terveknek megfelelően 2012-re – éppen amikor az előző válság a második mélypontjára ért – fel is épült.
A helyzet megítélését ugyanakkor tovább bonyolítja, hogy az autóipari szereplők már jó ideje egyre kevésbé számíthatnak az autóeladásokból befolyó bevételekre (a termelés, amint a fentebbi ábrán látszik, már 2018-ban visszaesőben volt), az utóbbi években egyre több gyártó kezdett új, szolgáltatásokon alapuló üzleti modellek kidolgozásába.
